Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 46. szám

968 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 46. szám lőszövetkezet által közösen foglalkoztatott szakember csak egy termelőszövetkezettel állhat munkaviszonyban. A többi termelőszövetkezetben tevékenységét a termelőszövetkezetek közötti megállapodás alapján végzi. A módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. 93. §-ának (1) bekezdése szerint a tag jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban a termelőszövetkezet és tagja közötti viták eldöntése a szövetkezeti döntőbizottság hatáskörébe tartozik. Ezt a szabályt kell alkalmazni a termelőszövetkezeti alkalmazottak munkaügyi vitáira is (R. 141. §.). A hivatkozott rendelkezések egybevetéséből következik, hogy a közösen foglalkoztatott szakember nem kezdeményezhet munkaügyi vitát azzal a termelőszövetkezettel szemben, amelynél nem áll munkaviszonyban, mert az nem a munkáltatója. A többi termelőszövetkezet által közösen foglalkoztatott szakember tehát csak annak a termelőszövetkezetnek szövetkezeti döntőbizottságához fordulhat, amelynek alkalmazottja, akkor is, ha az őt foglalkoztató valamely másik termelőszövetkezettel szemben merül fel panasza. Munkaviszony hiányában ugyanis ezzel a termelőszövetkezettel szemben munkaügyi vitát nem kezdeményezhet. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.152, 1976/2. szám alatt hozott Pfl. 35.128/1976/1. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.) 56. A munkaviszony megszüntetése tárgyában hozott határozat ellen a perújításnak hat hónap utáni megindítása esetén csak kereseti kérelem alapján változtatható meg a munkaviszony megszűnésének a napja. Kártérítés jogcímén járadékszerű szolgáltatást a dolgozó nem követelhet. A Pp. 359. §-ának (3) bekezdése szerint többek között a munkaviszony megszüntetése tárgyában hozott határozat ellen a perújításnak, illetőleg az új eljárásnak hat hónap utáni megindítása (kezdeményezése) esetén a dolgozó nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő további foglalkoztatását. Ugyanebben az esetben a dolgozó a perújítás, illetőleg az új eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző hat hónapon túli időre munkabér követelést nem támaszthat. A helyes álláspont szerint e rendelkezésből következik, hogy abban az esetben, ha a perújítás, illetőleg az új eljárás a dolgozó vonatkozásában kedvező eredményre vezet, az Mt. 33. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltakat a Pp. 359. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal összhangban, úgy kell alkalmazni, mintha a dolgozó munkaviszonya a határozat jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg. Ehhez azonban — mivel a munkaviszony helyreállítása nem rendelhető el — éppen úgy erre irányuló kereseti kérelem előterjesztése szükséges, mint ahhoz, hogy a dolgozónak az új munkahelyére történ í áthelyezése elrendelhető legyen, ha az áthelyezéshez az új munkáltató is hozzájárul. Ezen túlmenő igényt a dolgozó csak a Pp. 359. §-ának (3) bekezdésében foglalt korlátozás alapulvételével érvényesíthet. Volt olyan álláspont, amely szerint az a korlátozás, hogy a dolgozó a perújítás hat hónap utáni megindítása esetén hat hónapon túli időre munkabér követelést nem támaszthat, csak a viszszamenőleg számított időre vonatkozik, és nem jelenti azt, hogy a dolgozó jövőbeni követelésének nincs kellő jogalapja. Ez a nézet téves, mert sem a Pp. 351 §-ának (3) bekezdése, sem a munkajogi szabályok alapján nincs lehetőség arra, miszerint a bíróság a munkáltatót lényegében kártérítés jogcímén járadékszerű szóigáltatásra kötelezze azon az alapon, hogy a dolgozó új munkakörében elért átlagkeresete kevesebb mint az előző munkakörében volt. A Pp. 359. §-ának (3) bekezdésében írt korlátozás az anyagi igény érvényesítésének lehetőséget mind visszamenőleg, mind pedig a jövőre nézve lezárja. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.105/1976/2. szám alatt hozott Pfl. 35.178/1976/1. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.)