Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 34. szám

694 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 34. szám Az egészségügyi miniszter 549/1975. (Eü. K. 11.) Eü M számú irányelve az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet alkalmazásáról Az alkoholizmus egészségkárosító hatása és társadalomra veszélyessége közismert. Az alkoholista beteg embernek tekinthető; az ilyen személy gyógykezelése nehezen szervezhető orvosi feladat, amelyet adminisztratív eszközökkel is elő kell segíteni. Ezt a célt szolgálja például az a gyakorlat is, hogy a bíróságok — szükség esetén — az alkoholtól befolyásolt állapotban elkövetett cselekmény miatt büntetőjogi felelősségre vonás során a büntetés kiszabása mellett kényszerelvonó kezelést is elrendelhetnek. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy az alkoholizmus káros hatásának leküzdése sokoldalú, hatékony intézkedéseket kíván. A társadalom széles körű összefogása mellett a társadalomra veszélyes életmódot folytató egyes alkoholisták gyógykezeléséről is gondoskodni kell. Ennek érdekében először az 1966. évi 27. tvr., majd az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény rendelkezett. E szerint a gyógykezelés — ha az alkoholista önként nem hajlandó magát kezeltetni — szükség esetén kényszer útján is végrehajtható. Ezek a rendelkezések azonban — az önkéntes gyógykezelés esetét kivéve — legfeljebb 6 hónapig tartó kezelést tesznek lehetővé, mely idő azonban — a tapasztalatok szerint — egyes alkoholisták gyógyulásához nem elegendő. Különösen a könnyen befolyásolható, akaratgyenge alkoholisták gyógyítása kíván olyan sajátos, hosszabb ideig tartó, zárt környezetben végrehajtott gyógykezelést, mely idő alatt egyrészt huzamosabban elszigetelődnek a káros külső hatásoktól (rossz környezet, ivásra csábítás), másrészt pedig a zárt intézeti környezetben az orvosi gyógykezeléssel és egyéb ráhatással párhuzamosan a rendszeres munka — mint gyógytényező is — nagy szerepet kap (munkaterápiás kezelés). Az ilyen alkoholista betegek eredményes gyógykezeléséhez szükséges feltételeket teremti meg az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló 1974. évi 10. sz. tvr. A kötelező, hosszabb tartamú, munkaterápiával egybekötött — a bíróság által elrendelt — intézeti kezelést olyan alkoholistával szemben lehet kezdeményezni, akinél ez a kezelési mód elkerülhetetlen és egyúttal eredmény is várható. Azt az alkoholistát kell tehát ilyen kezelésre kötelezni, aki rendszeresen és túlzott mértékben fogyaszt alkoholt, zavarja környezetét, családját stb., s akinél az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény, illetőleg a gyógyító-megelőző ellátásról szóló 15/ 1972. (VIII. 5.) Eü M számú rendelet alapján ismételten elvégzett gyógykezelés nem vezetett eredményre, illetőleg akinél az említett jogszabályok alapján — államigazgatási úton elrendelt kezeléstől — eredmény nem várható. A városi és a fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, a megyei városi kerületi hivatal, illetőleg a járási hivatal (a továbbiakban: egészségügyi szerv) az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló 1974. évi 10. számú tvr. (a továbbiakban: tvr.), valamint a végrehajtásáról szóló 13/1974. (XII. 28.) IM—Eü M számú együttes rendelet végrehajtása során az alábbiak figyelembevételével jár el. I. 1. A tvr. alapján munkaterápiás intézeti kezelést kell javasolni annál az alkoholistánál, aki: családját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetőleg munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, ha ellene — az egészségügyi szerv tudomása SZPrint — nincs olyan bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos eljárás folyamatban, amely mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze és az alábbi feltételek bármelyike fennáll. a) az alkoholistánál az összes lehetséges gyógyítási formákat — önkéntes kezelés,