Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 28. szám

598 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 28. szám Vhr. 36. §. (I)29 Az ingatlan megosztásából (parcellázásából), valamint ingatlanvagyon átruházásából (Vhr. 3, §. e) és /) pont) származó adóköteles jövedelem megállapításánál — figyelemmel a Vhr. 39. §-a (1) bekezdésének g) pontjára — az ingatlan szerzésekor és elidegenítésekor fennállott forgalmi érték különbözetéből kell kiindulni. Ebből le kell vonni a szerzés és elidegenítés közötti időben felmerült vagyonállagot gyarapító beruházásokat (kerítés, járda, közműfejlesztés, fásítás stb. költségét), az adóköteles jövedelem megszerzésével és a vagyon értékét növelő egyéb, valamint az ingatlan értékesítésével (parcellázásával) kapcsolatos kiadásokat, továbbá a szerzéskori forgalmi érték évi 5%-át, mint kamathozadékot. Ilyen kiadásként azonban nem lehet elszámolni pl. a használattal kapcsolatos költségeket, mert ezek nem értéknövelő kiadások. Az ingatlan forgalmi értékének általában — adózás vonatkozásában — az illetékkiszabás alapjául vett értéket kell tekinteni. Abban az esetben, ha olyan ingatlan elidegenítéséről van szó, amelyet vételár- vagy építési kölcsöntartozás terhel, az 5%-os kamathozadék kiszámításánál az elidegenítés időpontjában fennálló ilyen tartozást alapul venni nem lehet. (2) 30 Csere esetében, amikor az ingatlan átadásán, illetőleg az esetleges vételár- vagy építési kölcsöntartozáson kívül egyéb szolgáltatásra egyik fél sem köteles, a cserébe adott ingatlan szerzéskori és a cserébe kapott ingatlannak a csere időpontja szerinti forgalmi értékéből kell kündulni. A forgalmi értékekből az (1) bekezdésben említetteken kívül le kell vonni az ingatlanokat terhelő és — esetleg kölcsönösen — átvállalt, említett tartozásokat. (3) A fogyasztási színvonalra (életkörülményekre), a vagyonszerzésre figyelemmel a Vhr. 3. §-ának h) pontja szerint megállapított jövedelmet — teljes egészében — abban az évben kell adó alá vonni, amelyben azt az adózó bevallja, illetőleg az más módon az adóhatóság tudomására jut. (4) 31 Üzletnek, műhelynek, irodának és egyéb helyiségnek, valamint teleknek közület részére — közületi elhelyezési eljárás előtt (eljáráson kívül) — a felek közötti megállapodás alapján, határidő nélküli használatra történő, a Vhr. 3. §-ának a) pontja alapján adóköteles átengedése esetén az adó alapja — a Vhr. 39. §-a (1) bekezdésének i) pontjában foglaltaktól eltérően — a kapott teljes ellenérték. Ha az ellenértéket bérlő kapja, abból 29 A Vhr. 36. §-a (1) bekezdésének szövege a Vr/1. 16. §-ának (1) bekezdésével kiegészített szöveg. 30 A Vhr. 36. §-a (2) bekezdésének szövege a Vr/1. 16. §-ának (2) bekezdésével megállapított szöveg, amely a Vhr. 36. §-a (2) bekezdésének helyébe lépett. Egyidejűleg az eredeti (2) bekezdés (3) bekezdésre változott. 31 A Vhr. 36. §-a (4) bekezdésének szövege a Vr/2. 5. §-ával megállapított szöveg, amellyel a Vhr. eredeti 36. §-a kiegészült. az adóalap megállapításakor le kell vonni az általa az ingatlan használatbavételéért korábban esetleg fizetett ellenértéket, valamint az ingatlanra igazoltan ráfordított, a használati értéket növelő és részére más címen meg nem térített olyan kiadást, amelynek értéknövelő jellege az ellenértékben is kifejezésre jutott. (2) Az adóköteles jövedelmet az adóbevallás alapján kell kiszámítani. Ha az adóbevallás adatai nem helytállóak, vagy az adózó adóbevallásadási kötelezettségét nem teljesítette, az adózó adóköteles jövedelmét életkörülményeire, jövedelmi és vagyoni viszonyaira, tevékenységi körére, jellegére is tekintettel, becsléssel kell megállapítani. Vhr. 37. §. (1) Az adóköteles jövedelmet abban az esetben kell adóbevallás alapján megállapítani, ha az adófizetésre kötelezett a bevételeit és kiadásait bevallotta és megfelelő bizonylatokkal igazolta (valószínűsítette), illetőleg adóköteles jövedelme jövedelmi viszonyainak megfelel. (2) Az adóhatóság (az adóközösség) köteles az adóbevallásban foglalt adatokat mérlegelni és amennyiben az adatok helyessége tekintetében kételyei vannak, köteles azokat tisztázni és megállapításait rögzíteni. (3) Adóbevallás alapján történő adóalap megállapítás az is, amikor a bevallott adóköteles jövedelmet a nem igazolt vagy el nem fogadható kiadásokkal növelik. Vhr. 38. §. (1) Becslési eljárást kell alkalmazni, ha bizonyítást nyert, hogy az adózó a) adóbevallást nem adott, vagy adóbevallásának hiányosságait nem pótolta, illetőleg az abban szereplő adatok helyességét nem igazolta; b) könyvvezetési, számlázási kötelezettségét nem, vagy hiányosan teljesítette; c) olyan adóbevallást tett, amelyben szereplő jövedelme nem felel meg életkörülményeinek, jövedelmi és vagyoni viszonyainak, tevékenységi körének, jellegének, illetőleg a szakmában elérhető haszonnak. (2) A becslést a szakmai sajátosságokra figyelemmel az alábbiak szerint kell lefolytatni: aj a szakmában elérhető haszon százalékának megfelelő haszonkulcs figyelembevételével, ha a bevétel elfogadható; b) a felhasznált anyag- és árukészlet ismeretében a szakmai kalkuláció szabályai szerint? c) más esetekben pedig a rendelkezésre álló egyéb adatok (energiafogyasztás, más hasonló adózóval való összehasonlítás, életkörülmények, vagyoni viszonyok alakulása stb.) alapján. (3) Az adó alapja nem lehet alacsonyabb, mint a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározott legkisebb adóköteles jövedelem.