Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1097 q) A TK részletes védelmi, kezelési és fejlesztési szabályait az OTvH az érintett szervek bevonásával a 3. sz. mellékletben foglalt iránvelvek, illetőleg részletes kezelési előírások szerint készített kezelési szabályzatban (továbbiakban: Szabályzat) állapítja meg. A Szabályzat kiadásáig a védelem és a kezelés kérdéseiben az irányelvekben (3 sz. melléklet) foglalt előírások szerint kell eljárni. 10. A TK természetvédelmi kezelésével a MÉM Szegedi Állami Erdőrendezőséget bizom meg. A TK természetvédelmi kezelésével kapcsolatos költségeket a MÉM Szegedi Állami Erdőrendezőség költségvetésében, a beruházásokat és felújításokat az OTvH beruházási és felújítási terveiben kell előirányozni, illetőleg biztosítani. 11. Egyéb rendelkezések a) A TK határán „Tájvédelmi Körzet" feliratú, a megfelelő helyeken útmutató, tájékoztató, figyelmeztető táblákat kell kihelyezni. A TK szigorúan védett területét határjelekkel meg kell jelölni. b) A TK területén lévő földrészletek védetté nyilvánítását a földhivataloknak az ingatlan nyilvántartásba be kell vezetniük. c) A túzok-nevelőtelep és a szabadon élő túzok, valamint a TK tájképi és természeti értékeinek megismertetésére — a védelemmel összehangolt és a terület használójával egyeztetett látogatást lehet szervezni. d) E határozatban foglalt előírások megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. e) E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A TK létesítését egy világszerte kipusztulóban levő madárfaj, a .túzok nemzetközileg igényelt védelme indokolja. A túzok (Otis tarda) a kelet-ázsiai Usszuri vidéktől Portugáliáig és Észak-Afrikáig elnyúló hatalmas elterjedési területén évszázadok, óta egyre gyorsabban fogyatkozik. Az elmúlt századokban pusztult ki Angliából, Svédországból, Hollandiából, Svájcból, az utóbbi évtizedekben tűnt el Albánia, Görögország, Bulgária. Jugoszlávia és Franciaország területéről. A második világháború ilatt Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió túzok állománya igen nagy veszteségeket szenvedett. Az újabb vizsgálatok azt mutatták, hogy a mintegy három ezres magyarországi túzokállomány az Európában élő túzokpopulációknak közel a fele. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (International Council for Bird Preservation) 1972. évi konferenciáján — mint a legnagyobb és legéletképesebb túzokállomárinyal rendelkező országot — Magyarországot kérte fel a túzokvédelem módszerének elméleti és gyakorlati megoldására. Európában ma már csaknem minden államban természetvédelem alá helyezett túzokot — szaporulatának nagymérvű pusztításával — elsősorban a gépesített^kemizált mezőgazdálkodás veszélyezteti. Ennek ellensúlyozása egyrésizt a természetvédelemhez igazodó, megfelelően szervezett agrotechnikával, másrészt a veszélyeztetett fészekaljak zárt téri keltetésével, nevelésével, majd visszavadításával oldható meg A túzokvédelem gyakorlati megvalósításához szabadtéri védelmet nyújtó, természetvédelem alatt álló kiterjedt terület, valamint a zárt téri nevelést, szaporítást, visszavadítást lehetővé tevő kísérleti telep létesítése szükséges. A világ legnagyob egyedszámú, ivararány és életkor megoszlás szempontjából is legkiválóbb túzokállománya a Körösök, a Berettyó és Békés megye határvonalával közbezárt területen található. Ez a mintegy ezer egyedet számláló populáció e pusztuló madárfaj génbankja lehet, ezért a határozatban körülírt területet volt célszerű először védelem alá 'helyezni. A Dévaványai Tájvédelmi Körzet létesítésének legfőbb célja a túzok élőhelyének fenntartása, védelmének és a korszerű mezőgazdasági termelésnek az összehangolása, a veszélyeztetett túzokok felnevelése, visszavadítása és ezáltal a túzokpopulációk kipusztulásának megakadályozása. A védetté nyilvánítást megelőző helyszíni szemlén és tárgyaláson az erdekeit hatóságok és szervek kifejezésre juttatták és jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a védetté nyilvánítással és a tervezett védelmi előírásokkal egyetértenek. A védetté nyilvánítást akadályozó tényező az eljárás során nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet előírásai szerint védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12 1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. 1v. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §^a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke