Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 40. szám

738 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 40. szám Miniszteri rendeletek Az igazságügyminiszter 9/1974. (VII. 20.) IM számú rendelete az igazságügyi szakértőkre vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról Az igazságügyi szakértői szervezetről szóló 29 1964. (XI. 23.) Korm. számú rendelet* 11. §ában, továbbá a Be 404. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a Pp 183. §-ában foglalt felhatalmazás alapján — az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben — a következőket rendelem: 1. §• A 4 1964. (XI. 23.) IM számú rendelet (a továbbiakban: R. I.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Állandó igazságügyi orvosszakértőként csak igazságügyi orvostani vagy igazságügyi elmeorvostani, illetőleg más szakorvosi vizsgával, állandó igazságügyi könyvszakértőként esak okleveles könyvvizsgáló vizsgával, más állandó igazságügyi szakértőként pedig csak a szakágnak megfelelő egyetemi oklevéllel és megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező személyt lehet alkalmazni." 2. §. Az R. I. 2. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki: ,,Az iroda vezetője indokolt esetben — így különösen, ha a vizsgálat elvégzése nem tűr halasztást —, a szakértő kijelöléséről szóló értesítést mellőzheti." 3. §. Az R. I. 3. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki: ,,A megkereső hatóság soron kívül, szükség esetében távbeszélő útján intézkedik szaktanácsadó bevonásáról, más szakértő kirendeléséről, illetőleg az akadály elhárításáról." 4. S. (1) Az R. I. 5. §-ának (4) bekezdése helyébe a kövtítkező rendelkezés lép, és a § a következő (5)—(7) bekezdéssel egészül ki: * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1964. évi 62. számában. ,,(4) Munkaviszonyban álló személy kijelöléséhez be kell szerezni a munkáltató, valamint — az Igazságügyi Minisztérium útján — az illetékes minisztérium (országos hatáskörű szerv) véleményét. (5) Kijelölt igazságügyi szakértő lehet, aki a kérelemben megjelölt szakterületen kiemelkedő szakismeretekkel rendelkezik, és a) egyetemet (főiskolát) végzett, továbbá a szakterületen, illetve tevékenységi körben eltöltött ötéves szakmai gyakorlatot igazol, vagy b) középiskolát (szakközépiskolát, technikumot) végzett,, továbbá a szakterületen, illetve a tevékenységi körben eltöltött tízéves szakmai gyakorlatot igazol. (6) Kivételes esetben, egyéni elbírálás alapján szakértői kijelölést kaphat az a személy, aki a kérdéses szakterületen megfelelő iskolai végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezik. (7) A kijelölés iránti kérelemben e rendelet IV. számú mellékletében foglalt adatokat kell feltüntetni és igazolni." 5. §. Az R. I. 7. §-a a következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki: „(2) A kijelölt igazságügyi szakértőt a tevékenységi körébe tartozó szakágban elsősorban az igazságügyi és a bűnüldöző szervek alkalmazzák. A kijelölt igazságügyi szakértő más állami szerv és társadalmi szervezet, továbbá a védő, a jogi képviselő, illetőleg a büntető eljárás más résztvevői, valamint magánszemély számára is adhat véleményt, amennyiben ez az igazságügyi vagy a bűnüldöző szervek megbízásából származó feladatainak ellátását, illetőleg hivatali (vállalati) munkáját nem gátolja. A kijelölt igazságügyi szakértő nem állami szerv részére csak akkor adhat véleményt, ha az ennek elkészítéséhez szükséges adatokat a megbízó a szakértő rendelkezésére bocsátja. (3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a Belügyminisztérium állományában szolgálatot teljesítő — igazságügyi orvosszakértőként is kijelölt — orvosokra, akik csak az igazságügyi és a bűnüldöző szervek részére végezhetnek orvosszakértői tevékenységet." 6. §. Az R. I. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Orvosi szakkérdésben az igazságügyi orvosszakértői irodát vagy az orvostudományi egyetemnek a működési terület szerint illetékes igazságügyi orvostani intézetét kell megkeresni."