Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 13. szám

280 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám a teljesítésre megállapított határidő eredményte­len eltelte után milyen összegű pénzbírság kisza­básának lehet helye. Ebben a határozatban minden esetben a kiszabható pénzbírság maximumára aján­latos az érdekelteket figyelmeztetni. Az érdemi határozatban kilátásba helyezett pénzbírság nem azonos azonban a kiszabott pénz­bírsággal, ezért a teljesítési határidő eredményte­len eltelte után az államigazigatási szervnek újabb határozatban kell rendelkeznie a pénzbírság ki­szabásáról. A nem teljesítés miatt hozott pénzbírságot ki­szabó határozatban újabb teljesítési határidőt meg­állapítani nem lehet, mert teljesítési határidőnek annak megváltoztatásáig az a határidő tekintendő, amelyet az ügy érdemi elbírálása során meghatá­roztak. A nem teljesítés miatt pénzbírságot ki­szabó határozatnak felhívást kell tartalmaznia a szerv által reálisnak ítélt olyan napnak a meg­jelölésével, amely napig az ügyfélnek kötelezett­ségét teljesítenie kell. Ha az ügyfél e felhívásra sem teljesít, csak az újabban megjelölt napot kö­vetően szabható ki ismételten pénzbírság. Reális­nak a bírságkiszabás szempontjából az olyan ha­táridő tekinthető, amely alatt az ügyfél képes a tel­jesítésre. Amennyiben nem önhibájából mulasz­totta el a kötelezettség teljesítését, a reális határ­idő megállapítása az ügyintéző szerv feladata. Ha a végrehajtási eljárás során az állapítható meg, hogy az ügy érdemi elbírálása alkalmával hozott, az államigazgatási szerv által megállapított teljesítési határidő alatt a kötelezettséget az ügv­fél hibáján kívül nem lehetett teljesíteni, a telje­sítési határidőnek a törvény 44. §-a alapián tör­ténő hivatalbóli megváltoztatása iránt kell intéz­kedni. A pénzbírságot kiszabó határozat ellen fellebbe­zésnek van helye, a kiszabott bírság behajtására tehát csak a határozat jogerőre emelkedése után, és csak akkor kerülhet sor, ha a megbírságolt sze­mély a bírság befizetését a megállapított határidőn belül elmulasztotta. Vegyes rendelkezések Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 8/1974. számú közleménye a lakosság részére végzett építési-szerelési munkákra vonatkozó árszabályozási rendelkezések értelmezéséről Az építési-szerelési munkák árát szabályozó 20/ 1972. (XII. 5.) EVM—ÁH számú rendelet (a to­vábbiakban: Árrendelet) rendelkezéseinek helyes értelmezése céljából az Országos Anyag- és Árhi­vatallal egyetértésben a következőkre hívom fel az érdekeltek figyelmét: Az Árrendelet 3. § (1) bekezdésének a) pontja a lakásépítést értékhatárra és megrendelőre való te­kintet nélkül a maximált áras árformába sorolja. Ide tartoznak — azok az utólagosan, esetleg külön megrende­lésre végzett befejező (felületkiképző, szakipari és épületgépészeti) munkák is, amelyeknek célja a lakóház építési engedély szerinti teljes megvalósí­tása (pl.: homlokzat vakolás, burkolatok, mázolás, villany-, víz-, gáz- és fűtésszerelés), — a meglevő lakóház terjedelmét növelő olyan emeletráépítés, toldaléképítés, amelynek eredmé­nyeképpen önálló, új lakás jön létre. Az Árrendelet 3. § (3) bekezdése szerint a ható­sági megkötésekkel kialakított árformába tartoz­nak azok az építési-szerelési munkák, amelyekre vonatkozóan az Árrendelet egyéb rendelkezései nem állapítanak meg maximált vagy szabad áras árformát. A lakosság megrendelésére végzett mun­kák körében ilyenek a következők: — a lakóházak olyan korszerűsítése, amelynek eredményeképpen a lakások elosztásáról, és a la­kásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. számú ren­delet végrehajtásaként megjelent 1/1971. (II. 8.) É V M számú rendelet 2. §-ának megfelelően a la­kás magasabb komfortfokozatúvá válik (pl.: kom­fortos lakást központi etage, illetve hidroterm fű­téssel látják el, aminek következtében az össz­komfortossá válik), — a meglevő építmény terjedelmét növelő olyan emeletráépítés, toldaléképítés, amelynek eredmé­nyeképpen önálló, új lakás nem jön létre (pl.: a meglevő lakás bővítése új helyiséggel), — a nem állandó lakás céljára szolgáló új épít­mények (pl.: üdülő, hétvégi ház), valamint az egyéb rendeltetésű új építmények (garázs, műhely stb.) létesítése. Az Árrendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a fenntartási munkák (ideértve a hatósági árformáknál fel nem sorolt, az épület terjedelmét vagy komfortfokozatát nem növelő átalakításokat is) értékhatárra tekintet nélkül a szabadáras árfor­mába tartoznak. Kapecz János s .k., az Ár- és Pénzügyi Főosztály­vezetője Az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 290/1974. számú határozata egyes vadon élő gerinces állatfajok védetté nyilvánításáról A természetvédelemről szóló 1961. évi 18.-számú törvényerejű rendeletben és a végrehajtására ki­adott 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendelet 4. §

Next

/
Thumbnails
Contents