Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1015 ges testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a legjobban biztosítja. Az elhelyezés kérdésében való egyezkedés során a gyermek semmi esetre sem lehet alku tárgya, a házassághoz való ragaszkodás vagy a házasság felbontásához való hozzájárulás feltétele, de legkevésbé anyagi haszonszerzés (tartásdíj fizetése alól való mentesülés) vagy éppen a bosszúállás, zsarolás eszköze. Bármelyik szülőhöz vagy esetleg harmadik személyhez (nagyszülő, más rokon stb.) kerüljön is a gyermek gondozásra, ez nem járhat a gyermek sorsáért való felelősségérzet elhalványulásával. A társadalom ilyenkor is megkívánja, hogy a gyermek és a szülők érintkezhessenek egymással, hogy a szülő figyelemmel kísérhesse a gyermek sorsát, fejlődését, életkörülményeit, tanulmányi előmenetelét, jellemének kialakulását. Az pedig egyenesen szembefordulást jelentene a társadalomnak törvényben is kifejezésre juttatott akaratával, ha házasságuk felbontása után a szülők bármelyike részben vagy egészben felmentve érezné magát a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdése által reá rótt kötelezettségek alól. Azzal tehát, hogy az egyik szülő a gyermeket a másik szülő gondviselésébe engedte át, nem járhat együtt a gyermek elvesztése, de nem csökken a szülőnek a gyermek sorsáért, jövőjéért való erkölcsi felelőssége sem. Ezért a volt házastársak akkor járnak el helyesen, ha a tartás, gondozás és nevelés kérdésében csak a gyermek érdekeit nézik és e tekintetben egymással egyetértésre törekszenek. Ha a szülők a gyermek elhelyezése kérdésében nem tudnak vagy esetleg nem is akarnak megegyezni, az elhelyezés kérdésében a bíróság dönt. 771. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése megjelöli azokat az alapvető szempontokat, amelyeket a bíróságnak a gyermekelhelyezés kérdésében történő döntésénél figyelembe kell vennie. A törvény szerint a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha pedig a szülőnél történő elhelyezése a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermek érdekében őt máshol is elhelyezheti. A törvény nem részletezi azt, hogy a bíróságnak milyen körülményeket kell vizsgálnia az abban a kérdésben való döntésnél, hogy melyik szülőnél van biztosítva a gyermek kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése. A tényállások változatosságára tekintettel ez nem is lehetséges. A gyermek elhelyezésénél mindenesetre súlya van annak, hogy tartása, élelmezése, ruházata, kulturális igényeinek kielégítése, betegsége esetén ápolása, gyógyítása és elhelyezése melyik szülőnél lesz jobban biztosítva. A szülők anyagi viszonyai és lakáshelyzete tehát nem közömbös tényezők. A gyermek érdekét azonban nem lehet leszűkíteni a jobb anyagi ellátottságra és a kedvezőbb lakáshelyzetre, hanem az a döntő, hogy a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdésében felsorolt szempontok mellett melyik szülő személyében van nagyobb biztosíték arra, hogy a gyermek a társadalom építő tagjává válik. Ennek érdekében — a felsorolás teljességének igénye nélkül — gondosan vizsgálni kell a szülők életkörülményein kívül egyéniségüket, világnézetüket, erkölcsi tulajdonságaikat, életmódjukat, a családi életben, a munkahelyen és az élet egyéb területein tanúsított magatartásukat, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinteségét, a gyermek sorsa iránti érdeklődésüket és vele szemben tanúsított magatartásukat, a gyermekről való gondoskodásukat, a gyermeknek a szülők iránt táplált érzelmeit, a szülők nevelési képességeit, a gyermek iskoláztatásának lehetőségét stb. A kiemelt körülmények mellett adott esetben az elhelyezés kérdésében való döntésnél jelentősége lehet a gyermek nemének és korának is. Alaposan mérlegelni kell, hogy több gyermek esetén azok szétválasztása nem okoz-e még további szakadást a család tagjai között, nem zavarja-e meg még jobban a gyermek lelki harmóniáját. Ugyanilyen alapossággal kell vizsgálni a szülőknek a békés házasélet felbomlásáért való felelősségét. A család egységének felelőtlen, könnyelmű, a közfelfogás szerint elítélendő megbontása, a másik házastársnak, de különösen a gyermekeknek indokolatlan eltaszítása, a velük való törődés elhanyagolása alapos kétségeket támasztanak az iránt,