Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 2. szám

2. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 47 tétében a devizahatóság előírásait meg kell tartani és a devizahatóságnak az általa megállapított módon és időben a vagyoni értékről, illetve annak jövedelméről el kell számolni. (2) Ha a tulajdonos által kijelölt vagyonkezelő személye nem megfelelő, a devizahatóság más vagyonkezelő kijelölését kívánhatja. (3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak azokra a vagyoni értékekre, amelyek tekintetében nemzetközi szerződés vagy viszonosság mentességet ad; a külkereskedelmi forgalomban behozatali előjegyzésben vámkezelt árukra külön szabályozás vonatkozik. (4) Külföldi tulajdonában belföldön levő értékpapírt belföldi a külföldi javára zárolt letétbe köteles elhelyezni. 10. §. Nem kell devizahatósági engedély: a) külföldi javára szóló végrendeleti rendelkezéshez; b) ahhoz, hogy jogszerűen végleges jelleggel külföldre távozott volt belföldi személy a Magyarországon hátrahagyott vagy külföldi magyarországi hagyatékból örökölt ingóságait egyenesági rokonának, testvérének, házastársának vagy élettársának, házastársa egyenesági rokonának vagy testvérének, illetve testvére házastársának ajándékozza; c) kereskedelmi, vagy ipari tevékenység körében külföldi részére forintért teljesített árueladáshoz vagy szolgáltatáshoz; d) külföldi által belföldön nyílt árusítású üzletben vásárolt ingóság belföldi részére való ajándékozásához ; e) összesen ötezer forintot meg nem haladó értékű ingóság tekintetében külföldi és belföldi közötti ajándékozáshoz; f) külföldi részére ipari vagy kereskedelmi tevékenység körén kívül összesen ötezer forintot meg nem haladó értékű, belföldön levő ingóság eladásához, illetve ötezer forintot meg nem haladó értékű szolgáltatás teljesítéséhez; g) belföldi fizetőeszköznek a vendégül látott külföldi részére a szokásos mértéket meg nem haladó, az itt-tartózkodás idejével arányos összegben való átadásához; h) külföldi által ideiglenesen (kiutazásáig) belföldön átadott, utazás alkalmával rendszerint használatos vagyoni értékek őrzéséhez vagy kezeléséhez; i) olyan nyilatkozat tételéhez, amelynek folytán a külföldön levő vagyoni értékben a részesedés aránya a belföldi javára ellenszolgáltatás nélkül változik meg. Nem kell devizahatósági engedély (Tvr. 8. §-ának (1) bekezdése): a) a külkereskedelmi forgalomban belföldi ellen keletkezett pénzkövetelés átruházásához, ha ezzel a fizetés pénzneme nem változik; b) olyan szerződéshez, amely a külkereskedelmi tevékenység keretében behozott vagy megszerzett vagyoni értékre vonatkozik, feltéve, hogy az a külföldi rendelkezése alatt áll; c) belföldön tartózkodó külföldiek közötti olyan szerződéshez, amelynek a tárgya külföldről magukkal hozott devizaérték vagy vagyoni érték. 12. §. Ha a szerződéshez vagy jognyilatkozathoz devizahatósági engedély szükséges, azt csak az engedély megadása után szabad közokiratba foglalni, vagy az arról felvett okiraton az aláírást hitelesíteni. A Tvr. 9. §-ához 13. §. (1) A devizaértéket vételre való felajánlásakor át kell adni; ha az átadásnak akadálya van, továbbá követeléseknél a vételre felajánlás bejelentés útján történik. (2) A devizahatóság a felajánlott devizaértéket a megvásárlás napján érvényes hivatalos árfolyamon (áron) vásárolja meg. Ha a megvásárlásnak a fizetőeszközt kibocsátó országban hatályos rendelkezések miatt vagy egyéb okból — így különösen a Tvr. 11. §-ának (2) bekezdése alapján — akadálya van, a devizaértéket az akadály elhárulásáig letétként őrzi. A devizahatóság a letétként őrzött ilyen devizaértékeket még azok megvásárlása előtt beszedés, illetve értékesítés végett külföldre kiküldheti. (3) A (2) bekezdés rendelkezéseit külföldi pénzkövetelésekre értelemszerűen kell alkalmazni azzal, hogy az ellenértéket a belföldi bank — nemzetközi szerződés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában — akkor köteles elszámolni, amikor értesül arról, hogy a követelést a számláján jóváírták. (4) Ha a felajánlásra kötelezett közreműködése (pl. váltó vagy csekk hátirattal ellátása, követelés engedményezése) szükséges ahhoz, hogy a devizaérték a devizagazdálkodás javára felhasználható legyen, ezt arra tekintet nélkül köteles teljesíteni, hogy a vétel, illetve az ellenérték kifizetése már megtörtént-e. 14. §. (1) Mentes a felajánlási kötelezettség alól: a) a külföldi tartózkodás során tartózkodási és vásárlási költségek fedezésére ajándék címén kapott és külföldön fel is használt külföldi fizetőeszköz; b) a külföldi tartózkodás ideje alatt magyar hatósági engedéllyel vállalt munkából származó keresmény és külfölditől kapott ösztöndíj jogszabály vagy a devizáhatóság által meghatározott mértékben ; c) olyan államok valutáiból, amelyek állami bankjával a Magyar Nemzeti Bank a valuták köl-