Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 2. szám

2 szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 35 tettel devizaértéket, belföldi fizetőeszközt, illetőleg vagyoni értéket belföldön és külföldön átruházza­nak. 7. §. (1) Tilos minden olyan szerződési kikötés vagy szerződéskötésre irányuló ajánlattétel, amely szerint devizaértéket a hivatalosnál magasabb ár­folyamon kell forintra átszámítani. (2) Csak a devizahatóság engedélyével szabad belföldiek között a) pénztartozást külföldi pénznemben meghatá­rozni, vagy ilyen pénztartozásra fizetést teljesíteni; b) pénztartozással kapcsolatban olyan kikötést alkalmazni, amely devizaérték valóságos (effektív) szolgáltatására irányul. 8. §. (1) Devizahatósági engedély szükséges a kül­földiek között kötött olyan szerződéshez, amelynek tárgya belföldön levő devizaérték vagy vagyoni ér­ték. (2) Az 5. § (1) bekezdésének c) és d) pontja, a 6. § (1) bekezdésének e) pontja és a (2) bekezdése, to­vábbá a 7. § (1) bekezdése — feltéve, hogy ez utóbbi esetben a szerződés belföldön jött létre — külföldiekre is vonatkozik. 9. §. (1) A tulajdonos (birtokos, rendelkezésre jo­gosult) köteles a devizaértéket a megszerzéstől (bir­tokba jutástól), illetve annak a tudomásra jutá­sától számított 8 napon belül a Magyar Nemzeti Banknak vételre felajánlani és együttműködni ab­ban, hogy a Bank a devizaértékkel rendelkezhes­sék. A Bank a felajánlott devizaértéket ellenérték fejében hivatalos árfolyamon megvásárolhatja, illetve a felajánlás alól hatósági jogkörében fel­mentést adhat. (2) Belföldi a külföldön tulajdonába (rendelke­zése alá) kerülő, devizajogszabályban meghatáro­zott vagyoni értéket, illetve az arra megnyíló igényt a devizahatóságnak 8 napon belül bejelenteni kö­teles. (3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kö­telezettség teljesítéséért a felelősség mindaddig fennáll, amíg a devizaérték, illetőleg a vagyoni ér­ték a kötelezett tulajdonában (birtokában, rendel­kezése alatt) van, kivéve, ha e kötelezettség alól felmentést kapott. 10. §. A gazdálkodó szervek és az állampolgárok devizaérték kiutalását a cél megjelölésével a devi­zahatóságtól kérhetik. A kiutalt devizaértéket csak az engedélyezett célra szabad felhasználni. 11. §. (1) Külkereskedelmi szerződések megkö­téséhez, a külkereskedelmi tevékenység keretében áru kiviteléhez (eladásához), behozatalához (meg­vásárlásához), szolgáltatások teljesítéséhez és igénybevételéhez, ha ezekhez a külkereskedelmi jogszabályok szerint szükséges hatósági engedély megvan, vagy ezek a jogszabályok hatósági enge­dély megszerzését nem írták elő, nincs szükség de­vizahatósági engedélyre. A külkereskedelmi tevé­kenység során a devizagazdálkodási szabályokat ér­vénvesíteni kell. (2) A gazdálkodó szervezet felelős az áru (szol­gáltatás) értékének a külföldivel kötött szerződés­ben megfelelő összeg kikötéséért és ennék az ösz­szegnek a beszedéséért. A devizaérték felajánlásá­nak elmulasztása esetére a devizahatóság biztosí­tékot köthet ki. A Magyar Nemzeti Bank a vételre felajánlott devizaértéket megveszi; megtagadhatja azonban annak megvételét, ha a külkereskedelmi tevékenységet nem a külkereskedelmi vagy a terv­szerű devizagazdálkodásra vonatkozó jogszabályok­nak, illetve hatósági rendelkezéseknek megfelelően végezték. (3) A külkereskedelmi jogszabályok és hatósági rendelkezések szerint szabályszerűen megkötött külkereskedelmi szerződés alapján történő árube­hozatalhoz (vásárláshoz), illetve szolgáltatás igény­bevételéhez szükséges devizaértéket a Magyar Nemzeti Bank forintfizetés ellenében a devizagaz­dálkodásra vonatkozó szabályok szerint rendelke­zésre bocsátja. 12. §. A külkereskedelmi áruforgalmon kívül külföldről behozott, illetőleg bejuttatott ingóságok vámkezeléséhez devizahatósági engedély szükséges. 13. §. Ha belföldi vagyoni igényt külföldivel szemben bíróság vagy más hatóság előtt kíván ér­vényesíteni, vagy ilyen jog érvényesítésére külföl­dinek megbízást (meghatalmazást) kíván adni, erre a devizahatóságtól engedélyt kell kérni. 14. §. E törvényerejű rendeletben meghatározott korlátozó rendelkezések alól devizajogszabály a külkereskedelmi tevékenység körében, továbbá meghatározott értékhatárig a kötelezettség, vala­mint a végrendelkezés, az ajándékozás, meghatá­rozott tárgyak forgalma, vagyoni érték ideiglenes őrzése és kezelése tekintetében kivételt tehet. 15. §. (1) A devizahatósági engedély megadásá­ról vagy megtagadásáról határozattal kell dönteni. (2) A devizahatósági engedélyt és kiutalást fel­tételhez, illetve biztosítékhoz lehet kötni. (3) A devizajogszabályok és az azok alapján ki­adott devizahatósági rendelkezések megtartásának ellenőrzése végett a devizahatóság által kért fel­világosítást és adatszolgáltatást meg kell adni. A devizahatóság a könyvelés alapjául szolgáló ok­mányokra is kiterjedő vizsgálatot tarthat vagy tar­tathat. 16. §. (1) E törvényerejű rendelet az 1974. évi március hó 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról a Minisztertanács a pénzügyminiszter útján gon­doskodik. A Minisztertanács meghatározhatja azt a szervet, amely az e törvényerejű rendeletbe fog­lalt korlátozások alól az esetek vagy személyek meghatározott körére felmentést adhat. (2) E törvényerejű rendelet nem érinti a Ma­gyar Népköztársaság érvényes nemzetközi szerző­déseinek a jelen szabályozástól eltérő rendelkezé­seit. (3) E törvényerejű rendelet hatálybalépésével az 1964. évi 13. számú törvényerejű rendelettel módo­sított 1950. évi 30. számú törvényerejű rendelet, valamint az 1960. évi 12. számú törvényerejű ren­delet 12. §-a hatályát veszti. Losonczi Pál s. k., a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Cseterki Lajos s. k. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents