Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 29. szám

738 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 29. szám nem érvényesítheti sikerrel tartás iránti igényét. Rokonaival — elsősorban leszármazó] ával, ezen a körön belül is mindenekelőtt gyermekével — szemben azonban előtérbe lép a tartáshoz való joga. 2. Az örökbefogadó szülőnek örökbefogadott gyermekével szembeni tartási jogosultsága sorrendben megelőzi a vérszerinti szülő tartási jogosultságát. A törvény (Csjt. 46. §) az örökbefogadás célját abban jelöli meg, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen és biztosítsa az örökbefogadott családi nevelését. Kimondja továbbá azt is [Csjt. 51. § (1) bek.], hogy az örökbefogadott az örökbefogadás folytán mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Ezekkel a rendelkezésekkel áll összhangban, hogy az örökbefogadott gyermeket és leszármazóját az örökbefogadott vérszerinti szülőit megelőzően az örökbefogadó köteles eltartani [Csjt. 61. § (4) bek.]. Mindezekből nemcsak az következik, hogy az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadó szülőjével szemben ugyanolyan tartási kötelezettség terheli, mint a vérszerinti gyermeket, hanem az is, hogy ha az örökbefogadó szülő és a vérszerinti szülő egyaránt jogosult a tartásra, ez utóbbi tartási jogosultságát az örökbefogadó szülő jogosultsága megelőzi [sőt a Csjt. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében megelőzi az örökbefogadó szülő rokonainak esetleges törvényes tartási igénye is]. Ez egyben azt is jelenti, hogy az örökbefogadott gyermeknek a vérszerinti szülőjével szemben a tartási kötelezettsége [Csjt. 60. §, 61. § (1) bek.] az örökbefogadás folytán nem szűnik meg. 3. A nevelőszülő nevelt gyermekével szemhen akkor jogosult a tartásra, ha a nevelt gyermek tartásáról, gondozásáról közös háztartásban hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott. A mostohaszülő is jogosult mostohagyermekével szemben a tartásra, ha annak eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott [Csjt. 62. § (2) bek.]. E tartási jogosultság alapja a családi körben hosszabb időn keresztül fennállott olyan tényleges állapot, amely tartalmában a vérségi kapcsolaton alapuló közös háztartásban való együttéléssel azonos. A nevelt gyermek a nevelőszülők beleegyezésével kerül azok háztartásába és a családi közösségben részesül tartásban, gondozásban. Az azonos tartalmi elemekre tekintettel a társadalmi közfelfogásnak és igazságérzetnek az felel meg, hogy a nevelt gyermeket a tartási kötelezettség az utóbb tartásra szorult nevelőszülőjével szemben a mostohagyermekkel azonos feltételek mellett terhelje. Hasonló tartási jogosultsága van annak a nagyszülőnek is, aki unokájáról — mint nevelt gyermekről — saját háztartásában huzamosabb időn át gondoskodott. Mindez azonban nem érinti a vérszerinti szülővel szemben fennálló tartási kötelezettséget, sőt ez a tartási kötelezettség megelőzi a mostohaszülővel, illetőleg a nevelőszülővel szemben fennálló tartási kötelezettséget [Csjt. 64. § (1) bek.]. 4. A gyérnek az egyéb feltételek megléte esetén nem köteles eltartani a szülőjét, ha az a gyermekével szembeni kötelezettségeit olyan súlyosan sértette meg, hogy erre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó. A szülőtartásra való jogosultság erkölcsi alapja az a családi kapcsolat, amely a gyermeket a neki életet adó és érte áldozatot hozó szülőjéhez feloldhatatlanul köti. Ezt kell döntően figyelembe venni a tartásra való jogosultság elbírálásánál. Ebből következik az is, hogy ez a jogosultság csak a szülői kötelességek erkölcsileg olyan sűlyos megsértése esetén .enyészik el, amely a szülőt a tartásra a társadalmi erkölcsi felfogás szerint méltatlanná teszi. Ez az egészen kivételes helyzet abban az esetben következik be, ha a szülő a gyermekkel szemben kötelezettségeit olyan súlyosan sértette meg, ami az alapvető erkölcsi elvek teljes semmibevételére mutat, s ami miatt az igény elutasítását a szülői hivatás megbecsülésére irányuló általános nevelés érdeke is indokolja. Nem lehet azonban a szülői kötelesség ilyen súlyos megsértésének tekinteni például azt, hogy a szülő az apaság, illetőleg az anyaság megállapítása iránti perben védekezett, vagy csupán a megítélt vagy felajánlott tartásdíjat fizette, illetőleg — anyagi nehézségei, kedvezőtlen életviszonyai miatt — gyermekét nem tudta megfelelően ellátni, mások vagy intézet gondozására bízta stb. Egymagában az sem teszi a szülőt méltatlanná a tartásra, ha gyermekét örökbeadta. Ennek rendszerint csak az a következménye, hogy az örökbefogadó szülő tartási igénye sorrendben megelőzi a vérszerinti szülőét. Hasonlóképpen nem szűnik meg a vérszerinti szülő tartási jogosultsága sem egymagában abból az okból, hogy helyette mostohaszülő vagy nevelőszülő nevelte a gyermeket, sőt a vérszerinti szülő jogosultságban a mostoha- és nevelőszülőt megelőzi [Csjt. 64. § (1) bek.]. Vizsgálni kell azonban az örökbeadás, illetőleg a mostohaszülő vagy nevelőszülő gondozásába kerülés okát és körülményeit, valamint a szülő és a gyermek közti viszony későbbi alakulását abból a szempontból, hogy a vérszerinti szülő a társadalmi felfogás szerint nem vált-e a tartásra méltatlanná. 5. a) A szülőtartási kötelezettség — kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaikhoz és teljesítőképességükhöz mérten — arányosan oszlik meg a tartást igénylő gyermekei (mostoha és nevelt gyermekei) között. A vérszerinti és az örökbefogadott gyermek halála esetén helyére leszármazói lépnek. b) A szülőnek személyes gondozást nyújtó leszármazó javára megfelelő mértékben figyelembe kell venni nemcsak az eltartással kapcsolatos kiadáso-