Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 21. szám

21. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 593 munkamegosztásban valósulnak meg az építmények, annál bonyolultabbá válnak a korszerű technika hatékony kihasználásával, a folyamatok optimális összehangolásával kapcsolatos szervezési feladatok. A tudományos — technikai forradalom eredményeinek gazdaságilag hatékony érvényesülését, a tudomány termelőerővé válásának ütemét elsősorban a szervezés hatékonysága határozza meg. A vállalatok mindenkori szervezettségi színvonala jelentősen befolyásolja a vállalati szociológiai mikroklímát, a dolgozók munkakedvét és fegyelmét, kezdeményezőségét, s ezen keresztül a munka termelékenységét. Ezekhez az ágazati célokhoz kapcsolódóan a vállalati szervezésfejlesztési programokban is kiemelt jelentőségű feladatként kell előirányozni a szervezési szakismeretek oktatását, a szervező szakemberek képzésében való részvételét, a szervezési pozitív és negatív tapasztalatok feldolgozását, értékelését, s az ennek alapján leszűrhető fejlesztési intézkedések folyamatos megtételét. 2. A szervezésfejlesztés műszaki fejlődéssel való kapcsolatai A műszaki fejlesztési eredmények gazdaságilag hatékony érvényesülésének alapvető kritériuma, hogy azök olyan szervezési módszerekkel kerüljenek bevezetésre, illetve alkalmazásra, amelyek a korszerű technika gazdaságossági követelményrendszerének megfelelnek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden műszaki színvonalhoz, minden korszerű technológiához hozzárendelhető egy olyan szervezési módszer, amely az adott technika gazdasági előnyeit leghatékonyabban juttatja érvényre. Más szervezési módszerrel lehet felszínre hozni a technika optimális gazdasági előnyeit a házgyári panelos építésmód alkalmazása esetén és ismét mással a fenntartási építésen. Nincs olyan műszaki színvonal, nincs olyan technológia, amelyhez ne tartoznék egy olyan szervezési módszer, amelynek alkalmazásával az adott technikai szint optimális gazdasági hatákonysága ne lenne érvényre juttatható. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy minél fejlettebb a technikai bázis, minél korszerűbbek az anyagok, szerkezetek és technológiák, annál bonyolultabbá válik ezek optimális hatékonyságú felhasználásának megszervezése a termelő folyamatban. A szervezésfejlesztéssel kapcsolatos konkrét vállalati feladatok — az általános, az egész ágazatot érintő — szervezésfejlesztési célrendszer keretében jórészt differenciálódnak, milyen műszaki színvonalat sikerült az eddigiékben megvalósítani a vállalatnál, illetve milyen műszaki fejlesztési célok megvalósítása van napirenden. Azoknál a kivitelező szervezeteknél, amelyek nagyértékű állóeszközökkel (házgyári berendezésekkel, magas színvonalúan gépesített komplex központi telepekkel) rendelkeznek, továbbá az építőanyagipari üzemekben a szervezésfejlesztési célok központjába az állóeszközökkel való hatékonyabb gazdálkodás megszervezését kell állítani. Az olyan kivitelező építőipari szervezeteknél, amelyek népgazdasági szempontból kiemelten nagyjelentőségű beruházások megvalósítását végzik, az építkezés időtartamának lerövidítése lehet a szervezés optimumának elsődleges kritériuma. 3. A szervezésfejlesztés ágazati célkitűzése A szervezésfejlesztési programok kidolgozása, illetve az e programokban előirányzott szervezéskorszerűsítési intézkedések végrehajtása során az építésügyi ágazatba tartozó szerveknél az alábbiakban felsorolt ágazati fejlesztési feladatok megvalósítását kell oélul kitűzni: > — a vállalt munkák (építés, tervezési, szállítási stb. feladatok) átfutási idejének csökkentése; — a szolgáltatás választékának bővítése; — a termelés és kibocsátás ütemességének javítása; — a szerződésekben rögzített határidők betartása; — a minőség javítása, az után javítási, pótlási, kiegészítési, jótállási munkák mennyiségének, ráfordításainak csökkentése; — a szolgáltatások tartalmi és minőségi követelményeinek betartása; a szolgáltatások minőségének javítása; — alkalmazkodás a szolgáltatási igény mennyiségi változásához, a megrendelők igényeihez igazodó kiszolgálási feltételek folyamatos javítása; — a munkatermelékenység növelése, illetve a fajlagos élőmunkaráfordítás csökkentése; — a folyamatban levő központi vállalati fejlesztési programok, rekonstrukciókkal kapcsolatos beruházások tervszerű megvalósítása a rendelkezésre álló eszközök összehangolt 'koncentrálásával; — az állóalapok jobb kihasználása, a műszakszám lehetséges mértékű növelése, a felesleges, elavult állóeszközök kiselejtezése, mindezekkel a beruházási igények csökkentése; — az önköltség — különösen a rezsiköltség — csökkentése; — a munka- és technológiai fegyelem javítása; — a dolgozók munka- és kereseti feltételeinek javítása; — a feleslegesen tárolt vállalati készletek csökkentése; — a túlórák számának a lehető legalacsonyabbra való csökkentése; — az állami jövedelmekhez való nagyobbmértékű vállalati hozzájárulás és az állami támogatás arányának csökkentése, a vállalati jövedelmezőségi színvonal javítása; — a termelési feladatok térbeli és időbeli koncentrálása; a folyamatban levő építkezések számának csökkentése, az egy építési helyre jutó termelőerő volumenének növelése;