Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)
1973 / 17. szám
17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 527 jogerős államigazgatási határozat alapján a járásbíróság — mint telekkönyvi hatóság — jogerős végzésével a felperesek javára fél-fél arányban be is jegyezte. Az említett ingatlannal együtt az I. r felperes zártkerti ingatlantulajdona 1403 n. ölet, a II. r. felperesé pedig 1720 n. ölet tett ki. Az így kialakult birtokállapotot felperesek vonatkozásában a járási tanács vb. elnöke határozatával megerősítette. E határozat ellen a termelőszövetkezet jelentett be fellebbezést, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága jogerős határozatával elutasított. Az államigazgatási iratokból megállapíthatóan a zártkertrendezést jogerősen lezáró határozat alapján a járási földhivatal az 1967. évi IV. tv. 31. §-ában foglalt rendelkezés szerint alkalmazandó 1959. évi 24. számú tvr. 16. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően, 1971. május 14-én a zártkerti ingatlanokat a jogerős határozatban megjelölt személyek birtokába adta. A birtokbaadás — az erről felvett jegyzőkönyvből megállapíthatóan — többek között a felperesek javára is a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, előzetes értesítés, után, a helyszínen, az ingatlan határának kitűzése útján történt meg. Az ingatlan birtokbaadása alkalmával — mint a bizottság tagja — az alperesi termelőszövetkezet elnöke is jelen volt, a jegyzőkönyvet azonban nem írta alá, mert a zártkertek rendezéséről szóló jogerős államigazgatási határozatban foglaltakkal nem értett egyet. Az említett ingatlanok tényleges használatát az alperesi termelőszövetkezet a birtokbaadás ellenére sem engedte át felpereseknek, azokat továbbra is használatában tartja. Felperesek ennek az állapotnak a megszüntetése érdekében nyújtották be keresetüket a járásbírósághoz. A járásbíróság végzésével felperesek keresetlevelét a termelőszövetkezet döntőbizottságához tette át. Álláspontja szerint ugyanis a perbe vitt jogvita termelőszövetkezeti tagsági viszonyból ered. Ezt a végzést felperesek és az ügyész perorvoslata folytán a megyei bíróság hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozására utasította. A 'járásbíróság az új eljárásban ismét végzést hozott, amelyben — bírói hatáskör hiánya okából — elrendelte az iratoknak a járási földhivatalhoz való áttételét. Döntését azzal indokolta, hogy a per tárgyát államigazgatási eljárás során hozott jogerős határozat végrehajtása képezi, amely nem a bíróság, hanem a járási földhivatal hatáskörébe tartozik. A járásbíróság végzése — a felek fellebbezési jogáról való lemondása folytán — jogerőre emelkedett. Az ügyben egyértelműen megállapítható, hogy a zártkertrendezési eljárás során hozott jogerős államigazgatási határozat végrehajtása érdekében a járási földhivatal a hatáskörébe tartozó intézkedéseket — az érintett ingatlanok 1971. május 14-én történt helyszíni birtokbaadásával — megtette. A zártkertrendezés a jogerős államigazgatási határozattal, a felperesek tulajdonjogának e jogerős határozaton alapuló telekkönyvi bejegyzésével, valamint az ingatlan tényleges birtokbaadásával peres felek vonatkozásában befejeződött. Annak a körülménynek, hogy az alperesi termelőszövetkezet a zártkertrendezési eljárással és az ingatlanok birtokbaadásával nem ért egyet, a jogvita elbírálása szempontjából nincs jelentősége, s a termelőszövetkezetnek ezzel ellentétes véleménye a járási földhivatal részéről újabb intézkedést már nem igényel. A jogvita az ingatlan birtokbaadását követően, annak használata tárgyában áll fenn felperesek — mint az ingatlan tulajdonosai — és az alperes — mint az ingatlan használója — között. Ez a vita viszont az ingatlannak a tulajdonjogra alapított használatával kapcsolatos olyan jogvitának minősül, amelyben a felperesek tulajdoni jogcímük alapján igényelnek jogvédelmet. Ezért a vita eldöntése érdekében felperesek — a Legfelsőbb Bíróság XXIV. számú polgári elvi döntésének I. pontjában foglaltak figyelembevételével — előzetes államigazgatási (birtokvédelmi) eljárás lefolytatása nélkül közvetlenül a bírósághoz fordulhatnak. A járásbíróságnak — fentiek figyelembevételével — a pert érdemben kellett volna elbírálnia, és az iratokat — bírói hatáskör hiánya okából — nem lehetett volna a járási földhivatalhoz áttennie. (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1973. évi 3. száma közli.)
