Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 15. szám

418 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám előkészítése során hozott határozatáig, az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenn­tartott ideiglenes kényszergyógykezelés az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az ezután elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykeze­lés az eljárás jogerőd befejezéséig tart. Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés meg­kezdésétől a vádirat benyújtásáig hat hó­nap eltelt, fenntartásának szükségességét az ügyész megvizsgálja. (3) Az ideiglenes kényszergyógykezelés a kijelölt egészségügyi intézetben vagy kórházi elmeosztályon hajtható végre. (4) Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésével egyidejűleg az előzetes le­tartóztatást meg kell szüntetni. (5) Ha az ideiglenes kényszergyógykeze­lést a kijelölt egészségügyi intézetben hajtják végre, a terhelt jogaira a 97. § ren­delkezései megfelelően irányadók; a ter­helt a törvényes képviselőjével szóban el­lenőrzés nélkül, ha pedig feltehető, hogy ezáltal az eljárást meghiúsítaná, ellenőr­zés mellett érintkezhet. A lakhelyelhagyási tilalom 99. §. (1) A hatóság a terheltnek megtilt­hatja, hogy lakóhelyét engedély nélkül el­hagyja. A lakhelyelhagyási tilalomról a vádirat benyújtásáig az ügyész vagy az ügyész jóváhagyásával a nyomozó hatóság, a vádirat benyújtása után a bíróság hatá­roz. (2) A terheltet figyelmeztetni kell arra, hogy a lakhelyelhagyási tilalom megsze­gése esetén előzetes letartóztatása rendel­hető el. (3) Ha a lakhelyelhagyási tilalom elren­delésétől a vádirat benyújtásáig hat hónap eltelt, fenntartásának szükségességét az ügyész megvizsgálja. (4) A lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt, vagy az eljárást jogerősen befejezték. Az elővezetés 100. §. (1) Akinek az elővezetését elren­delték — szükség esetén kényszer alkal­mazásával — a hatóság elé kell állítani. (2) Az elővezetést végrehajtó hivatalos személy az előállítást mellőzheti, ha az út­ba indulást ellenőrzi és alaposan feltéte­lezheti, hogy az, akinek elővezetését elren­delték, a hatóság előtt megjelenik. A ható­ság az elővezetést elrendelő határozatban úgy is rendelkezhet, hogy az előállítás nem mellőzhető. (3) A fegyveres erők, fegyveres testüle­tek és rendészeti szervek tagjának előve­zetése iránt az illetékes elöljáróját kell megkeresni. A lefoglalás 101. §. (1) A hatóság lefoglalja azt a dol­got, amely a) tárgyi bizonyítási eszköz, b) a törvény értelmében elkobozható, vagy c) amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik. (2) A lefoglalt dolgot a hatóság letétbe helyezi. A megőrzésről egyéb módon kell intézkedni, ha a dolog letétbe helyezésre nem alkalmas vagy ezt más fontos ok indo­kolja. (3) A címzettnek még nem kézbesített postai és távközlési küldeményt csak az ügyész, illetőleg a bíróság határozata alap­ján lehet lefoglalni; a határozat megho­zataláig csak visszatartásnak van helye. 102. §. (1) A lefoglalást meg kell szün­tetni, mihelyt arra az eljárás érdekében nincs szükség. A lefoglalás megszüntetése helyett a más jogszabályban meghatáro­zott módon kell eljárni, ha a lefoglalt do­log birtoklása jogszabályba ütközik. (2) A lefoglalás megszüntetése esetén a lefoglalt dolgot annak kell visszaadni, aki­től lefoglalták; a terheltnek, illetőleg an­nak, aki azt tőle átvette, azonban csak ak­kor lehet kiadni, ha kiadása iránt más nem jelentett be alaposnak látszó igényt, vagy ilyen igény az eljárás adataiból nem tűnik ki. Az utóbbi esetben a dolgot annak kell kiadni, aki a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazolta. (3) A terhelttől lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül, ha az kétségtelenül mást illet, de kiléte nem állapítható meg.

Next

/
Thumbnails
Contents