Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 15. szám

15. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 415 (3) Vallomás (nyilatkozat) iartalmát rög­zítő okirat csak e törvény rendelkezései szerint, a közvetlenség elvének sérelme nélkül használható fel a bizonyítás eszkö­zeként. Felhasználható az okirat, ha a val­lomást tevő nem hallgatható ki, vagy az okirat tartalma és a vallomás között ellen­tét van. A szemle 84. §. (1) Szemlét kell tartani, ha a bizo­nyítandó tény felderítéséhez vagy megál­lapításához személy, tárgy vagy helyszín közvetlen megtekintése, illetőleg megfi­gyelése szükséges. (2) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős minden körül­ményt részletesen rögzíteni kell. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, fel­vételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni, és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. A szemlén fel kell kutatni és össze kell gyűj­teni a tárgyi bizonyítási eszközöket is. (3) Ha a szemle tárgyát egyáltalán nem, vagy csak jelentős nehézség, illetőleg költ­ség árán lehetne a hatóság elé vinni, a szemlét a helyszínen kell megtartani. (4) Mindenki köteles a szemlének magát alávetni, a birtokában levő tárgyat pedig a szemle céljából rendelkezésre bocsátani. A terhelt erre kényszeríthető, ha pedig más szegi meg ezt a kötelezettségét, rendbír­sággal sújtható. A bizonyítási kísérlet 85. §. (1) Bizonyítási kísérletet a ható­ság akkor rendel el, ha azt kell megállapí­tani vagy ellenőrizni, hogy valamely ese­mény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények kö­zött megtörténhetett-e. (2) A bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell le­folytatni, mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetőleg meg­történhetett. (3) A bizonyítási kísérlet az emberi mél­tóságot nem sértheti, senki egészségét nem veszélyeztetheti. A jelismerésre bemutatás 86. §. (1) A terheltnek vagy a tanúnak személyt vagy tárgyat felismerés céljából be lehet mutatni. (2) Azt, akitől a felismerés várható, elő­zetesen ki kell hallgatni arról, hogy a kér­déses személyt vagy tárgyat milyen körül­ményék között észlelte, és miről ismerné fel. (3) A személyt vagy a tárgyat olyan kö­rülmények között kell bemutatni, amely a terhelt vagy a tanú befolyásolását kizárja. A terhelt vallomása 87. §. (1) A hatóság köteles a terheltet részletesen kihallgatni. A kihallgatás kez­detén a terhelttől meg kell kérdezni a) nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakóhelyét és személyi igazolványá­nak számát, továbbá hogy volt-e már bün­tetve vagy sem; b) állampolgárságát, foglalkozását és munkahelyét, iskolai végzettségét, családi, kereseti és vagyoni körülményeit, állami szervnél, társadalmi szervezetben, szövet­kezetben, valamint érdekképviseleti szerv­ben viselt tisztségét, katonai rendfokoza­tát, kitüntetéseit, továbbá — ha büntetve volt — a büntetésére vonatkozó adatokat. (2) A terheltnek módot kell adni arra. hogy a vallomását összefüggően előadhas­sa. Ezután kérdések intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell. (3) A terheltnek joga van a vallomást megtagadni. A vallomástétel megtagadása esetén figyelmeztetni kell arra, hogy ezzel az eljárás folytatását nem akadályozza, de védekezésének erről a módjáról lemond. (4) A terhelt beismerése esetén is meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat. (5) Ha a terhelt vallomásában mást bűn­cselekmény elkövetésével vádol,- ennek kö­vetkezményeire figyelmeztetni kell. 88. §. (1) A terhelteket egyenként kell kihallgatni és gondoskodni kell arról, hogy kihallgatásuk alkalmával a hatóság enge­délye nélkül ne léphessenek egymással érintkezésbe. A 64. § (3) bekezdését a ter-

Next

/
Thumbnails
Contents