Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 15. szám

412 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám c) aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelezettségét sértené meg, kivéve, ha ezalól felmentették. (2) A tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség ismertté vált, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A tanúvallomás megtagadásának jogosságáról a hatóság dönt. 67. §. (1) A vallomástétel akadályát figyelembe kell venni, ha az akár a bűncselekmény elkövetésekor, akár a kihallgatáskor áil fenn. ^) A tanú titoktartási kötelezettsége (65. § (1) bek. c) pont, 66. § (1) bek. c) pont) az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad. (3) A 65—66. § rendelkezései ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. A szakvélemény Szákértő igénybevétele 68. §. (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell igénybe venni. (2) Szakértő igénybevétele kötelező, ha az eldöntendő kérdés tárgya a) elmebetegség, gyengeelméjűség vagy tudatzavar, b) kényszergyógykezelés vagy kényszerelvonó kezelés szükségessége. (3) Az igazságügyminiszter — a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben — szakértő igénybevételét a (2) bekezdésben nem említett kérdésben is kötelezővé teheti. (4) A szakértő kirendeléséről szóló határozatnak meg kell jelölnie a vizsgálat tárgyát, és tartalmaznia kell azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia. 69. §. (1) Rendszerint egy szakértőt kell igénybe venni. Ha a vizsgálat jellege szükségessé teszi, több szakértő is kirendelhető. (2) Igazságügyi orvosi boncolásnál és a terhelt elmeállapotának vizsgálatánál két szakértőt kell igénybe venni. Az igazságügyminiszter — a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben — több szakértő igénybevételét más esetben is kötelezővé teheti. A szákértő 70. §. (1) A hatóság külön jogszabályban feljogosított intézményt, kijelölt igazságügyi szakértőt, ha pedig ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként. (2) Intézmény kirendelése esetén annak vezetője jelöli ki az eljáró szakértőt. (3) A szakértő kirendeléséről, a (2) bekezdés esetében pedig az eljáró szakértő kijelöléséről a terheltet, a védőt, a vádirat benyújtása után pedig az ügyészt is — külön jogszabályban meghatározott módon — értesíteni kell. A szákértő kizárása 71. §. (1) Szakértőként nem járhat el a) a 35. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában megjelölt személy; b) aki az ügyben mint a hatóság tagja járt el; c) a halottszemlénél vagy a boncolásnál az az orvos, aki a meghalt személyt közvetlenül halála előtt gyógykezelte; d) a szakértői intézmény állandó szakértője, ha a 35. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kizáró ok az intézmény vezetőjére áll fenn; e) a szakvélemény felülvizsgálatánál az a szakértő, aki a véleményt adta. (2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában nem tekintendő a hatóság tagjának a külön jogszabályban szakvélemény adására feljogosított intézmény szakértője. (3) A 36. § (2)—(3) bekezdése, valamin L a 65—66. § a szakértőre értelemszerűen irányadó.