Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 9. szám

296 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 9. szám (4) A szövetkezet elnökének és a szövetkezeti társulás igazgatójának személyzeti anyagát a megyei szövetség elnöksége, a megyei szövetség elnökének személyzeti anyagát az Országos Tanács elnöksége, a minősítésre és törzslap vezetésére kötelezett, munkaviszonyban álló más tisztségviselők, magasabb vezetőállású dolgozók és egyéb munkavállalók személyzeti anyagát a munkáltató szövetkezet vezetője kezeli. 9. §• Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, és ezzel egyidejűleg a 17/1969. (XII. 11.) Bk M számú rendelet hatályát veszti. Szurdi István s. k., belkereskedelmi iminiszter Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 5/1973. (II. 17.) É V M számú rendelete a saját szerszám használatáról és a használati költségek térítéséről A munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), a Szakszervezeték Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával és az illetékes szakszervezetekkel egyetértésben a következőket rendelem. (1) E rendelet hatálya kiterjed: a) a kivitelező építőipari és az építőanyagipari ágazatba tartozó állami (tanácsi), szövetkezeti vállalatokra és vállalati rendszerben gazdálkodó egyéb szervekre, ideértve a társadalmi szervek vállalatait is; b) a tanácsok felügyelete alá tartozó ingatlankezelési, parképítő, parkfenntartó és kertészeti, köztisztasági, kéményseprőipari, temetkezési, talajerőgazdálkodási és takarító főtevékenységet folytató kommunális szolgáltató vállalatokra (ideértve a város- és községgazdálkodási vállalatokat is), továbbá a költségvetési üzemekre; c) az Országos Műemléki Felügyelőségre; d) az építőipari és építőanyagipari szövetkezetekre, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, valamint a vegyesipari szövetkezetek építőipari tevékenységet folytató részlegeire (a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozóan); e) az építőipari, építőanyagipari főtevékenységet folytató — önálló jogi személyiséggel rendelkező — gazdasági társulásokra (a továbbiakban együttesen: vállalat). (2) Felügyeleti szervük előzetes engedélye alapján és kizárólag e rendelet szerint fizethetnek a saját szerszám használatáért térítést az előző bekezdésben nem említett, de építőipari tevékenységet végző szervezetek (részlegek), illetve költségvetési szervek. 2. §• (1) Saját szerszám használatáért költségtérítésben (a továbbiakban: szerszámhasználati díj) kell részesíteni azt a dolgozót, aki a vállalat rendelkezése alapján a munkakörébe tartozó feladatok (munkák) elvégzéséhez saját tulajdonában levő kézi szerszámot, segédeszközt (a továbbiakban: szerszámot) használ. (2) A szerszámhasználati díjra jogosultak körét a munkák ellátásához ténylegesen szükséges szerszámok alapján kell meghatározni. 3. §. (1) A szerszámhasználati díj mértékét a vállalat (költségvetési üzem esetében az alapító tanács végrehajtó bizottságának engedélyével) állapítja meg. (2) A szerszámhasználati díjat szerszámonként, illetve ennek alapján munkakörönként meghatározott összegben, illetve a törzsbér százalékában — a szerszám mindenkori fogyasztói ára, karbantartási költsége és az elhasználódási idő alapján — kell megállapítani. A díj — az említett szempontok alapján — átalányban is megállapítható az adott szakmán belül több feladatot ellátó dolgozó részére (pl. kőműves rendszeresen végez falazó, vakoló és szerelő-kőműves munkát). (3) Szerszámhasználati díj (díj-átalány) csak tényleges munkavégzés esetén, annak időtartamára illeti meg a dolgozót. 4- §• (1) A vállalatnál a szerszámhasználati díjak együttes összege havonta nem haladhalja meg a vállalatnál ilyen térítésben részesülök tárgyhavi munkabérének (keresetének) 3%-át, átalány esetében pedig dolgozónként a havi 100 forintot. (2) Költségvetési üzemeknél, illetve szerveknél e rendelet alkalmazása a költségvetési előirányzat módosítását nem eredményezheti. 5- §• (1) A vállalat meglevő készletéből, vagy központi beszerzés révén rendelkezésre álló s a munka végzéséhez szükséges — szerszámhasználati díjra jogosító — szerszámokat a mindenkori fogyasztói áron csak készpénzfizetés ellenében adhatja el a dolgozónak. A használt szerszám fogyasztói árát a használhatósági fok figyelembevételével kell megállapítani.