Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 55. szám

55. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1175 47. A dolgozó felmondása cselekvőképtelenség esetében érvénytelen. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A joggyakorlatban többször előfordult, hogy a dolgozó felmondását — utóbb — visszavonta arra hivatkozással, hogy a felmondás időpontjában nem volt olyan egészségi állapotban, amely lehetővé tette volna jognyilatkozata következményeinek felmérését. Minthogy a vállalat a dolgozó felmondását továbbra is hatályosnak tekintette, a munkaügyi vitában kellett eldönteni a felmondás érvényességének kérdését. A felmondás egyoldalú nyilatkozat. A joggyakorlat szerint a felmondást kifejező egyoldalú nyilatkozatot csak a másik fél hozzájárulásával lehet visszavonni. Az adott esetben azonban az a körülmény, hogy a vállalat nem járult hozzá a felmondást kifejező nyilatkozat visszavonásához, egymagában nem dönti el azt a kérdést, vajon a felmondás időpontjában megtett nyilatkozat érvényesnek tekinthető-e? Abban az esetben, ha a dolgozó arra hivatkozik, hogy a felmondás közlésekor fennállott egészségi állapota miatt képtelen volt lemérni jognyilatkozatának következményeit, megfelelő körültekintéssel — szükség esetén orvosszakértői bizonyítás igénybevételével — kell tisztázni, vajon a jognyilatkozat megtételekor a dolgozó állapotánál fogva korlátozva volt-e cselekvőképességében. Ha az volna megállapítható, hogy a dolgozó nyilatkozatának megtétele időpontjában az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett, úgy a Ptk. 17. §-a érteimében őt cselekvőképtelen személynek kell tekinteni. A Ptk. 17. §-a szerint ugyanis gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. A Ptk. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis. Ilyen esetben tehát nem az a döntő kérdés, hogy a vállalat hozzájárul-e az egyoldalú nyilatkozat visszavonásához, mert ha a hozzájárulást meg is tagadná, a semmis jognyilatkozatot úgy kell tekinteni, mintha azt a dolgozó nem közölte volna. 48. Hatáskör a nyelvtudási pótlék folyósítása iránt indított munkaügyi perben. Nyelvtudási pótlékban kell részesíteni a 133/ 1966. (19) MüM számú, a 110/1967. (14) Mü M számú, a 116/1969. (15) MüM számú és a 110/1972. (9) MüM számú utasításokkal módosított 110/1964 (9) Mü M számú utasítás 1. pontja szerint azokat a dolgozókat, akik olyan munkakört látnak el, amelyben a magyar nyelv mellett az idegen nyelv rendszeres használata nélkülözhetetlen. Az említett utasítás 16. pontja értelmében nyelvtudási pótlék fizethető indokolt esetben olyan munkakörben is, amelyben az idegen nyelv használata a munkakör ellátásához ugyan nem nélkülözhetetlen, de hasznos. Azokat a munkaköröket, amelyekben az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, illetőleg hasznos, a vállalat vezetője a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben határozza meg, a dolgozókkal a kollektív szerződésben vagy más alkalmas módon közli. Ha a dolgozó olyan munkakört lát el, amelyben a vállalat igazgatójának a szakszervezettel egyetértésben kiadott döntése értelmében az idegen nyelvtudás használata csak hasznos, de nem nélkülözhetetlen, a dolgozó a pótlék folyósítása iránt munkaügyi vitát nem indíthat. Az ilyen munkakörökben dolgozóknak a vállalat igazgatója nyelvtudási pótlékot mérlegelési jogkörében állapíthat meg. Ha a pótlékra való igényt elutasította, a pótlék kikényszerítésére a 9/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében munkaügyi vita nem indítható, mert a jogosultság megadását az igazgató mérlegelési jogkörében dönti el, a jogosultságot jogszabály nem biztosítja. Törvényt sért ez okból a munkaügyi döntőbizottság, ha az ilyen tartalmú panaszt érdemben elbírálja. A munkaügyi bíróságnak a hatáskör hiányában hozott érdemi munkaügyi döntőbizottsági határozatot a Pp. 357. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül kell helyezni, és a pert a Pp. 158. §-ának (1) és (2) bekezdéseire, valamint a 157. §-ának a) pontjára figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja második fordulatában meghatározott okból meg kell szüntetni. 49. Az ipari tanulót a szakmunkásképzés keretében ért kár megtérítése iránti igény esetében a hatáskör alakulása. A gyakorlatban felmerülő jogesetek egy része arra utal, hogy a jogalkalmazók — egyes „határesetekben" — nem mindig helytállóan döntenek a hatáskör kérdésében. Előfordult, hogy az ipari tanulót szakmunkásképzése keretében kár érte és az ezzel összefüggésben felmerülő jogvitát mind a munkaügyi döntőbizottság, mind a bíróság munkaügyi vitának tekintette. A szakmunkásképzésben részt vevő ipari tanuló és gyakorlati szakképzését biztosító vállalat között munkaviszony nem jön létre. Az Mt. 63. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig csak a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel öszszefüggésben felmerülő jogvitát lehet munkaügyi vitának tekinteni. A szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény 26. §-a szerint a gyakorlati képzés során a tanulót ért kár megtérítésére megfelelően alkalmazni kell a vállalat által a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályokat. E jogszabályi rendelkezésre tekintettel tehát az ilyen jellegű jogvita elbírálásánál