Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 48. szám

48. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 977 egyezően a vállalati önköltségszámítási Szabályzatban foglaltak figyelembevételével kell készíteni. (3) Biztosítani kell az árvetési költségkalkuláció és utókalkuláció összhangját a kalkulációs tételek tartalma, a költségfelosztási módok és az általános költségek vetítési alapjai tekintetében. 4- §• (1) A közvetlen anyagköltséget a termék előállításához műszakilag (norma, szabvány, műhelyrajz, szabásminta stb. szerint) szükséges bruttó (a tárolási és feldolgozási veszteséget és hulladékot is magában foglaló) anyagmennyiség és az árvetési költségkalkuláció készítésekor érvényes beszerzési ár szorzata alapján kell meghatározni. Az így meghatározott anyagköltséget csökkenteni kell a felhasználható vagy értékesíthető hulladékok és melléktermékek árával. (2) A hasznos hulladék és melléktermék árának meghatározásánál árként az árjegyzékekben szereplő árat kell figyelembe venni. Ennek hiányában az előző évi tényleges értékesítés összetétele alapján adódó súlyozott átlagos értékesítési ár vehető figyelembe. (3) Közvetlen anyagköltségként kell számításba venni a termék előállításához szükséges nyers- és alapanyagokon túlmenően, azok technológiai átalakításában közvetlenül résztvevő fűtőanyagok és energia, a vásárolt félkésztermékek és alkatrészek (kooperációs termékek) értékét, valamint a más vállalat által végzett szolgáltatások (bérmunka) ellenértékét is. (4) Az árvetési költségkalkuláció készítésekor érvényes beszerzési árként a hatósági árat, ha ilyen nincs, a vállalati árjegyzékekben szereplő anyagárat kell figyelembe venni. Ennek hiányában az előző évi tényleges beszerzés összetétele alapján súlyozott átlagos beszerzési ár vagy a szállítótól bekért árajánlat alapján adódó ár vehető figyelembe. Ha az árajánlat szerinti ártól eltér a tényleges beszerzési ár, a közvetlen anyagköltséget utólag módosítani kell. 5. §• (1) A közvetlen bérköltséget a termék előállításához műszakilag indokolt, a vállalati munkaidőnormák szerinti időszükséglet és az árvetési költségkalkuláció készítését megelőző évben ténylegesen kifizetett szakmánkénti átlagórabér, illetőleg tényleges darabbérek alapján kell kiszámítani. Ha a termelő prémiumos időbért alkalmaz, a termékre közvetlenül elszámolható prémium összegét is figyelembe veheti. A közvetlen bérköltség a központi bérpolitikai intézkedések miatt bekövetkezett béremeléssel nem növelhető, kivéve, ha a termelő a 7. § szerinti általános költségek kulcsait oly mértékben csökkenti, hogy az a bértételek és bérjárulékok emelését, valamint az ebből adódó vetítési alap miatti növekedést az árvetési költségkalkulációban kiegyenlíti. (2) A közvetlen munkabérek kiegészítő fizetéseit és bérpótlékait az árvetési költségkalkuláció készítését megelőző év tényleges mértéke alapján kell meghatározni. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerint számított közvetlen bér közterhét a társadalombiztosítási járuléknak és az illetményadónak a jogszabályokban meghatározott mértéke alapján kell kiszámítani. 6. §. (1) Gyártási különköltségként a készülékeknek, szerszámoknak, mintáknak, különleges gyártóeszközöknek (sablonok, formák stb.) termékre közvetlenül elszámolható költségösszege vehető figyelembe. (2) Értékesítési különköltségként a késztermék közvetlenül elszámolható csomagolási, fuvarozási és rakodási költségei stb. vehetők figyelembe. (3) Selejtveszteségként csak az igazolható, normán belüli selejt értéke vehető számításba. 7. §• (1) Általános (rezsi) költség címén kell elszámolni mindazokat a ráfordításokat, melyek a termék kalkulációs mennyiségi egységére közvetlenül nem számolhatók el. Az üzemi, vállalati és