Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 39. szám

39. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 737 tikus tanfolyamokon főként azok számára kívánatos mélyebb vezetési, szervezési stb. ismereteket biztosítani, akiknél az általános megalapozás máimegtörtént, illetve beosztásuk azt igényli. A kijelölés mellett főként a két utóbbi típusú vezető-továbbképzésnél célszerű egyéni kezdeményezés alapján a részvételt lehetővé tenni. 3. A beiskolázási tervek kialakításánál figyelemmel kell lenni a IV. ötéves terv kiemelt feladataira is, azaz, hogy a sorrendben a kiemelten fejlesztésre kerülő területek vezetői élvezzenek elsőbbséget a vezető-továbbképzésre történő kijelölésben, illetőleg egyéni jelentkezésük elfogadásában. 4. A vezető-továbbképzés iránti igények és lehetőségek összhangja továbbra is feltételezi, hogy a továbbképzéssel megbízott intézmények rendszeresen tájékoztassák a minisztériumokat, országos hatáskörű szerveket, vállalatokat stb., hogy az elkövetkezendő tanév során milyen jellegű, szintű és tematikájú tanfolyamokat kívánnak rendezni (a befogadóképesség és a továbbképzési cél megjelölésével). A tpvábbképzés típusának, illetőleg helyének kijelölésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a képzésben részt vevők zavartalanul, magas színvonalon tudják tanulmányaikat folytatni; ezért ennek személyi és tárgyi feltételeit biztosítani kell. (Határozat 3. pontjához) 5. A tanácsi szakigazgatási vezetők továbbképzésének tervét a megyei tanács elnök — figyelemmel az 1025 1971. (VI. 22.) Korm. sz. határozat és a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseire is — az ágazati miniszterekkel együttműködve készíti el. II. A vezető-továbbképző tanfolyamok előadóinak kiválasztása (Határozat 4—7. pontjához) 6*. A vezető-továbbképzésben résztvevő oktatók kiválasztásáéit, s az oktatás megfelelő színvonaláért az oktatást végző-szerv felelős. A miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) az oktatók kiválasztására, illetőleg az oktatás színvonalának biztosítása érdekében pl. kötelező előírásokat is adhat ki. 7. A vezető-továbbképzés előadóit (oktatóit) azon — politikai, szakmai, vezetési és szervezési (elméleti és gyakorlati) kérdéseket kiválóan ismerő — szakemberek (vezetők, hivatásos oktatók) közül helyes kiválasztani, akik az ismeretanyag közlésére pedagógiai és módszertani felkészültséggel is rendelkeznek. így a felsőszintű vezető-továbbképzés előadóit — az államigazgatás és a társadalmi-gazdasági szervezetek felsőszintű irányítási területein dolgozó vezetők, — a tudományos-politikai, gazdasági és kulturális élet kiváló elméleti szakemberei [egyetemek (főiskolák) oktatói], — kutató-, szervező- és vezető-továbbképző intézetekben működő nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, — gazdasági szervezetek (vállalatok) felsőszintű vezetői közül ajánlatos kiválasztani. A középszintű vezető-továbbképző tanfolyamok előadói között is helyes megfelelő arányban szerepeltetni a vállalatok felsőszintű vezetőit, egyetemi (főiskolai), intézeti és vállalati szakembereket, a közvetlen munkahelyi vezetők továbbképző tanfolyamai előadóinak kiválasztására pedig a 4. sz. MüM—MM irányelv 3.1 pontjában foglaltak (Munkaügyi Közlöny, 1971. 3. szám) szolgálhatnak útmutatóul. 8. A vezető-továbbképzéssel foglalkozó intézmé~ nyéknek gondoskodniok kell oktató-továbbképzés szervezéséről is, hogy a tanfolyamokon előadókat (oktatókat) lehetőleg és elsősorban a már ilyen jellegű továbbképzésben részt vett szakemberek közül választhassák ki. E továbbképzés keretében pl. a pedagógiai végzettséggel és hosszabb oktatói gyakorlattal nem rendelkezőknél általános didaktikai alapozást kívánatos adni, az egyéb előadóknak pedig az Országos Vezetőképző Központ, a minisztériumok (országos hatáskörű szervek) vezető-továbbképző tanácsai, egyetemek, főiskolák, MTESZ.