Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 29. szám

552 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 29. szám 29. § (1) bekezdésében meghatározott munkakörökben nem alkalmazható, illetőleg nem dolgozhat. (2) Az (1) bekezdésben említett személy a 29. § (2) bekezdésében megállapított ipart (tevékenységet) nem gyakorolhat (nem végezhet), ilyen ipar (tevékenység) körében mint családtag nem foglalkoztatható. 32. §. (1) Külön rendelet szabályozza, hogy a 29— 31. §-okban megjelölt fertőző betegségek közül mely betegségekkel kapcsolatban, mely munkakörökben történő alkalmazás, illetőleg mely iparok (tevékenységek) megkezdése előtt kell előzetes orvosi vizsgálatot, és mely munkaköröknél (iparoknál, tevékenységeknél) kell a munkaviszony tartama alatt (az ipar, tevékenység gyakorlása során) időszakos orvosi vizsgálatot végezni. (2) Az a személy, aki az (1) bekezdésben említett rendelettel elrendelt kötelező előzetes vagy időszakos orvosi vizsgálaton nem vett részt, a rendeletben meghatározott munkakörben nem alkalmazható (nem dolgozhat), illetőleg ipart (tevékenységet) nem gyakorolhat és ilyen ipar (tevékenység) körében mint családtag nem foglalkoztatható. A fertőtlenítés 33. §. (1) A fertőzőképesség tartama alatt a fertőző beteg, valamint a fertőző betegségre gyanús személy váladékait, az általa használt fehérneműt, ágyneműt, használati tárgyakat, és általában minden olyan anyagot és tárgyakat, amely a betegség kórokozóját más személyekre átviheti, és ezáltal más személyek megbetegedését okozhatja, folyamatos fertőtlenítésnek kell alávetni. Ha a fertőző beteget nem kórházban gyógykezelik,, a folyamatos fertőtlenítéshez szükséges fertőtlenítőszereket — a háziszerek kivételével — az illetékes közegészségügyi-járványügyi szolgálat bocsátja rendelkezésre. (2) A ^fertőző beteg fertőzőképességének megszűnése, elszállítása vagy halála után a beteg ápolásának (tartózkodásának) helyén és szükség esetén annak környékén zárófertőtlenítést kell végezni. A zárófertőtlenítést mindazokra az anyagokra és tárgyakra ki kell terjeszteni, amelyek még fertőzőképes kórokozót tartalmazhatnak. Az első fokú közegészségügyi-járványügyi hatóság által meghatározott és szakközegei által elvégzett zárófertőtlenítés ingyenes. (3) Az adott körülményeknek megfelelő módon és mértékben személyi fertőtlenítésnek kell alávetni azokat a személyeket, akik a fertőző beteg ápolása, a fertőző anyagok és tárgyak kezelése, a fertőző beteg szállítása, vagy a fertőtlenítés során fertőződhettek. (4) Ha a fertőző beteget nem kórházban gyógykezelik, a fertőtlenítésre — ha erről a beteg kezelőorvosa nem intézkedett — az első fokú közegészségügyi-járványügyi hatóság utasításai az irányadók. A rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint a rágcsálók irtása 34. §. (1) A fertőző betegséget terjesztő, vagy egyéb vonatkozásban egészségügyi szempontból káros rovarok és egyéb ízeltlábúak: maláriát terjesztő szúnyogok és egyéb vérszívó szúnyogok, bolhák, házipoloska, házilégy és egyéb, élelmiszert szenynyező vagy vérszívó legyek, svábbogár, csótány és egyéb élelmiszert szennyező rovarok, betegséget terjesztő vagy okozó kullancsok és atkák, valamint az emberi tetű (a továbbiakban együtt: rovarok) ellen védekezni és elszaporodásuk megakadályozásáról, valamint rendszeres irtásukról gondoskodni kell. (2) A rovarokat nagymérvű elszaporodásuk esetén — ha pedig közegészségügyi vagy járványügyi érdekek indokolják, elszaporodásuk mérvétől függetlenül — az illetékes első fokú közegészségügyi-járványügyi hatóság rendelkezésére, sürgős esetben annak bevárása nélkül irtani kell. (3) Ha a rovarok irtására alkalmazott eljárások eredménytelenek maradtak, a szóban forgó terület vagy épület tulajdonosa (bérlője, használója, kezelője), illetőleg üzem (gazdaság, intézmény, intézet, szálláshely, üdülő, tábor stb.) fenntartója köteles ezt a körülményt az illetékes első fokú közegészségügyi-járványügyi hatóságnak bejelenteni, amely a szakszerű és hatásos irtási eljárást elrendeli. 35. §. (1) A kiütéses tífusz és a visszatérő láz megelőzése érdekében az állami közegészségügyi-járványügyi főfelügyelő által meghatározott helyeken és esetekben időszakos vagy soron kívüli csoportos vagy egyedi vizsgálatokat kell tartani a tetvesség felderítésére, és megfelelő eljárásokat kell alkalmazni a tetvesség megelőzésére, illetőleg megszüntetésére. (2) Az érdekelt személy köteles magát alávetni a tetvesség megelőzése, illetőleg — tetvesség fennállása esetén — annak megszüntetése érdekében szükséges eljárásnak. (3) A fennálló tetvesség megszüntetése céljából az érdekelt személyeknél — kiütéses tífusz és visszatérő láz esetétől, vagy annak alapos gyanújától eltekintve — haj nyírás (szőrtelenítés) csak abban az esetben végezhető, ha a tetvesség másképpen nem szüntethető meg, és a haj nyírást (szőrtelenítést) az illetékes első fokú közegészségügyi-járványügyi hatóság elrendelte.