Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 24. szám

24. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 449 tén a családi pótlék korlátozás nélkül megilleti a dolgozót. (3) Szülés végett történő hazatérés esetén száznegyven napra jár az előző § (4) bekezdésének megfelelően a családi pótlék. 20. §. (1) A dolgozó és családtagja betegségi biztosítására, valamint társadalombiztosítási nyugdíjára a belföldi jogszabályok az irányadók.* (2) Ha a dolgozó államközi egyezmény alapján a külföldi betegségi biztosítás szolgáltatásaira jogosult, e körben a belföldi jogszabályok alapján térítést nem igényelhet. 21. §• (1) A dolgozó külföldön történt elhalálozása esetén az elhalttal külföldön együttélt, családi pótlékra jogosult családtag részére a 2—3. §-ok szerinti díjazást és a családi pótlékot az elhalálozást követő harminc napra ki kell fizetni. (2) Az (1) bekezdésben említett esetben annak, aki a dolgozó gyógykezeltetéséről gondoskodott, a ténylegesen felmerült, szükséges költségeit kell téríteni; a dolgozó temetéséről a vállalat gondoskodik. (3) A dolgozó elhalálozása esetén az általa igénybevett fizetési előleget és útielőleget — amennyiben a még esedékes díjazásból nem vonhatók le — törölni lehet. A hozzátartozó alkalmazása 22. §. (1) Ha a dolgozóval közös háztartásban együttélő, családi pótlékra jogosult házastársat vagy gyermeket az 1. § (1) bekezdésében megjelölt vállalat ugyanazon az állomáshelyen tartós külföldi szolgálatra alkalmazza, a hozzátartozót e szolgálata idejére, az általa ténylegesen betöltött munkakörre előírt, a belföldi foglalkoztatás esetén irányadó jogszabályokban meghatározott munkabér illeti meg, melynek fele belföldön forintban, másik fele pedig a külföldi állomáshelyen a 7. § (2) bekezdésének megfelelően külföldi törvényes pénznemben jár. (2) Az (1) bekezdéstől eltérően a személyi alapbér a 2. § (1) és (3) bekezdésének megfelelően is megállapítható és a 2. § (2) bekezdése szerint fizetendő; ez esetben a dolgozó részére családi pótlék nem jár. * Lásd a 71 1955. (XII. 31.) MT számú rendelet 65. §-át, a 6/1955. (XII. 31.) SZOT számú szabályzat 99—101. §-ait, valamint az 5 1959. (V. 8.) Mü M számú rendelet 107. §-át. II. A SZERVIZ-MUNKÁT VÉGZŐKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK 23. §. Az előre meghatározott, szerviz és hasonló munka elvégzése végett, három hónapot meghaladó időre tartós külföldi szolgálatra beosztott dolgozókra (a továbbiakban: kiküldött) ennek a rendeletnek I. részében foglalt szabályokat a következő kiegészítésekkel kell alkalmazni. 24. §. (1) A kiküldött részére a tartós külföldi szolgálat idejére az annak megkezdése előtti átlagkeresete, valamint az általa ténylegesen betöltött munkakörre előírt, e rendelet 3. számú mellékletében meghatározott valutarész jár. (2) Ha a valutarész nem éri el a külföldi munkahelyen érvényes, II. osztályú, szállásköltségeket magában nem foglaló napidíj nyolcvan százalékát, a valutarész a napidíj nyolcvan százalékának, szerelésvezető-helyettes esetében nyolcvanöt százalékának, végül szerelésvezető esetében kilencven százalékának harmincszoros összegéig ösztönző jelleggel felemelhető. Ha pedig a valutarész meghaladja a napidíj nyolcvan százalékának harmincszoros összegét, a meghaladó rész kifizetése ösztönző jelleggel írható elő. (3) A vállalat a nagylétesítmény építéséhez vagy szereléséhez kiküldött részére az (1) bekezdés szerint járó átlagkeresetet a tartós külföldi szolgálat előreláthatólag szükséges időtartamának figyelembevételével átalányösszegben is meghatározhatja; az átalány havi egyenlő részletekben esedékes. Ebben az esetben az építés (szerelés) elhúzódása miatt az átalány megállapításánál figyelembe vett időtartamot meghaladóan külföldön töltött időre a vállalat nem köteles átlagkeresetet fizetni. (4) Ha a kiküldöttel családja külföldön együttél, a kiküldött az (1) bekezdésben említett átlagkeresete terhére a Magyar Nemzeti Bank által közzétett árfolyamon házastársa után valutarészének huszonöt százalékát, gyermekenként további tizenöt százalékát átutalhatja. 25. §. A vállalat és a kiküldött megállapodhatnak, hogy a végzett túlmunkáért díjazás jár, feltéve, ha azt a külföldi fél megtéríti. Ebben az esetben a kiküldöttet a túlmunka időtartamára pótlék nélküli munkabére illeti meg; azt forintban kell kifizetni. E díjazás összegét a kiküldött korábbi személyi alapbére egy órára eső részének alapulvételével kell kiszámítani. 26. §. (1) A vállalat engedélyezheti a rendes szabadságI nak külföldön történő eltöltését, ha a kiküldött és