Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)
1972 / 10. szám
10. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 175 I. A lakásberendezési tárgyak felújításával és cseréjével kapcsolatos kérdések 1. A lakásberendezések felújításával és cseréjével kapcsolatos költségek elszámolását szabályozó 28/1971. (XI. 30.) ÉVM számú rendelet 2. §-a szerint a csere akkor indokolt, ha a lakásberendezés felújításának költsége meghaladná az azonos jellegű új lakásberendezés fogyasztói árát. A fogyasztói ár helyes értelmezése nem zárja ki a cserét olyan esetben sem, ha a felújítási költség a csere költségét nem éri el. A kérdés eldöntésénél a gazdaságosságot és a felújítás révén elért élettartam-növekedést együttesen kell mérlegelni. Gazdaságosan fel nem újíthatónak azt a berendezési tárgyat kell tekinteni, amelynek felújítási költségei a vele azonos minőségű berendezési tárgy új beszerzési (fogyasztói) árát meghaladja, vagy a felújítás költségeinek az új berendezés költségéhez vizsonyított aránya rosszabb, mint a felújítással elért élettartam növekedésének az új berendezés szokásos élettartamához viszonyított aránya. Nem cserélhető a berendezési tárgy azonban olyan esetben, ha a felújítás költségei a csere költségeinek 75%-a alatt marad és a felújítás révén elért élettartam-növekedés az 50%-ot meghaladja. Kivételt képeznek az olyan esetek, amikor a régi berendezési tárgyak felújítására azért nincs mód, mert a javításhoz szükséges alkatrészeket beszerezni nem lehet. Vitás esetekben a vállalat igazgatója jogosult dönteni. 2. A bérlők terhére az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 55. §-ának (1) bekezdése alapján elszámolt felújítási vagy csereköltségek után felszámítható haszon mértéke — további intézkedésig — a 28/1971. (XI. 30.) ÉVM számú rendelet 1. számú mellékletben közölt árvetési séma 1—4. pontjában felsorolt költségtényezők együttes öszszegére vetítve 15%. A saját munkák árbevételét a 972. Építőipari tevékenység árbevétele számlán kell kimutatni. Az idegen kivitelező által elvégzett lakóház javítási munkáknál a bérlő által megtérített összeg a lakóház javítási alapot illeti. 3. A 2. pontban említett jogszabályok alapján végzett és elszámolt építés-szerelésnek minősülő lakásberendezés cseréknek és felújításoknak a magánbérlők terhére elszámolt része után építési szerelési adót fizetni nem kell. 4. A lakásberendezési tárgyak cseréje és felújítása során felhasznált bontási anyagok elszámolásánál a következők az irányadók: a) abban az esetben, ha a lakásberendezési tárgyak cseréje vagy felújítása során az ingatlankezelő szerv bontott anyagot használ fel, a bérlők részére történő elszámoláskor azok ellenértékét 50%-os áron kell a számlába beállítani. b) a bontási anyagok 50%-os értékének a bérlők részére történő elszámolása az eddigi költségszámadási rendet nem érinti. A felhasznált bontott anyagok értékét tehát továbbra sem szabad költségként elszámolni. 5. A lakásberendezési tárgyak forgóeszköznek minősülnek, tehát azokat az anyagkészletekkel azonos módon kell pénzügyileg és számvitelileg kezelni. II. A berendezési tárgyak és tartozékok nyilvántartása és finanszírozása 1. A fogalmi meghatározások tisztázása érdekében az un. kis beszerzési tárgyakat mind fogalmilag, mind pénzügyi elszámolás szempontjából két felé osztjuk: úgymint — lakásberendezési tárgyak és tartozékok, valamint — épületberendezési tárgyak. 2. A lakásberendezési tárgyak és tartozékok anyagjellegű készletnek minősülnek, tehát beszerzésük az elszámolási betétszámla terhére történik. E tárgyak és tartozékok körét az 1. sz. melléklet tartalmazza. Az ez ideig közvetlenül a lakóház javítási alapszámla terhére beszerzett és elkülönített forrásszámlán nyilvántartott összeget — az i972. január 1-i állapotnak megfelelően — a forgóalap számlára kell átkönyvelni. E forgóalaprész fogja részben forrását képezni a tartósan lekötött lakásberendezési tárgyak és tartozékok eszközszükségletének. Abban az esetben, ha az átkönyvelt összeg a tartós eszközszükséglet finanszírozására nem elegendő, a hiányzó forgóalaprészt a vállalatoknak fejlesztési alapjukból kell pótolniok. 3. Az épületberendezési tárgyak körét a közlemény 2. sz. melléklete tartalmazza. E tárgyakat közvetlenül az épületjavítási alapszámla terhére kell beszerezni, illetve elszámolni. A berendezési tárgyakat a 21—22. Anyagok számlacsoportban kell készletre venni, a 379. Különféle egyéb elszámolások forrásszámlával szemben. A lakóházakhoz kiadott berendezési tárgyak értékét anyagköltségként, illetve anyagköltség megtérülésként kell lekönyvelni. III. A bérbeszámítások pénzügyi és számviteli kérdései 1. A bérlők részére engedélyezett bérbeszámításokat úgy kell kezelni, mint a bérbeadó helyett annak terhére, a bérlő által elvégzett, illetve elvégeztetett épület javítási munkát. A bérbeszámításként engedélyezett összegeket tehát az épület javítási előirányzat terhére is el kell számolni. A bérbeszámításként elismert összeget a bérbeszámítás ütemével azonosan kell a lakóház javítási alapszámla terhére elkönyvelni. 2. A bérlemény díj előírást — a bérbeszámításokkal kapcsolatos bérlemények esetében is — a teljes bérleti díj összegével egyezően, vagyis bruttó módon kell számvitelileg elszámolni.
