Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 10. szám

166 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 10. szám Melléklet a 10 1972. számú közleményhez. A LAKÁSBÉRLETTEL ÉS A NEM LAKÁS CÉLJÁRA SZOLGÁLÓ HELYISÉGEK BÉRLETÉVEL, TOVÁBBÁ A BÉRREL KAPCSOLATOS EGYES KÉRDÉSEK I. A lakásbérlettel és a lakbérrel kapcsolatos kérdések 1. A lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról szóló 3 1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 10. §-a alapján érvényesíthető beszámítás, a beszámításra jogosultak köre, a beszámítható költségek mértéke, a beszámítás módja. A 3/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: LbR.) 10. §-a és a 3 1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (a továbbiakban: LB. Vhr.) 12—14. §-a, — mint a lakásbérlet általános szabályaitól eltérő külön rendelkezés — a bérlő javára — meghatározott átalakítási, illetőleg korszerűsítési munkák elvégzése és feltételek fennállása esetén — utólagos beszámítási jogosultságot biztosít azokban az esetekben, amelyekben a) a korábbi jogszabályok [a 35/1956. (IX. 30.) MT számú rendelet 24. §-ának (2) bekezdése, a 15/1957. (III. 15.) Korm. számú rendelet 50. §-ának (1) bekezdése] nem adtak módot a bérbeszámításra, b) a bérlő a korábbi jogszabályok alapján bérbeszámításra jogosító építési-szerelési munkát végzett, azonban e jogát nem érvényesítette, vagy a jog érvényesíthetőségének valamely lényeges feltétele (pl. a bérbeadói hozzájárulás, hatósági engedély) hiányzott, illetőleg c) a bérbeszámítási jog érvényesítésére vonatkozó igénye a követelés elévülése (Ptk. 324. §-a) folytán megszűnt. Az utólagos beszámítási jogosultság biztosítását az új lakbérrendszerre való áttérés indokolta. Ennek során ugyanis a lakás tényleges alapterületét és komfortfokozatát kellett figyelembe venni, és méltánytalan volna, ha az új lakbér fizetésének kötelezettsége ellentételezés nélkül olyan lakásterület, illetőleg komfortfokozat után is fennállna, amelyet a bérlő saját költségén, bérbeszámítás nélkül alakított ki. Az utólagosan beszámítható összeg felső határa a korábbi jogszabályokban megállapított bérbeszámítási mértékhez (a lakás tíz évi korábbi lakbérének megfelelő összeg) igazodik, mert az attól való eltérés nem kívánatos feszültséget okozna a korábbi jogszabályok szerint bérbeszámításban részesült bérlők, illetőleg a Lb.R. 10. §-a alapján utólagos beszámításra jogosultak között. Az utólagos beszámítási igény akkor ismerhető el, ha a következő feltételek együttesen fennállnak: a) a bérlő a Lb.R. 10. §-ában, illetőleg a Lb.Vhr. 12. §-ában megjelölt átalakítási, illetőleg korszerűsítési munkákat a lakásban a Lb.R. hatálybalépésének (1971. február 8.) napja előtt végezte el. és a beszámítás igénylésekor is a lakás bérlője, b) a lakás tanácsi bérlakás, és a munkák elvégzésekor is állami tulajdonban állt, c) a bérlő a munkákat bérbeszámítási igény nélkül, a saját költségén végezte el, vagy a költséget a bérbeadóval közösen viselte, továbbá d) a bérlő által viselt költség a lakás korábbi lakbérének egy évi összegét meghaladja. A fenti feltételek fennállásának megállapításakor az utólagos beszámításra jogosult bérlőnek kell tekinteni azt a bérlőt is, aki a munkát ténylegesen elvégző bérlő lakásbérleti jogviszonyát folytatja. A Lb.R. 10. §-ának (2) bekezdése értelmében a bérlő az utólagos beszámítást 1971. szeptember hó 15. napjáig igényelhette a bérbeadótól. Ha a bérlő e határnapig beszámítást nem igényelt, igényének (követelésének) a bérbeadóval szembeni érvényesítésére a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: LR.) 61. §-ának (1) bekezdésében előírt egy éves határidő az irányadó, melynek elmulasztása jogvesztéssel jár. Ennek kezdetét 1971. szeptember hó 15. napjától kell számítani. 1972. szeptember 15. napja után tehát a Lb.R. 10. §-a alapján a bérbeadótól utólagos beszámítás nem igényelhető. Ha a bérbeadó az utólagos bérbeszámítási igényt nem ismeri el, vagy arra nem nyilatkozik, az igény érvényesíthetőségének kérdésében a LR. 61. §-ának (2) bekezdése az irányadó. Eszerint, ha a bérbeadó a beszámítást vagy a beszámítani kívánt összeget kifogásolja, illetőleg az igény bejelentésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, a bérlő a bíróságtól kérheti a beszámítás jogosságának és mértékének megállapítását. Minthogy e rendelethely az igény bíróság előtti érvényesíthetőségére nem szab határidőt, arra az elévülés szabályai (Ptk. 324—327. §-a) az irányadók azzal, hogy az elévülés a bérbeadó nyilatkozatának kézhezvételét követő, illetőleg — nyilatkozat hiányában — az igény bejelentésétől számított 16. napon, legkésőbb azonban 1972. október 1. napján kezdődik. Az igény érvényesítése során a bérlő számlával igazolt költségének beszámítását igényelheti; a beszámítható költségek azonban nem haladhatják meg a lakás tíz évi korábbi lakbérének összegét. Ha a bérlő számlával nem tudja igazolni a költségét, a felmerült tényleges és műszakilag szükséges költségeket becsléssel kell megállapítani. Ennek során a költségeket az 1968. január hó 1. napja után végzett munkák esetében a jelenlegi, 1968. január hó 1. napja előtt végzett munkák esetében pedig a régi (1967. évi) áron kell megállapítani. A beszámítható költségeknek a lakbérből való visszatartását a Lb.Vhr. 14. §-a a LR. 61. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően szabályozza; a bérlő tehát havonta mindaddig a korábbi (1971. július 1. napja előtti) lakbért fizeti, amíg a beszámítható költségei így meg nem térülnek.