Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 4. szám

4. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 57 b) Lényegében azonos a helyzet akkor is, amikor a dolgozó — vagy akár a munkáltató szerv — a munkaviszonyt felmondással megszüntette, azonban a felmondási idő még nem telt le. Minthogy ilyen esetben a munkaviszony, valamint azzal együtt a lakásbérleti jogviszony megszűnésének időpontja már meg van határozva, s annak bekövetkeztekor a volt dolgozó köteles a szolgálati lakást a bérleti jog megtérítésének igénye nélkül a lakással rendelkezni jogosult szerv rendelkezésére bocsátani, nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a volt dolgozó a lakásbérleti jog átengedése fejében, a lakással rendelkezni jogosult szervtől a R. 88. §-ának (1) bekezdésében meghatározott pénzbeli térítést követelhet. c) A kérdés megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az, hogy ha a szolgálati lakás bérlőjének a munkaviszonya nem a bíróság büntető ítélete vagy fegyelmi határozat alapján, illetőleg nem a munkaügyi jogszabályok rendelkezéseinek megsértésével szűnt meg, azaz a bérlő jóhiszeműnek minősül, a R. 117. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében másik megfelelő lakásra tarthat igényt, amelyet a volt munkáltató szerve köteles számára biztosítani. A (4) bekezdés értelmében ez a cserelakás kisebb szobaszámú, illetőleg eggyel alacsonyabb komfortfokozatú is lehet, mint a kiürítendő szolgálati lakás; ilyen esetben azonban — a bekezdés utolsó mondata értelmében — a volt dolgozó igényt tarthat a két lakásra megállapítható lakáshasználatbavételi díj közötti különbözetre. A R. 121. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy az, aki a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről gondoskodni köteles, megállapodás alapján részére — cserelakás természetbeni biztosítása helyett — pénzbeli térítést fizethet. A (2) bekezdés a) pontja értelmében a pénzbeli térítés összege a biztosítandó cserelakásra megállapítható lakáshasználatbavételi díjjal azonos összegben állapítandó meg. Az előadottakhoz képest tehát a szolgálati lakásra létesített bérleti jogviszony megszűnése után a lakásban jogcím nélkül visszamaradt jóhiszemű volt bérlő részére a lakással rendelkező szerv jogosult a szolgálati lakásra megállapítható lakáshasználatbavételi díjjal azonos összegű pénzbeli térítést felkínálni. Ha a pénzbeli térítést a lakásban visszamaradt jóhiszemű volt bérlő önként elfogadja és a cserelakás biztosítására nem tart igényt, a felek között ilyen értelmű megállapodás létesíthető. Ezek a megállapodások természetesen nem vonatkoztathatók a szolgálati lakások olyan volt bérlőire, akiknek munkaviszonya a bíróság büntető ítélete vagy fegyelmi határozat alapján, illetőleg a munkaügyi jogszabályok rendelkezéseinek megsértésével szűnt meg. Az ilyen személyek a Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének i) pontja értelmében rosszhiszemű személyeknek minősülnek, akik sem megfelelő elhelyezésre, sem ennek ellenértékeként pénzbeli térítésre nem tarthatnak igényt. Az ilyen személyekkel szemben a R. 123. §-a szerint kell eljárni. d) Rá kell mutatni arra is, hogy ha a munkaviszony megszűnése folytán a szolgálati lakás volt bérlője jóhiszemű jogcím nélküli személyként maradt vissza a lakásban, a szolgálati lakás további használatát részére a volt munkáltató szerv biztosítani köteles, mindaddig, amíg számára a jogszabályban meghatározott minőségű cserelakást biztosítani nem tudja. A volt munkáltató szerven múlik az, hogy a volt dolgozója részére mikor tudja az előírt cserelakást biztosítani. Erre a volt munkáltató szervet peres úton kötelezni, azaz a cserelakás biztosítását ilyen módon sürgetni nem lehet. Ennek megfelelően arra sem lehet a volt munkáltató szervet peres úton kényszeríteni, hogy a cserelakás biztosítási kötelezettsége helyett kínáljon fel a szolgálati lakás volt bérlője részére megfelelő öszszegű pénzbeli térítést. e) Ha a szolgálati lakásban jogcím nélkül lakó személy a szolgálati lakást — cserelakásra irányuló igény nélkül — önként kiürítette és az elhelyezéséről maga gondoskodott, úgy a kiköltözés megtörténte után cserelakásra, vagy azt helyettesítő pénzbeli térítésre utólag már nem tarthat igényt. Más kérdés természetesen az, ha a cserelakást helyettesítő pénzbeli térítés kifizetése tekintetében a volt munkáltató szervével a kiköltözködést megelőzőleg megállapodott (attól pénzbeli térítés kifizetésére ígéretet kapott). Ebben az esetben a volt bérlő részére az őt megillető pénzbeli térítést utólag ki kell fizetni. f) Végezetül a kérdés teljes tisztázása érdekében rá kell még mutatni arra, hogy a R. 120. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy tulajdonában ugyanabban a városban vagy községben megfelelő — beköltözhető — lakás van, az ilyen személy cserelakás biztosítására nem tarthat igényt. Ilyen esetben e személyt a tulajdonában álló lakásba való átköltözésre kell kötelezni. Ez a rendelkezés — szolgálati lakás volt bérlője vonatkozásában — azt jelenti, hogy ha a szolgálati lakásban jogcím nélkül visszamaradt volt bérlőnek a tulajdonában, ugyanabban a városban vagy községben, a R. 117. §-ának (4)— (5) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő, beköltözhető lakás van, az ilyen volt bérlő a volt munkáltató szervével szemben cserelakásra akkor sem tarthat igényt, ha egyébként a jóhiszeműsége nem vitás. Ez okból ilyen esetben természetesen olyan megállapodás létesítésére sincs lehetőség, mely szerint a volt bérlőt a R. 121. §-ának (1) bekezdésében említett — a cserelakást helyettesítő — pénzbeli térítésben részesítik. Ilyen körülmények között tehát a szolgálati lakás volt bérlője — cserelakásra irányuló igény nélkül — köteles a saját tulajdonát képező lakásba átköltözni. Természetesen ilyen esetekben is megilleti a szolgálati lakásból kiköltöző bérlőt a R. 117. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatában említett különbözet. g) Az a)—/) pontokban előadottak vonatkoznak azokra a vállalati bérlakásokra is, amelyeket