Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 60. szám

60. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1207 ján a dolgozó a szakmunkástanuló ösztöndíj (tanulóbér) visszafizetésére volna kötelezhető azért, mert — utóbb nem lépett munkaviszonyba a szakmunkásképzését segítő vállalatnál, illetve a fennálló munkaviszonyát megszüntette. 67. I. A változó munkahelyre alkalmazott dolgozó leltárhiányért fennálló anyagi felelőssége — pusztán a változó munkahelyre történt alkalmazás folytán — nem terjed ki valamennyi munkahelyre. II. Az életkornak, illetőleg a szakképzettségnek — az anyagi felelősség elbírálása szempontjából — jelentősége van. I. A 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 2. §-ának a) pontja értelmében a leltárhiányért való anyagi felelősség szabályai a kereskedelemben és vendéglátásban a szabadkasszás egységekben érvényesülnek. Teljes anyagi felelősséget kell érvényesíteni az egyműszakos, egyszemélyes egységek kezelőinél. A 3. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a leltárhiányért fennálló felelősség csak akkor érvényesíthető, ha a munkáltató az anyagilag felelős dolgozóval a munkahely elfoglalásakor a leltárhiányért való anyagi felelősség tényét írásban közölte, illetőleg erre nézve a dolgozó és a munkáltató a munkaszerződésben megállapodták. Előfordul, hogy a munkáltató a dolgozót változó munkahelyen alkalmazza és őt — mint kereskedelmi alkalmazottat — mindig szabadkasszás egyszemélyes egységben foglalkoztatja. A leltárhiány megtérítésével kapcsolatos egyes munkaügyi vitákban hozott döntésekből kitűnő álláspont szerint az egyszemélyes egység (bolt) kezelőjének anyagi felelőssége a bármelyik (változó) munkahelyen felmerült leltárhiányért megállapítható. Ha ugyanis a munkáltató a dolgozót változó munkahelyen alkalmazza és a dolgozót mindig egyszemélyes egységekben foglalkoztatja, a leltárhiányért fennálló anyagi felelősséget a változó munkahelyre való alkalmazással egyidejűleg történő, a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 3. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti írásbeli közlés, illetőleg megállapodás egymagában megalapozza. A helyes álláspont az alábbiakban foglalható össze: A Mt. 35. §-ának (2) bekezdése értelmében kétségtelen, hogy a vállalat a változó munkahelyen alkalmazott dolgozót az erre vonatkozó megállapodás keretei között bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja. Az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése azonban nem teszi lehetővé a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 3. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés olyan kiterjesztő értelmezését, amely szerint a változó munkahelyre alkalmazott dolgozó anyagi felelősségét bármelyik munkahelyen kifejtett működésével kapcsolatban megalapozza az idézett jogszabály szerinti felelősség egyszeri közlése, illetőleg az anyagi felelősséget szabályozó egyszeri megállapodás. Az utóbb említett jogszabályi rendelkezés célja az, hogy a dolgozó egyértelműen tudomást szerezzen arról: melyik munkahelyen, milyen munkavégzési körülmények között terheli őt az anyagi felelősség. Ha tehát a dolgozó munkábalépésekor értesült az őt jogszabály szerint terhelő anyagi felelősségről, illetőleg erre nézve a vállalattal a munkaszerződésben megállapodott, a dolgozót a leltárhiányért anyagi felelősség csak azzal a munkahellyel kapcsolatban terheli, amelyet az anyagi felelősség közlésekor, illetve az erre vonatkozó megállapodás időpontjában elfoglalt. Ebből következik, hogy ha a dolgozónak későbbi időpontban másik munkahelyen keletkezett leltárhiánya, őt anyagi felelősségre vonni csak akkor lehet, ha a vállalat a másik (változó) munkahely elfoglalásakor is eleget tett az említett rendelet 3. §-a (2) bekezdésének h) pontjában foglaltaknak. Ha a másik munkahely elfoglalásakor a jogszabály szerinti megállapodást nem kötötték meg, illetőleg az anyagi felelősségre utaló írásbeli közlés nem történt meg, a dolgozónak a leltárhiányért fennálló anyagi felelőssége a hivatkozott rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében nem állapítható meg. II. A 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 5. - §-ának (3) bekezdése értelmében a megtérítés mértékének meghatározásánál mindazt a körül-