Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 4. szám

52 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 4. szám Az említett rendelkezéseknek különleges jogi jelentősége abban rejlik, hogy e rendelkezés folytán a lakásügyi hatóság — saját kiválogató tevékenységének érvényesülése nélkül, pusztán a szerződő felek megállapodása alapján — olyan személyek részére is kénytelen a lakáscsere-szerződéshez való hozzájárulás kapcsán tanácsi bérlakást kiutalni, akik eddig nem voltak bérlők; akik addig csak a lakás bérlőjének a hozzájárulása alapján laktak az elcserélni kívánt lakásban. A R. 90. § (1) bekezdésének és a Vhr. 80. § (3) bekezdésének gyakorlati alkalmazása során felmerül az a kérdés, hogy az említett rendelkezések alapján lebonyolított lakáscsere eredményeként csupán a cserélő bérlő valamely családtagja [Vhr. 18. § (1) bekezdés a) pontja] válhatik-e önálló bérlővé, vagy pedig a bérlővel bármilyen jogcímen [Vhr. 18. § (1) bekezdés b) pontja] együtt lakó más személy, nevezetesen az albérlő is. Figyelemmel arra, hogy a Vhr. hivatkozott 80. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szóhasználata általánosságban olyan ,,személyek"-ről tesz említést, akik a éserét megelőzően bérlők voltak, valamint a csere folytán bérlőkké válnak és e rendelkezés más vonatkozásban sem szűkíti le a szóbanlevő kedvezmény szempontjából a bérlővel együtt lakó személyek körét a csupán családtagi jogcímen együtt lakó személyek körére, ezért — ha a csere jóváhagyásának egyéb törvényes előfeltételei egyébként fennállanak — nem lehet törvénysértés nélkül elutasítani a lakáscsere jóváhagyására irányuló kérelmet azon a címen, hogy annak eredményeképpen a bérlővel albérlői jogcímen együtt lakó személy is önálló bérlővé válna. b) Ha lakáscsere-szerződéshez való hozzájárulás alapján nem bérlő válik tanácsi bérlakás bérlőjévé, az ilyen személy lakáshasználatbavételi díjat nem köteles fizetni, mert a lakás kiutalására ezekben az esetekben is lakáscsere-szerződés alapján kerül sor, ilyen esetekben pedig a 2/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 2. § (3) bekezdésének b) pontja szerint nem kell lakáshasználatbavételi díjat fizetni. (A TK 1962. évi 10. számában és az Ép Ért 1962. évi 2—3. számában közzétett 26. számú — módosított — elvi állásfoglalás.) Melléklet a 46. számú elvi állásfoglaláshoz Az 1971. július hó 1. napja után nem alkalmazható elvi állásfoglalások — A szervet a R.* 46. §-ának (4) bek., valamint az 1074/1957. (VIII. 29.) Korm. számú határozat 2. pontja értelmében megillető bérlőkijelölési jog * A mellékletben R. alatt a hatályon kívül helyezett 35/1956. (IX. 30.) M T, Vhr. alatt pedig az ugyancsak hatályon kívül helyezett 15/1957. (III. 7.) Korm. számú rendeleteket kell érteni. gyakorlása esetén a lakásügyi hatóság a bérlőül kijelölt személy igény jogosultságát vizsgálni köteles. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 7. számában közzétett 1. számú elvi állásfoglalás.) — A Vhr. 84. § (1) bek. b) pontjának alkalmazása nem kötelező, ha akár a megüresedett, akár a másik társbérleti lakrész kisebb munkálatok (pl. ajtónyitás) útján különbé járatúvá tehető. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 7. számában közzétett 2. számú elvi állásfog-, lalás.) — Lakásnak (lakrésznek) ,,elcserélés kötelezettségével" való kiutalására nincs törvényes lehetőség. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 7. számában közzétett 3. számú elvi állásfoglalás.) — A szolgálati lakás bérleti jogviszonyáról a bérlő a R. 32. >§-a értelmében akkor is csak a szolgálati lakással rendelkező szerv hozzájárulásával mondhat le, ha a lakás a R. 46. §»ának (3) bekezdése alapján vált szolgálati lakássá. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 10. számában közzétett 4. számú elvi állásfoglalás.) — A R. 37. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában biztosított jogok csak a társbérlet létesítését eredményező igénybevétel esetén illetik meg a bérlőt. (AT K 1959. évi 9. számában és az Ép Ért 1959. évi 10. számában közzétett 5. számú elvi állásfoglalás.) — A lakásügyi hatóság társbérlet fenntartása esetén a mellékhelyiségek használatát a korábbi határozatban foglaltaktól eltérően is szabályozhatja. (A T K 1959. évi 20. számában közzétett 6. számú elvi állásfoglalás.) — A R. 31. §-ának (2) bekezdésében említett tartási szerződés meglétét vagy hiányát a lakásügyi hatóság az 1957. évi IV. törvény III. Fejezetében foglalt bizonyítási eljárás útján saját hatáskörében is megállapíthatja. (A T K 1959. évi 20. számában közzétett 7. számú elvi állásfoglalás.) — A jogos lakásigény mértékét meghaladó lakrész előzetes igénybevételének a végleges igénybevétel előtti mellőzése csak akkor törvénysértő, ha ez a bérlőnek a R. 37. §-a (1) bekezdésében biztosított jogait sérti. (A T K 1959. évi 20. számában közzétett 9. számú elvi állásfoglalás.)