Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 59. szám

1132 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám dig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve. (2) A pervezetésre vonatkozó, valamint az egy­oldalú kérelmet elutasító végzéshez a bíróság nincs kötve, olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt (228. §) változtat­hat meg. (3) A bíróság a pénzbírságot megállapító végzést fontos okból megváltoztathatja. 228. §. (1) Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével (218. §) emel­kedik jogerőre; azok a határidők azonban, amelye­ket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számí­tani, a határozatnak a féllel történt közlésétől (219. §) kezdődnek. (2) Ha a határozat ellen fellebbezésnek van he­lye, de fellebbezéssel az erre jogosultak egyike sem élt, a határozat a fellebbezési határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős. Ha a fellebbezésről lemondottak, a határozat akkor emelkedik jogerő­re, amikor a lemondást a bíróságnál bejelentették. A lemondás csak akkor hatályos, ha azt a határo­zat kihirdetése után valamennyi fél bejelenti; a le­mondást visszavonni nem lehet. A határozat az utolsó bejelentésnek a bírósághoz érkezését követő nappal válik jogerőssé. (3) A határozat jogerőre emelkedésére a kellő időben benyújtott fellebbezésnek, illetőleg csatla­kozó fellebbezésnek halasztó hatálya van; az egyik pertárs fellebbezésének (csatlakozó fellebbezésé­nek) a hatálya a többi pertársra csak az 51. § aj pontja esetében terjed ki. Ha azonban a fellebbe­zésre jogosult a határozatnak csak valamely része vagy valamely rendelkezése ellen él fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel), a határozatnak a felleb­bezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik. Jogerőre emelkedik a határozatnak az a része is, amely ellen fellebbezésnek (csatlakozó fellebbezésnek) helye nincs. 229. §. (1) A keresettel érvényesített jog tárgyá­ban hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyan­azok a felek — ideértve azok jogutódait is — egy­más ellen új keresetet indíthassanak, vagy az íté­letben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit abban az eset­ben is alkalmazni kell, ha a perben nem a fél, ha­nem az érdekében eljáró ügyész, illetőleg a jelen törvény 2. §-ában megjelölt állami szerv keresete alapján hozott a bíróság ítéletet, feltéve, hogy a fél részére az ítéletet szabályszerűen kézbesítették, és az a 228. § értelmében vele szemben is jogerőre emelkedett. (3) Az ítélet anyagi jogereje kiterjed — a beszá­mítás erejéig — az ítéletben beszámított ellenkö­vetelésre is. 230 §. (1) Ha az ítélet egyik felet olyan szol­gáltatásra kötelezi, amely az ítélet meghozatala után jár le [122. § (2) bek.], az ítélet anyagi jog­ereje nem gátolja, hogy a felek bármelyike kerese­tet indíthasson a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának megváltoztatása iránt, ha azok a kö­rülmények, amelyékre a bíróság az ítéletét alapí­totta, utóbb lényegesen megváltoztak. (2) Az (1) bekezdés alapján indított perekre a III. fejezet illetékességi szabályai irányadók. Ha azonban valamelyik fél az (1) bekezdés alapján már pert indított, ennek folyamatban léte alatt a másik fél által indított ugyanilyen perre kizárólag a fo­lyamatban levő per bírósága illetékes. (3) A bíróság a jelen § alá tartozó perben a ko­rábbi ítélettel megállapított szolgáltatást legfel­jebb a kereset megindítását megelőző hat hónaptól kezdődő időre változtathatja meg. Előzetes végrehajthatóság 231. §. Fellebbezésre tekintet nélkül végrehajt­hatónak kell nyilvánítani: a) a tartásdíjban, járadékban és más hasonló célú időszakos szolgáltatásban marasztaló ítéletet; b) c) a birtokháborítás megszüntetésére kötelező ítéletet; d) az alperes által elismert követelésben ma­rasztaló ítéletet; e) a közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban (195., 196. §) vállalt kötelezettsé­gen alapuló pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéle­tet, ha az annak alapjául szolgáló összes körülmé­nyeket ilyen okirattal bizonyították; f) a nem pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéle­tet, ha a felperesnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos vagy nehezen megállapítható kára származnék, és ha a felperes megfelelő bizto­sítékot nyújt. 232. §. (1) A bíróság a 231. § c)—f) pontjai ese­tében az előzetes végrehajthatóság kimondását mellőzheti, ha az az alperesre aránytalanul súlyo­sabb terhet jelent, mint az előzetes végrehajtható­ság mellőzése a felperesre. Az alperesnek az erre irányuló kérelmét a tárgyalás berekesztése előtt kell előterjesztenie. A bíróság az ítéletet a körül­ményekhez képest részben is végrehajthatóvá nyil­váníthatja. (2) A bíróság — kivételesen indokolt esetben — mellőzheti az ítélet előzetesen végrehajthatónak nyilvánítását az ítélet meghozatala előtt már le­járt részletek tekintetében. (3) Az előzetes végrehajthatóság a perköltségre nem terjed ki.

Next

/
Thumbnails
Contents