Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 58. szám

58. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1095 előtérbe. Lényeges feladat egyes jelenlegi erdők megőrzése, továbbá a kotrási munkálatok során szigetek, félszigetek, valamint egyéb mesterséges növény- és állatélőhelyek létesítése. II. Az Ároktő-tiszacsegei hullámtér egy része. Legértékesebb területei: a) Kiskácsás erdő a Tisza jobb partján. Ebből tíz hektár mintegy 100 éves, kőrissel, nyárral elegyes kocsányos-tölgyes (Quercetum roboris tibiscense). A tiszaártér eddig ismert gémtelepeinek legnagyobbika alakult ki itt. 1970-ben 600—700 pár bakcsó, 100 pár szürkegém, 50—60 pár kiskócsag, 10—15 pár selyemgém, 20—25 pár kanalasgém fészkelt benne. 1965-ből kárókatona fészkeléséről is van adat. Az erdei gémtelep madarainak táplálkozó területe részben a tiszaártér, részben a Hortobágy mocsarai és halastavai. b) Kácsasziget — üde ártéri rét és nagy kiterjedésű kaszáló, elszórt öreg fűzfákkal, évszázados tölgyekkel. Flórája jellegzetes. c) A Holttisza nevű morotva és a Csorottyán— Lapos-tó—Csukás nevű morotvamaradványok. Gazdag hínárvegetációja, jellegzetes élővilága tudományos és tájesztétikai érték. Lecsapolás veszélyezteti. d) Nagy Kácsás és Nagyerdő nevű ártéri erdők. A Nagy Kácsás 150 hektáros erdejéből 21 hektár 100 éves kocsányostölgyes (Ulmeto-Quercetum tibiscense) értékes ártéri erdőmaradvány. A Nagyerdő őshonos fűz—nyár-ligeterdejét kitermelés veszélyezteti. Egyrészének meghagyása, másrészének felújítása az ősi hazai nyáras erdőtípus visszaállításával kívánatos, ami a szokványos fatermesztés keretében nem biztosítható. A terület védetté nyilvánítását a Debreceni Agrártudományi Egyetem kutatói kérték. III. A Margitai-legelő. A növénytani szempontból különösen értékes, védett Tilalmas erdőhöz — a Nemzetközi Biológiai Program egyik jelentős hazai kutatási területéhez — csatlakozó legelő védelmét az eredeti erdős-sztyep és a szomszédos degradált legelő összehasonlító párhuzamos kutatása indokolja. Tájképi és tudományos szempontból egyaránt fontos, hogy ez a pusztai erdőmaradvány ne kerüljön mezőgazdasági táblák szorításába. IV. Az Ohati-erdő még nem védett része. Ai Ohati-erdő korábban természetvédelmi területté nyilvánított része talajvízingadozás miatt rohamosan pusztul. Csak az egész erdő egységes természetvédelmi kezelése biztosíthatja e maradványerdő további fennmaradását. Nehéz, de tudományos szempontból fontos feladat ennek az erdőnek a rekonstrukciója a tudományosan jól feltárt ősi erdős-sztyep erdőtípusainak formájában. Botanikai és ornitológiai értéke mellett tájképi jelentősége is fokozott. Az erdőt mezőgazdasági táblák veszik körül, csak a nyugati oldalán találunk eredeti pusztai gyepet. Ennek megőrzése is szükséges. V. Az Egyek-pusztakócsi mocsarak. A védelem alá kerülő mocsárvilág részei: a) Csattaglapos 1 060 hektár b) Hagymáslapos 380 hektár c) Jusztus (Nagy-Kis) 580 hektár d) Feketerét 550 hektár e) Tarhos 70 hektár f) Villongó 140 hektár g) Meggyes erdő 35 hektár A Csattaglapos: A mintegy 4 kilométer hosszan elnyúló mocsár értékes fészkelőhely (vörösgémtelep, 3 szerkőfaj stb.), vízimadarak táplálkozó és pihenő helye, a közeli kékvércse kolóniák részére is fontos táplálékszerző terület. Hagymáslapos a fehérszárnyú szerkő régi fészkelő helye. Jelenleg lecsapolás veszélyezteti. A műút melletti erdőben értékes kékvércse-telep alakult ki, ami az idegenforgalom számára élményt jelentő látványosság, egyben ismeretterjesztési bemutatóhely lehet. A Jusztus-mocsár vízimadár világa úgyszintén gazdag. Feketerét: szélesen elnyúló mocsárvilág, a természetvédelmi terület legértékesebb része. Sirály- és szerkőkolónia alakult ki benne, a gémféléknek és egyéb vízimadaraknak fontos táplálkozó helye, szürke lúd fészkelési helye. Tarhos: közvetlen az országút mellett figyelhető meg szép szerkőkolóniája és nagy tömegekben összevegyülő vízimadár együttese. A változatos mocsári flóra és gaz-