Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 58. szám

1082 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 58. szám riz, Pozsgán, Kajla), Pentezúgban pedig a Polturás és Kincses mocsár. Keleten a Szettyénes és Nyí­rőlapos nevezetesek, nyugaton pedig a Csattag, Hagymás, Jusztus, Feketerét, Tarhos és a Villongó mocsár. Északon: Mátán a Paperi, Kecskés pusz­tán pedig a Kunfényes mocsár található. A halas­tavak nagy része is régi mocsarak helyén épült. A Tisza, a Sárosér, az Árkus, a Hortobágy, a Ka­darcs és a Kösely ősi folyómedreiből, morotváiból alakult sekélyvizű szikes laposok, fenekek, erek, zsombékosok szövik át a pusztát. A pusztai erdőfoltok is hozzátartoznak a táj­hoz. Részben az ősi erdős sztyep emlékei (az Ohati és a Margitai védett erdők), részben pásztorok ül­tette U vagy V alakú akácosok a jószág védelmére pl. Papegyházi és Juhosháti erdők). Végül az újabban telepített elegyes erdők (a Borzas és Vaj­dalaposi erdők). Az erdőfoltok nemcsak táji érté­kek, de mint ritka gémfajok és védett ragadozó­madarak fészkelő és pihenő helyei is fontosak. Míg a foltszerű „kerekerdők" nem zavarják a pusztai tájképet, addig a sorfásítások, mezővédő erdősávok, nemesnyártelepítések nem illeszked­nek a tájba. A pusztai táj tartozékai a jellegzetes építmé­nyek is. Ezek természetes funkciójuk mellett táj­formáló elemei is a Hortobágynak. II. Különleges geomorfológiai képződmény szikes talajtípusokkal A tudományos kutatások megállapítása szerint a Hortobágy egykor részben klimatikus erdős­sztyep táj volt, részben pedig ártéri növénytársu­lások (vizi-mocsári növényzettől a tölgy-szil lige­tekig) borították. Az erdőirtások {háborúk, legel­tetés), ármentesítések, lecsapolások és az elszike­sedés következtében — tehát emberi hatás miatt — másodlagosan vált fátlan füves pusztává. Egyes területeken, főleg a szegély zónában és a halmo­kon a posztglaciális mogyorókori eredetű szikes és löszpuszta foltjai is fennmaradtak. A puszta felszíni formái, mozaikos felépítése, jellemző szintekre tagozódása a múlt és jelen ter­mészeti erőinek munkáját mutatják. Világszerte ismert, főként szikes talajtípusainak (csermozjo­mOk, csermozjomtípusú szolonyeces réti talajok, szolonyecek, szologyos szolonyecek stb.) tudomá­nyos jelentősége rendkívül nagy a talaj genetikai, a talajdegradációs vizsgálatok és a talajjavító ku­tatások területén. III. Á Hórtobágy-puszta jellegzetes élővilága 1. Növényvilág A tájra régebben jellemző erdős-sztyep reliktum­erdőfoltjai a magasabb fekvésű ártéri ligeterdőkben és a szikes puszta határán, ősi morotvazugokban maradtak fenn. Az ohati és margitai sziki tatárju­haros tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) mint rendkívül ritka növénytársulás 1950, illetőleg 1960 óta természetvédelmi terület és kiterjedt botanikai, ökológiai tudományos kutatás nemzetközileg érté­kelt kísérleti tere (IBP., Bioszféra). Jellemző nö­vényei: Acer tatáricum, Galatella punctata, Peu­cedanum officináié, Doronicum hungaricum, Iris pumila stb. A szikes réteken, szárazabb telkes le­gelőkön, háborítatlan löszös-homokos hátakon, kunhalmokon is megtalálható ennek a régi erdős­sztyep mozaiknak néhány jellemző faja (Agropyron cristatum, Stipa capillata, Andropogon ischaemum, Festuca rupicola, Thalictrum minus, Centaurea solstitialis, Kochia prostrata, Phlomis tuberosa stb.). A szikes puszta mozaikos felépítésű növénytár­sulásai rendkívül jellegzetesek. Sótűrő, melegked­velő, keleti és déli eltérjedésű fajok jellemzik. (Pl. a III—IV. osztályú száraz sziken a pontus-panno­niai Pholiurus pannonicus, továbbá a szikes réte­ken, mocsarakban a Ranunculus polyhyllus, R. lateriflorus.) A szikes tavak emers és submers társulásai (Potamogeton lucens, Trapa, Stratiotes, Nymphoi­des peltata, Nymphaea alba, Marsilia, Salvinia stb.) a nádasok (főleg Typha angustifolia és Gly­ceria jellemzik), a szikes rétek (Beckmannion, Agrostidion albae, Alopecuretum), zsombékosok egymást váltják. A vizes területek zöld sávjai, az ürömpuszták szürkés takarói, a kopár vakszik fehér foltjai és a juhcsenkesz gyep sárgás-vörös mezői nemcsak a pusztai flóra kialakulásának törvény­szerűségét szemléltetik, hanem a végtelennek tűnő síkon ezek nyújtják a Hortobágy különleges táj­élményét és színhatását. A terület ritka, értékes növényei közül a követ­kezőket emeljük ki: Magyar kőris (Fraxinus an­gustifolia ssp. hungarica), tatár juhar (Acer tatári­cum), réti őszirózsa (Galatella punctata), erdélyi útifű (Plantago Schwarzenbergiana), sziki here (Trifolium angulatum), öldöklő aszat (Cirsium furiens) és debreceni édestorma (Armoracia macro­carpa). 2. Állatvilág a) Vadonélő állatvilág. A gerinctelen fauna ku­tatása már eddig is sok értékes eredménnyel járt, de még korántsem tudunk áttekintő képet adni, sok a még nem, vagy alig kutatott terület. Az állatok különlegesen alkalmazkodtak a puszta szélsőséges viszonyaihoz. Nagy a keleti-délkeleti, kontinentális, pontusi, balkáni és mediterrán fau­naelemek száma. Nevezetesebb fajok: — A szikes tócsák alsórendű rákjai közül a sziki és keleti tócsarák (Branchinecta ferox, B. orientá­lis), a horpadtfejű vízibolha (Daphnia atkinsoni), a széki lebegő kandics (Diaptomus spinosus) és a sokpupú kagylósrák (Olygocypris tuberculatus) ér­demelnek említést. — A pókok közül a szongáriai cselőpok [Tro-

Next

/
Thumbnails
Contents