Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 1. szám

TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15 rendelet 62. §-ának (2) bekezdése szerint a kisajátítási kártalanításra jogosultak a keresetlevelet az ingatlan lekvése szerint illetékes járásbírósághoz kell benyújtania. A kisajátítási kártalanítási igény polgári jogi igény, amelynek szabályozására a Ptk. 172—174. §-aiban került sor. Ennélfogva az ilyen igénynek az érvényesítésére is a Ptk. 7. §-a vonatkozik, amely szerint az igény érvényesítése bírósági útra tartozik, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik. Az 1980. évi 11. számú tvr. 6. §-a szerint pedig a Ptk. 7. §-ának alkalmazásában jogszabály csak a törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet lehet. A gazdasági döntőbizottságokról és a döntőbizottsági eljárásokról szóló, a 45/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelettel módosított és kiegészített 15/1962. (V. 6.) Korm. számú rendelet 4. §-a sorolja fel azokat az ügyeket, amelyek gazdasági döntőbizottsági útra tartoznak. A 4. §-ban felsorolt ügyek közül az 5. § (1) bekezdésének a) pontja szerint nem tartoznak gazdasági döntőbizottsági eljárásra — többek között — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ügyei, a (2) bekezdésben foglalt kivételektől eltekintve. Az 5. § (2) bekezdése szerint ugyanis az (1) bekezdés kizáró rendelkezése nem terjed ki az a)— d) pontokban felsorolt ügyek közül azokra, amelyekben az egyik fél a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, az Igazságügyminisztérium Büntetésvégrehajtási Országos Parancsnoksága vagy ezek felügyelete alá rendelt szervezet, vagy a Munkásőrség, továbbá azokra az ügyekre, amelyek egyébként honvédelmi vonatkozásúak. A felhívott rendelet 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja 6zerint a Központi Gazdasági Döntőbizottság hatáskörébe tartoznak azok az ügyek, amelyekben az egyik fél — többek között — a Honvédelmi Minisztérium, vagy annak felügyelete alá rendelt szervezet. A helyes álláspont szerint tehát — a fentebb hivatkozott rendelkezések alapján — a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek a Honvédelmi Minisztériummal és a felsorolt más szervekkel szemben támasztott kisajátítási kártalanítási igényének elbírálása a Központi Gazdasági Döntőbizottság hatáskörébe tartozik. Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. (Pf. II. 20.843/1970. számú végzés.) 72. Több gyermeket érintő tartásdíj fizetési kötelezettség megváltoztatása (megszüntetése) Iránt előterjesztett kereseti kérelemmel szemben viszontkeresetnek lehet helye. A gyakorlatban vita merült fel abban a kérdésben; hogyan kell megítélni — több gyermek esetében — a tartásra kötelezett és a gyermekek tényleges gondozását ellátó szülők közötti jogviszonyt a tartásdíj mértékét érintő lényeges változásokra alapított perekben. Van olyan — téves — álláspont, amely szerint az egyik gyermeket illető tartásdíj leszállítására irányuló kereseti kérelem és az ugyanott elhelyezett másik gyermeket illető tartásdíj felemelésére irányuló viszontkereseti kérelem nem azonos jogviszonyból ered. A gyermekek tényleges gondozását ellátó szülő ugyanis gyermekenként jogosult a tartásra, így az egyik gyermek rászorultságának hiánya a másik gyermek tartási kötelezettségétől teljesen független. A helyes álláspont a következő: A kiskorú és erre ráutalt gyermek tartásának kötelezettsége a szülőket egysorban terheli. Az a szülő, aki a gyermek tényleges eltartását és gondozását 6aját háztartásában biztosítja, a Legfelsőbb Bíróság XX. számú polgári elvi döntése értelmében saját jogán kérheti, hogy a bíróság a másik szülőt meghatározott összegű gyermektartásdíj fizetésére kötelezze. A gyermektartásdíj — mint arra az elvi döntés is utal — elvileg ugyan a gyermeket illeti, miután szükségleteinek kielégítését célozza, mégis a dolog természetéből következik, hogy felhasználására az a szülő jogosult, aki a gyermek szükségleteinek kielégítéséről gondoskodik. Ezért jogosult azt saját személyében érvényesíteni, amiből az is következik, hogy a gyermeket gondozó és így a tartásdíjra saját személyében jogosult szülő és a pénzbeni tartásra kötelezett szülő között egy jogviszony áll fenn, amelynek tartalmán nem változtat az, hogy egy vagy több gyermek tartásáról van-e szó. Mindebből értelemszerűen az a további következtetés is levonható, hogy minden — az igény érvényesítését érintő — változást mindkét szülő oldalán értékelni kelL Más szóval, a tartási kötelezettség megállapítása és annak megszüntetése azonos jogalapból, a szülő törvényen alapuló tartási kötelezettségéből ered, ha tehát a tartásra kötelezett személy a körülmények változása folytán egyik gyermekével kapcsolatban a kötelezettség megszüntetését (mérséklését) kéri, a gyermekek után tartásdíjra jogosult másik szülőnek megnyílik a lehetősége arra, hogy a továbbra is eltartásra szoruló másik gyermekével kapcsolatban a tartásdíj összegének a 7/1953. (II. 8.) MT. számú rendeletnek megfelelő — magasabb — mértékben történő megállapítását viszontkeresettél kérje. Téves tehát az az álláspont, amely szerint a tartásdíj megszüntetése és egyben magasabb tartásdíj iránti igény érvényesítése között az összefüggés csak akkor állapítható meg, ha a gyermekek különböző helyen vannak