Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)
1971 / 26. szám
26. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 669 gáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett kárért vétkességére tekintet nélkül felel, a felelőssége pedig teljes. E teljes anyagi felelősségen nem változtat az sem, ha a dolgozó a kárt (hiányt) — akár szándékos, akár gondatlan — bűncselekménnyel okozta. A hiány okának ismertté válása (hogy ti. azt gondatlan bűncse^kmény okozta) nincs befolyással az anyagi felelősség mértékére. A kérdés ugyanazon felelősségi rendszer keretében marad, a dolgozó munkajogi kártérítési felelősséggel tartozik, akár követett el bűncselekményt, akár nem, akár ismert a hiány oka, akár nem. Az Mt. 58. §-a szerinti felelősség mértéke szempontjából közömbös, hogy a megállapított teljes hiánnyal, vagy csak egy részével kapcsolatban állapítottak meg bűncselekményt. b) A hatáskör kérdésében a fentieknek megfelelően lehet a megoldást megtalálni. Ha a gondatlan bűncselekmény elkövetése a teljes hiány tekintetében megállapítható, a munkaügyi döntőbizottság határozata a járásbíróság előtt felülvizsgálati kérelemmel megtámadható, illetőleg a kárigény — vádemelés esetén — a büntetőbíróság előtt közvetlenül érvényesíthető (Be. 42. §). Ilyen esetben a bíróság a dolgozót a teljes kár megtérítésére kötelezheti, tekintet nélkül arra, hogy nem szándékos, hanem csak gondatlan bűncselekményt követett el. Az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt az a rendelkezés ugyanis, amely szerint a dolgozó a gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért háromhavi, illetőleg egyévi átlagkeresetével felel, általános szabály, melyet csak akkor lehet alkalmazni, ha különös szabály nincs hatályban. Az Mt. 58. §-a azonban különös szabály, amely vétkességre tekintet nélkül teljes felelősséget ír elő. (Más kérdés, hogy — ha ennek feltételei megvannak — mind a polgári, mind a büntetőbíróság a mérséklés jogával élhet.) Ha a gondatlan bűncselekmény csak a hiány egy része tekintetében állapítható meg, a — polgári vagy büntető — bírósági hatáskör is csak ebben a körben áll fenn. Ebből következik, hogy ha pl. a büntetőbíróság csak a hiány egy része tekintetében állapított meg gondatlan bűncselekményt, akkor csak az ezzel okozott kár megtérítésére kötelezi a dolgozót. Az ezt meghaladó igényét a munkáltató a munkaügyi viták elintézésére irányadó szabályok szerint érvényesítheti, vagyis a különbözet erejéig kártérítésre kötelező határozatot hozhat, mellyel szemben a dolgozó a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulhat, ennek határozata elen a területi munkaügyi döntőbizottsághoz van fellebbezésnek helye. Lényegében azonos módon alakul a helyzet akkor is, ha a büntetőbíróság nem dönt a polgári jogi igény felől, hanem a sértettet egyéb törvényes útra ^utasítja, továbbá akkor is, ha az ügyész (vagy a sértett) a büntető eljárásban nem érvényesítette a polgári jogi igényt, illetőleg, ha az ügyben esetleg nem is indult büntető eljárás. Ilyenkor a munkaügyi döntőbizottsági határozat a hiánynak a bűncselekménnyel okozott részére vonatkozó rendelkezés tekintetében — felülvizsgálati kérelemmel támadható meg a járásbíróság előtt, míg a hiány ama részét illetően, melylyel kapcsolatban nem állapítottak meg bűncselekményt, a területi munkaügyi döntőbizottságnak van másodfokú hatásköre. Ha mégis az egész ügy a járásbíróság elé került, ennek az ügyet — a hatáskörébe tartozó jogvita eldöntése után — a bűncselekménnyel okozott káron felüli hiányért fennálló felelősség elbírálása végett a területi munkaügyi döntőbizottsághoz kell áttennie. Ha a munkaügyi vitát intéző szervnek kell eldöntenie, hogy a kár — a felelősség mértéke szempontjából — gondatlan bűncselekménnyel okozottnak minősíthető-e [Mt. V. 95. § (3) bekezdés], a járásbíróság dönt abban a kérdésben, hogy az Mt. 58. §-a szerint felelős dolgozó követett-e el gondatlan bűncselekményt és ez a teljes hiányt ered-, ményezte-e. Ha igen, az ügyet saját hatáskörében elintézheti. Ha a bűncselekmény csak részben oka a hiánynak, a különbözet vonatkozásában az ügyet a területi munkaügyi döntőbizottsághoz kell áttennie. c) Hasonló kérdések merülnek fel — a hatásköri probléma kivételével — mindazokban az ese-