Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 1. szám

R TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám (9) A domb- és hegyvidéki csoportba az a gazdaság so­rolandó, ahol a domborzat következtében a szántóterület lejtése átlagosan 5% felett van. (10) A gazdaság besorolásánál a gazdaság egyedi hely­zetét figyelembe véve — az aranykorona által indokolt besorolástól — kivételesen el lehet térni. A megkülönböz­tetett állami támogatás nélkül is megfelelő nyereség­színvonal esetén a támogatást a következő évekre csök­kenteni lehet, vagy meg lehet vonni. (11) Az átlagos aranykoronaértéket a Földhivatal nyil­vántartása alapján kell figyelembe venni. 3. §. (1) Jövedelemkiegészítő támogatás biztosítható egyedi elbírálás alapján annak a gazdaságnak, amelynek kiala­kult termelési szerkezete nem biztosítja a nyereséges gaz­dálkodást és a termelési szerkezet átalakítása, illetve az egyéb veszteségforrás kiküszöbölése csak több év alatt va­lósítható meg. A támogatás megállapításánál az 1970. évi körülményekből kell kiindulni. (2) A kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt támo­gatott gazdaság indokolt esetben — egyedi elbírálás alap­ján — jövedelemkiegészítő támogatásban is részesíthető. (3) Jövedelemkiegészítő támogatást — a körülmények mérlegelésével — meghatározott időre (1—3 év) abszolút összegben lehet meghatározni: a) a gazdaság eredményének növelésére (árbevétel-ki­egészítésre), b) a gazdaság részesedési alapjának növelésére. (4) Jövedelemkiegészítő támogatás a gazdaság műkö­désének általános felülvizsgálata alapján szabható meg. , (5) A jövedelemídegészítő támogatást általában csök­kenő mértékben kell megszabni. A támogatás módosítá­sára indokolt esetben sor kerülhet, ha a gazdálkodás fel­tételei tartósan és jelentősen változnak. (6) Ha az egyedi támogatásban részesülő gazdaság nye­reségéből képzett tényleges részesedési alapja — a gaz­daság részesedési alapjának növelésére biztosított jövede­lemkiegészítő támogatást is hozzá számítva — meghaladja az Állami Gazdaságok Országos Központja felügyelete alá tartozó gazdaságok átlagának 90%-át, a különbözetet a fejlesztési alap növelésére kell fordítani. 4. §. ' A gazdaság egészét átfogó komplex fejlesztési program, Illetve a gazdálkodás egy-egy részterületét érintő fejlesz­tési koncepció megvalósításához a 2. § és a 3. § alapján támogatott gazdaság részére a beruházás megtérülését, jö­vedelmezőségét Igazoló fejlesztési terv alapján — az ál­talános beruházási támogatáson túlmenően — visszafize­tési kötelezettség mellett, vagy e nélkül egyszeri fejlesz­tési hozzájárulás adható. Az ilyen támogatásban részesülő gazdaság jövedelemkiegészítő támogatását a fejlesztés megvalósulását követő évtől kezdve — a fejlesztési hoz­zájárulás jóváhagyásakor meghatározott mértékben — csökkenteni kell. I 5. §. (1) A gazdálkodás során a gazdaság eredményét egyes, különleges elemi tényezők (rendkívüli mértékű aszálykár, vízkár, nagymértékű fertőzéses állatmegbetegedés stb.) rendkívüli mértékben befolyásolhatják. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a pénzügyminiszter hozzájáru­lásával elrendelheti, hogy a gazdaság az okszerű gazdál­kodás mellett is felmerülő, rendkívüli veszteségeit — meg­felelő ellenőrzés mellett — külön kimutassa. A mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter javaslatára a pénzügy­miniszter a gazdálkodás tényleges adatainak Ismeretében — általában, vagy a gazdaságok egy részének — a külön kimutatott veszteségek egy részére, esetleg teljes össze­gére rendkívüli állami támogatást biztosíthat. (2) A rendkívüli állami támogatás mértékének megál­lapításánál, a veszteség csökkentésére mérlegzárás előtt és visszapótlás mentesen, fel kell használni az érdekelt gazdaság saját tartalékalapjait. (3) Rendkívüli mértékű vízkár miatt állami támogatás csak annak a gazdaságnak nyújtható, amely az Állami Biztosítóval vízkár-biztosítást kötött. (4) A rendkívüli támogatást abszolút összegben kell megállapítani. 6. §. (1) Veszteség esetén az állami vállalatok veszteségének rendezéséről szóló 3/1968. (I. 20.) PM sz. rendelet alapján kell eljárni, a jelen utasításban foglalt eltérésekkel, vala­mint az állami gazdaságok biztonsági tartalékalapjára vo­natkozó jogszabály figyelembevételével. (2) Ha a szanálási bizottság megállapítja, hogy a vizs­gált gazdaságban a keletkezett veszteség a gazdaságon kí­vüli tényezőkre vezethető vissza, és a gazdaság alapjaiból a veszteség nem pótolható, de az eredményes gazdálkodás feltétele megteremthető, a veszteség egy részére kivétele­sen állami támogatás biztosítható. 7. &. (1) A gazdaság termőhelyi és egyedi alapon történő tá­mogatását, valamint a fejlesztési hozzájárulást — az Ál­lami Gazdaságok Országos Központja előterjesztéséből ki­indulva — a Pénzügyminisztériummal egyetértésben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium állapítja meg. (2) A támogatásokat a gazdaság felülvizsgálata ütemé­nek megfelelően, általában 1971. március 31-ig kell meg­határozni. Indokolt esetben a támogatás megállapításáig a jelenleg megkülönböztetett támogatásban részesülő gaz­daság részére támogatási előleg biztosítható, amelyet az I. félévi támogatás keretében kell elszámolni. 8. §. A jelen utasításban foglalt támogatások igénylésére, ki­utalására és ellenőrzésére a vonatkozó jogszabályok elő­írásait kell alkalmazni. A 3. §. alapján megállapított tá­mogatást havonként, egyenlő részletben, a 4. §. alapján megállapított támogatást pedig az illetékes adóhatóság — a támogatást megállapító döntésben foglaltaknak megfe­lelően — külön igénylés nélkül folyósítja. 9. fr. Ez az utasítás közzététele napján lép hatályba; rendel­kezéseit első ízben az 1971. évi gazdálkodással összefüg­gésben kell alkalmazni. A pénzügyminiszternek és a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a kedvezőtlen adottságú állami gazdaságok állami támogatásáról és a mérleg szerint veszteséges állami gazdaságok állami tá­mogatásáról szóló 18/B/1967. MÉM számú együttes uta­sítása egyidejűleg hatályát veszti. Dr. Garamvölgyi Károly s.k.Kazareczki Kálmán s. k. a pénzügyminiszter a mezőgazdasági és első helyettese élelmezésügyi miniszter helyettese

Next

/
Thumbnails
Contents