Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 11. szám

308 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 11. szám — középfokú központok: Ajka, Balassagyarmat, Berettyóújfalu, Bony­hád, Cegléd, Csongrád, Csorna, Dombóvár, Encs Esztergom-Dorog, Gödöllő, Gyöngyös, Gyula, Hat­van, Hajdúnánás, Heves, Jászberény, Kalocsa, Kar­cag, Kazincbarcika, Keszthely, Kiskőrös, Kiskun­félegyháza, Kiskunhalas, Kisvárda, Komárom, Kör­mend, Kunszentmiklós, Leninváros, Lenti, Makó, Marcali, Mátészalka, Mezőtúr, Mezőkovácsháza, Mezőkövesd, Mohács, Monor, Mór, Mosonmagyar­óvár, Nagyatád, Nagykáta, Nyírbátor, Orosháza, ózd, Paks, Pápa, Püspökladány, Ráckeve, Sárvár, Sárbogárd, Sátoraljaújhely, Siklós, Siófok, Szen­tes, Síerencs, Szeghalom, Szigetvár, Tamási, Tata, Tapolca, Tiszafüred, Vác, Várpalota városok, il­letőleg községek. E központokat úgy célszerű fejleszteni, hogy lakosságszámuk — a területi adottságoktól függ­gően — 20—40 000 fő, vonzásterületüké — a köz­ponttal együtt — 50—120 000 fő körül legyen; — részleges középfokú központok Abádszalók, Balatonfüred, Balmazújváros, Barcs, Békés, Bicske, Bácsalmás, Celldömölk, Da­bas, Dunaföldvár, Fehérgyarmat, Fonyód, Gyo­ma-Endrőd, Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Kapuvár, Kisújszállás, Kisbér, Kistelek, Komló, Kőszeg, Kunszentmárton, Nagykőrös, Oroszlány, Pásztó, Sárospatak, Sümeg, Szarvas, Szécsény, Szentgotthárd, Túrkeve, Tiszaföldvár-Martfű, Ti­szavasvári, Törökszentmiklós, Vasvár, Vásáros­namény, Zalaszentgrót, Záhony és Zirc városok, illetőleg községek. E központokat úgy célszerű fejleszteni, hogy la­kosságszámuk — a területi adottságoktól függően — általában 8—15 000 fő, vonzásterületüké — a központtal együtt — 20—25 000 fő körül legyen; d) A népgazdasági erőforrások hatékony fel­használása, a lakosság alsófokú ellátásának minél magasabb szinten való biztosítása és a települé­sek adottságaiknak megfelelő hasznosítása érdeké­ben mintegy 1000—1100 alsófokú, ezen belül 120 —150 kiemelt alsófokú, 200—300 részleges alsó­fokú központot kell kialakítani. A kiemelt alsófokú központokat úgy célszerű fejleszteni, hogy lakosságszámuk — a területi sa­játosságoktól függően — 5—10 000 fő, vagy von­zásterületük lakossága — a központtal együtt — legalább 10—15 000 fő legyen. Az alsófokú központokat úgy célszerű fejlesz­teni, hogy lakosságuk — a területi sajátosságoktól függően — 3—4000 fő, vagy vonzásterületük la­kossága — a központtal együtt — mintegy 5— 6000 fő legyen. A részleges alsófokú központokat úgy célszerű fejleszteni, hogy lakosságszámuk — a területi sa­játosságoktól függően — 1000—2000 fő. vagy von­zásterületük lakossága — a központtal együtt — 2—3000 fő legyen. 7. Az alsófokú központokká fejlesztendő tele­püléseknek a megyei településhálózatfejlesztési tervekben történő meghatározása a megyei ta­nácsok feladata. 8. A központok és körzeteik egymás közötti kap­csolatát — az ipari övezetekre és üdülési-idegen­forgalmi területekre is figyelemmel — fokozato­san megfelelő műszaki (közlekedési, energiaellá­tási, távközlési stb.) hálózatokkal kell biztosítani. 9. Az agglomerációkat úgy kell fejleszteni, hogy — azokon belül megfelelő alközpontok alakul­janak ki, az agglomeráció népességének jobb el­látására, — az agglomerációhoz tartozó települések egy­mással és a központtal összhangban, az agglome­ráció jellegének (pl. városi, ipari, üdülő) megfele­lően fejlődjenek. 10. A központi szerepkör és egy-egy magasabb szerepkörű központ agglomerációjába való tarto­zás nem befolyásolja a település igazgatási (vá­rosi, községi) jogállását. IV. A koncepció végrehajtása 11. A Kormány felhívja az érdekelt minisztere­ket, országos hatáskörű szervek vezetőit, valamint a megyei tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy új beruházások telepítésénél, illetve azok nyomvona­lainak kijelölésénél a koncepcióban foglaltakat vegyék figyelembe. A koncepció átfogó érvényesítéséről az építés­ügyi és városfejlesztési miniszter, illetőleg a me­gyei tanács vb elnöke gondoskodjék. 12. Az országos településhálózatfejlesztési kon­cepció támpontul szolgál a területfejlesztési ter­vek készítéséhez. A hosszú- és középtávú terület­fejlesztési tervekben kell előirányozni, hogy az adott tervidőszak folyamán a településhálózat­fejlesztési koncepció célkitűzéseiből mi és milyen ütemben kerülhet megvalósításra. V. Hatályba léptető rendelkezés 13. Ez a határozat a kihirdetése napján lép ha­tályba. Egyidejűleg a regionális tervezés rendszeréről szóló 1022/1963. (IX. 21.) Korm. számú határozat, továbbá a községek területszervezési irányelveiről szóló 2022/1968. (VII. 13.) Korm. számú határozat II. fejezete hatályát veszti. Fock Jenő s. k., a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents