Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 5. szám

78 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 5. szám adott szervezet, valamint munkakör támasztotta szükségleteket, igényeket kell figyelembe venni. Ezen ismeretek túlnyomó többsége mikroökonó­miai jellegű. Ez a továbbképzést illetőlen azt is jelenti, hogy közlésükkor elsődlegesen a vállalati, munkaköri sajátosságokat kell szem előtt tartani. Az alsószintű vezetőtovábbképzésben az alábbi témacsoportok oktatását ajánljuk: — mikroszintű gazdasági-, gazdálkodási alap­ismeretek, — üzem- és munkaszervezési alapismeretek, — a munkaszervezés általános feltételei, — a munkaszervezés komplex módszerei (eszközei, segédletei, ábrázolás-, kérdezés­technika, műhelyelrendezés), — munkahelyek, részlegek közötti kapcso­latok, munkahelymegosztás, — a munkaszervezés emberi tényezői (mun­kaszociológia, munkapszichológia ez irá­nyú vonatkozásai), — műhelygazdálkodás, munkahely­elszámolás, — munkamérés, norrnázás, — teljesítmény elemzés, — időráfordítás tanulmányozása stb. — a termelékenység fogalma és növelésének módszerei, — vezetési technikák (a vezetői ráhatás mód­szerei, a feladatkiadás technikája, saját munká­jának megszervezése, ellenőrzés, stb., — munkaügyi, munkajogi alapismeretek, kol­lektív szerződés, stb., — a termelő kollektívák részvétele a szervezet feladatainak megvalósításában, a szükséges dön­tések előkészítésében és megvalósításában (üzemi demokrácia), — a szakszervezetek szerepe az adott szervezet tevékenységében, — az erkölcsi és anyagi érdekeltség problémái, — munkahelyi kommunikáció stb. A továbbképzés ismeretanyagát — éppen az ágazati, vállalati sajátosságok elöntő súlya miatt — nem lenne hasznos központilag, részletekbe menően meghatározni. A fenti témakörök kidol­gozása során ezért a helyi adottságokat és körül­ményeket messzemenően figyelembe kell venni (lásd tájékoztatásként a 2. számú mellékletben). 6. Továbbképzési formák, oktatási módszerek, tananyag A IV. ötéves terv időszakára az alsószintű ve­zetőtovábbképzés fő formájaként a tanfolyamot ajánljuk. A feltételek és az oktatási tapasztalatok gyarapodásának megfelelően ennek a vezetői ré­tegnek a továbbképzésében is fokozatosan tá­maszkodni kell a közép- és felsőfokú oktatási in­tézményekre. A szervezetek a káderfejlesztési tervek alapján tehát iskolarendszerű vagy egyéb továbbképzésre küldhetik a résztvevőket. Az egyéb továbbképzési formák közül a tanfolyamo­kat általában 40—89 órás időtartammal célszerű megszervezni. Ezen beiül a gazdasági szervezet (vállalat) a helyi szükségleteknek és lehetőségek­nek megfelelően maga dönti el, hogy a tanfolya­mokat milyen bontásban, milyen óraszámmal kí­vánja lebonyolítani. A tanfolyamon kívül az alábbi formák lehetségesek: — előadás sorozatok, kiegészítve konferenciák­kal, gyakorlatokkal, — tapasztalatcserék, tanulmányutak, — adott témakörökben rendszeres vitaülések; klubestek szervezése stb. Ezen formák egymást kiegészíthetik, egymásra ráépíthetők. A továbbképzés módszerei ezideig előadások és konzultációk kombinálásán alapul­tak. A jövőben nagyobb erőt kell fektetni a meg­felelő esettanulmányok, játékok, filmek stb. aktív oktatási módszerek alkalmazásába. Az oktatásban felhasználható irodalomként egyelőre a 3. számú mellékletben közölt munká­kat javasoljuk. A továbbképzésben érintett in­tézményeknek, szervezeteknek szorgalmazni kell a közvetlen munkahelyi vezetők számára készült jegyzetek, tankönyvek kiadását, hogy azok minél előbb az oktatás rendelkezésére állhassanak. A készült tananyagok szakmai és ideológiai el­lenőrzését a MÉM és a BkM megfelelő irányel­vek rögzítésével, illetve kiadásával, a KGM, NIM, KIM, ÉVM, KPM saját szervei útján biztosítja. 7. Számonkérés A továbbképzés során arra kell törekedni, hogy az a résztvevőket magas követelmények elé ál­lítsa, a részvétel ne csak jelenlétet, hanem aktív közreműködést (pl. konzultáció, viták, esettanul­mány stb. útján) igényeljen. A számonkérés for­mái lehetnek: záródolgozat, (csoportos feladat­megoldás) helyzetfeladat stb. kidolgozása. A szá­monkérés és a hatékonyság megállapításának módszerei még kialakulatlanok, ezért keresni kell ennek a megfelelő formáit. Ha a szervezet felső vezetése úgy ítéli meg, hogy a továbbképzés szín­vonalas, a káderfejlesztési célkitűzések teljesíté­sének hasznos eszköze és gyakorlati eredménnyel jár, ennek elvégzéséről a résztvevők írásos igazo­lást kaphatnak, amelyet az adott szervezeten be­lül számukra elismernek (minősítés, jutalom, elő­léptetés stb. esetén). 8. A tanfolyok szervezése A szervezet (vállalat) első vezetője felelős a szervezeten belüli vezetők továbbképzéséért, ezen belül az alsószintű vezetőtovábbképzés 1971-től kezdődő szervezett, rendszeres megindításáért és ellenőrzéséért. A tanfolyamok operatív megszerve­zését, lebonyolítását a Személyzeti Osztályra bíz­hatja, amely az adott szervezet fejlődését figye­lembe vevő káderfejlesztési tervek alapján ösz­szeállított éves beiskolázási tervek szerint küldi a résztvevőket továbbképzésre. A személyzeti osz­tály mellett helyesnek tartjuk ún. oktatási bizott­ság felállítását a vállalat szakembereiből és ve­zetőiből (esetleg külső pedagógiai szakember be­vonásával).

Next

/
Thumbnails
Contents