Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 58. szám

58. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1187 (3) Az adómentes életkor betöltését és a főfog­lalkozást személyi igazolvánnyal, a munkaképes­ségcsökkenést az egészségügyi miniszter által szer­vezett orvosi bizottság szakvéleményével, az al­kalmazott és a társ hiányát pedig az érdekképvi­selet, illetőleg a telephely [Vhr. 25. § (1) bek.] sze­rinti községi, nagyközségi szakigazgatási szerv, a városi — fővárosi kerületi — tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve, me­gyei városban a kerületi hivatal útján kell iga­zolni. (4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően — az egyéb feltételek fennállása esetén — egy alkal­mazott foglalkoztatása mellett is megilleti az adó­mentesség a) a 100°/o-os csökkent munkaképességű sze­mélyt; b) a képesítéshez kötött ipart, illetőleg magán­kereskedelmet özvegyi jogon folytató személyt, ha az alkalmazottat a saját képesítésének hiánya miatt foglalkoztatja. (5) Az R. alkalmazásában nem számít alkalma­zottnak az a személy, akinek foglalkoztatása után a Vhr. 59. §-a alapján külön általános jövedelem­adót nem kell fizetni. (6) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. pontjá­ban megjelölt személyt az adómentesség 65., ille­tőleg 60. életéve betöltését, vagy 100°0-os csök­kent munkaképessége megállapítását követő hó­nap 1. napjától kezdődően elért jövedelme után il­leti meg. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) 2. az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint más község, illetőleg város ellátatlan te­rületén szolgáltató- vagy javítóipari tevékenységet kezdő és a lakosság részére dolgozó kisiparos és magánkereskedő, tevékenységének megkezdését követő két év alatt elért egyébként adóköteles jö­vedelme, ha az évi 48 000 forintot nem haladja meg; Vhr. 15. §, (1) A szolgáltató- és javítóiparost, valamint a magánkereskedőt — az egyéb felté­telek mellett — akikor illeti meg a kétéves adó­mentesség, ha tevékenységét ipar jogosítvány alapján, telephely (műhely, üzlet) létesítésével kezdi meg, valamint helyben folytatja és a közület­től [Vhr. 52. § (1) bek.] származó bevétele az évi összes bevételének 30%-át nem haladja meg. (2) Az 5000-nél kisebb lélekszámú községben telephellyel rendelkező szolgáltató- és javítóipa­rost nem zárja ki az adómentességből az, ha te­vékenységét működési területén levő hasonló lé­lekszámú községedben is gyakorolja. (3) Az R. alkalmazásában a község lélekszámát a hivatalos statisztikai adatok alapján kell figye­lembe venni. A közös tanácsú községeknél a lélek­számot községenként külön-külön kell megálla­pítani. Az ellátatlan területet pedig a helységre illetékes ipari, illetőleg kereskedelmi szakigazga­tási szerv [Vhr. 14 § (3) bek.] határozza meg. (4) Az R. alkalmazásában iparjogosítvány ai iparigazolvány, illetőleg az iparengedély, a kisipa­ri működési engedély, a háziipari értesítés, a ván­doripari engedély és a mutatványos engedélye. (5) Ugyanazt a szolgáltató- és javítóiparost, va­lamint a magánkereskedőt az adómentességet biz­tosító tevékenysége után a szakmailag meghatá­rozott működési területén csak egy alkalommal illeti meg a kétéves adómentesség. Nem illeti meg tehát az adómentesség azt a szolgáltató- és javí­tóiparost, valamint magánkereskedőt, aki tevé­kenységét működési területén 1960. július hó 1. napját követően megszüntette és újból kezdi. Nem illeti meg az adómentesség azt a személyt sem, aki tevékenységét alkalmi (idény) jelleggel kezdi meg, illetőleg folytatja. (6) Az adómentesség szempontjából nem tekint­hető új iparkezdésnek az, amikor a szolgáltató- és javítóiparos vagy magánkereskedő korábban már működési területén gyakorolt iparát házastársa özvegyi jogon, vagy családtagja saját jogán to­vább folytatja. (7) Az ipar szüneteltetése nem szakítja meg a kétéves adómentesség időtartamát, kivéve az iga­zolt tartós betegség és a katonai szolgálat idejét, ha ez alatt a tevékenységet valóban nem gyako­rolják. (8) Ha a szolgáltató- és javítóiparos vagy ma­gánkereskedő a kétéves adómentesség lejárta előtt, vagy ezt követően két éven belül tevékenységét elfogadható indok (egészségi állapot megromlása, gazdasági lehetetlenülés stb.) nélkül megszünteti, az adómentesség ideje alatt elért jövedelme után is adóznia kell. (9) Az R. 2- §-a (1) bekezdésének e) 2. pontjá­ban szereplő adómentesség nem érinti az alkal­mazott foglalkoztatása után az R. 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adófizetési kötele­zettséget. Vhr. 16. §. Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. és 2. pontjában meghatározott adómentességre vo­natkozó igényt a Vhr. 25. §-ának (1) és (3) bekez­désében megjelölt módon, időben és helyen beje­lenteni, valamint igazolni kell. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) f) 1. az állami biztosítási szerződésből származó térítés, valamint a takarékbetét kamatjövedelme; Vhr. 17. §. Az állami biztosításból eredő szol­gáltatást akkor sem lehet adóztatni, ha azt a szer­ződést kötő más — a kárban részes kedvezmé­nyezett — részére fizeti ki.

Next

/
Thumbnails
Contents