Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 3. szám

TANÁCSOK KÖZLÖNYE 43 vetkezet tulajdonát képezi — a házfelügyelői munkaviszony bármilyen okból történő megszűnése esetén igen nehezen tehető szabaddá, az ismert nehézségek a cserelakás biztosítását hosszú időn át akadályozhatják. Éppen ezért célszerű, ha a lakásszövetkezet a házfelügyelői teendők ellátására, tehát a konkrét munka végzésére már lakással rendelkező alkalmazottat vesz fel, lehetőleg a szövetkezeti tagok sorából. így lehetőség nyílik a házfelügyelői lakás más irányú hasznosítására, és egyben mentesül a szövetkezet az említett nehézséget és többletköltséget okozó problémáktól. Helyes tehát, ha a megalakuló lakásszövetkezetek szem előtt tartják az alábbiakat: — Az újonnan megalakuló lakásszövetkezetek részére gyakran a helyi tanácsok lakásügyi szakigazgatási szerve tesz javaslatot a házfelügyelő, vagy gondnok személyére. Egyes lakásszövetkezetek kellő körültekintés nélkül fogadják el az ajánlott személyt, indokolatlan tartózkodás mutatkozik az ajánlott személy esetleges visszautasítására. A lakásszövetkezet igazgatóságának kötelessége a tagsággal szemben, hogy e feladatra a lehetőségekhez mérten megfelelő személyt alkalmazzon, éppen az előzőekben említett nehézségek miatt is. — Előfordult a gyakorlatban olyan eset is, hogy a lakásszövetkezet megalakulása előtt, a szövetkezet vezetőségének megkérdezése nélkül helyezett be házfelügyelőt a szövetkezet szolgálati lakásába az első fokú lakásügyi hatóság. — Felhívjuk a lakásszövetkezetek figyelmét, hogy az ilyen eljárás jogszabályellenes, a szövetkezet közös tulajdonát képező házfelügyelői lakás felett kizárólag a szövetkezet rendelkezik. Ezzel a kérdéssel foglalkozik az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 16/1966. számú körrendelete, amelyet a megyei (megyei jogú) városi tanácsok építési-közlekedési, valamint igazgatási osztályai kaptak meg. Ebben felhívja a minisztérium a figyelmet az említett jogszabályellenes gyakorlatra és megállapítja, hogy az ilyen eljárás sérti a szövetkezetek, mint munkáltatók jogait, valamint a szövetkezeti demokrácia követelményeit is. Egyben lerögzíti, hogy a lakásszövetkezet szabadon választott személlyel jogosult megkötni a munkaszerződést, azzal, akit a házfelügyelői teendők ellátására legalkalmasabbnak tart. Külön kiemelendő az a rendelkezés, hogy amennyiben a fentiekben tárgyalt, szabálytalanul beköltözött személlyel bármilyen okból nem kerül megkötésre a házfelügyelői munkaszerződés, az illető személy önkényes beköltözőnek, vagy jogcím nélkül a lakásban tartózkodó személynek minősül, akinek kihelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles a lakásbérletről szóló 35/1956. (IX. 30.) M T számú rendelet 80. § (3), illetve (6) bekezdése szerint gondoskodni. b) Amennyiben az első fokú lakásügyi hatóság az említett körrendeletben foglaltak ellenére jogszabályellenes gyakorlatot követ, az érintett lakásszövetkezet az alábbiak szerint járhat el: — Ha a lakásügyi hatóság a házfelügyelő behelyezéséről írásbeli intézkedést (határozatot) a lakásszövetkezet részére nem küldött, (ez a gyakoribb, ha a megalakulás előtt történt a behelyezés), úgy a szövetkezet a tanácshoz szóló beadványban kérheti az említett körrendeletre hivatkozva, a kiadott intézkedés hatálytalanítását (a behelyezett személy kiköltöztetését), illetve az államigazgatásról szóló 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bek. szerint határozatának visszavonását. (A felettes tanácsi szerv, vagy bíróság által még felül nem bírált, jogszabálysértő határozatnak kérelemre történt visszavonását.) Indokolásképpen a fentiekben említett lakásbérleti rendelet 46. § (1) bekezdésének a) pontja szolgál alapul, amely szerint a lakásszövetkezetek épületében levő házfelügyelői lakás is végeredményben munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásnak minősül. — Ha a lakásszövetkezet a házfelügyelő behelyezéséről írásbeli értesítést, illetve határozatot kapott, úgy a határozatban megszabott fellebbezési időn belül nyújthatja be fellebbezését. Ebben természetszerűleg indokolásként az előző bekezdésben említetteket hozhatja fel. — Ha az első fokú lakásügyi hatóság a jogszabályellenes intézkedést nem vonja vissza, illetve a másodfokú lakásügyi hatóság a lakásszövetkezet fellebbezése alapján az első fokú határozat megváltoztatását, vagy megsemmisítését nem rendeli el, vagyis az első fokú határozatot jóváhagyja, és a fellebbezést elutasítja, úgy a jogszabályellenes határozatot 30 napon belül az illetékes járásbíróságnál (városi, városi kerületi) kell keresettel megtámadni. A határozat bíróság előtti megtámadását az 1957. évi IV. törvény 57. § b) pontja teszi lehetővé. A keresetet az ellen az államigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a megtámadható határozatot hozta (1957. évi IV. törvény 56. §). Külön kiemeljük, hogy a határozat bíróság előtti megtámadására csak akkor kerülhet sor, ha a lakásszövetkezet a rendelkezésre álló jogorvoslatot igénybe vette, vagyis a fellebbezés jogát is kimerítette. 2. A házfelügyelők munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatosan felmerülő kérdések _A házfelügyelő munkaviszonyának megszűnésénél — amint említettük — elsősorban a lakás szabaddá tételének kérdése merül fel. A munkaviszony megszűnésével és ezzel öszszefüggésben a szolgálati lakás kérdésével a 7/1958. (VI. 28.) MüM számú rendelet foglalkozik. [Ezt részben módosította a 10/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet.] Itt elsősorban az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet: — Ha a házfelügyelő szüntette meg felmondással a munkaviszonyt, akkor a hivatkozott rendelet 3. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati lakást ki kell ürítenie a felmondási idő letelte előtt. Ha ezt nem teszi, „ ... a munkáltató hozzájárulásával a felmondást visszavontnak kell tekinteni."