Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 43. szám

826 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 43. szám eszközök hatékonyabb felhasználásával, a termelési szerkezet átalakításának meggyorsításával, a korszerű termékek és termelési eljárások bevezetésével, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fokozásával, a szervezés és a vezetés színvonalának emelésével, a tudományos eredmények hatékony felhasználásával kell megvalósítani. (2) A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását. A növekedés üteme teremtsen kedvező feltételeket a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásához, biztosítsa a népgazdaság arányos fejlődését. (3) A népgazdaság tartós belső és külső egyensúlya érdekében a gazdálkodó szervezetek és a lakosság vásárlóereje a termelés emelkedésével összhangban növekedjék. El kell érni, hogy az állami költségvetés bevétele a hatékonyabb gazdálkodás megvalósításával növekedjék, a kiadások terén pedig ésszerű takarékosság érvényesüljön, egyben gondoskodni kell az indokolt társadalmi szükségletek jobb kielégítéséről. A kereslet tervszerű szabályozása mellett, a termelőket ösztönözni kell a fogyasztói, a termelői és a beruházási javak termelésének a kereslettel összhangban álló szerkezetben történő bővítésére. (4) Tovább kell szélesíteni nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat. Elő kell segíteni a szocialista nemzetközi gazdasági integráció fokozatos kibontakozását. Bővíteni kell gazdasági kapcsolatainkat mindazokkal az országokkal, amelyek erre a kölcsönös előnyök alapján készek. (5) Tovább kell erősíteni szocialista hazánk védelmi képességét, népünk békés építő munkájának biztonságát, a népgazdaság fejlődése által * nyújtott lehetőségek alapján, figyelembe véve a nemzetközi helyzet követelményeit és alakulását. Nemzeti jövedelem 3. §. (1) A tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi átlagban 5,5—6%-kal növekedjék. Az arányos és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés érdekében a növekedés folyamatosságára, megközelítően egyenletes ütemére kell törekedni. (2) A fejlődés üteme az általános gazdaságpolitikai követelmények és feltételek tervezettnél kedvezőbb megvalósulása esetén az (1) bekezdésben foglalt előirányzatnál magasabb is lehet. (3) A nemzeti jövedelem növekedésével azonos ütemben emelkedhet annak belföldi felhasználása. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában a fogyasztás és a felhalmozás aránya — az 1970. 'vihez hasonlóan — 75—77, illetve 25—23° 0 között legyen. Az előző ötéves időszakhoz viszonyítva a felhalmozás kisebb hányada szolgaija a készletállomány növekedését, nagyobb részét keil az állóeszközök növelésére fordítani. A termelés fejlesztésének irányai 4. §. (1) A termelés a nemzeti jövedelem felhasználási arányainak megfelelő belföldi szükségletek, valamint a külkereskedelmi áruforgalom együttes hatása alapján növekedjék. Ezzel összhangban az ipari termelés 32—34%-kal, az építés-szerelés 41—43%-kal, a mezőgazdasági termelés — az előző öt évhez viszonyítva — 15—16%kal emelkedjék. (2) A termelés mennyiségi növekedése — az iparban, az építőiparban és az élelmiszergazdaságban — járjon együtt a termelés szerkezetének korszerűsítésével. Ennek fő irányai: — a műszaki haladás követelményeinek érvényre juttatása, a termelési technológia fejlesztése, a termékek korszerűsítése, minőségének javítása és választékának bővítése, — az energiafelhasználás szerkezetének korszerűsítése, a korszerűbb anyagok és féltermékek termelésének és felhasználásának biztosítása, — a hazai nyersanyagok kutatásának és hasznosításának magasabb foka, — a termelés igazodása a fogyasztás és felhalmozás szerkezetének változásához, — a gazdaságos kivitel gyors ütemű növelése és a gazdaságtalan termelés behozatallal való kiszorítása. 5. §. (1) Tovább kell fejleszteni az azonos, vagy különböző ágazatokhoz tartozó, egymással termelési és kereskedelmi kapcsolatban álló vállalatok és szövetkezetek közötti szerződéses együttműködést és tartós kapcsolatokat. (2) Különösen szoros együttműködés valósuljon meg az energiahordozókat, a bonyolult gépeket és berendezéseket, a korszerű anyagokat és féltermékeket előállító vállalatok, valamint e termékek legnagyobb felhasználói között, az építőanyagokat termelő és az építőipari vállalatok között, az élelmiszergazdasághoz tartozó (mezőgazdasági-élelmiszeripari) vállalatok és szövetkezetek között, a fogyasztási cikkeket termelő és forgalmazó vállalatok között. (3) A vállalatok és szövetkezetek közötti tartós kapcsolatokon alapuló együttműködés terjedjer. ki — a műszaki fejlődés irányának és a termékválaszték fejlesztésének összehangolására, — tartós kooperációs kapcsolatok kiépítésére, — a termelési, valamint a bel- és külkereskedelmi tevékenységnek az áruforgalom ésszerűsítését elősegítő további összekapcsolására, — vállalati társulások létrehozására, fejlesztés feladatok együttes megvalósítására.