Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 30. szám

r 628 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám j) A hatóság az átadott dologról átvételi elismervényt köteles kérni és azt az ügyiratok mellé £ helyezve, meg kell őrizni. 3. A talált dolgok kiadása i a) A talált dolog átvétele végett jelentkező személy jogosultságát körültekintően meg kell vizsgálni. Ha a jogosultság kétséget kizáróan megállapítható, a dolgot az igénylőnek határozattal ki kell adni, s erről — ha a dolog tulajdonjogára igényét bejelentette — a találót is értesíteni kell. b) Olyan talált dolog kiadása előtt, amelynek birtokában tartásához külön engedély szükséges (pl. méreg, egyes gyógyszerek) az átvételre egyébként jogosult személytől a megfelelő engedély (oryosi rendelvény) felmutatását is meg kell követelni. Ennek hiányában a dolgot részére kiadni nem lehet, hanem azt a tényállás megállapítása után haladéktalanul az illetékes állami vállalatnak (szervnek) kell vételre felajánlani. c) A személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó — a fentiektől eltérő szabályozás alá nem vont — olyan dolgot, amelyért a jogosult három hónap alatt nem jelentkezik, a három hónap eltelte után — ha arra igényt tart — a találónak ki kell adni. d) A dolognak a találó részére történt kiadásáról határozatot kell hozni, a határozatban a találó figyelmét fel kell hívni a R. 3. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre. Az átadásról szóló határozatnak — a találónak a dolog átvételét tanúsító aláírásával ellátott — egy példányát az irattárban meg kell őrizni. 4. A talált dolog értékesítése ' a) Az — előzőekben eltérő szabályozás alá nem Vont — olyan dolgot, amelyre a találó nem tartót igényt, a három hónapos őrzési idő leteltét követő 30. nap elteltével értékesíteni kell. b) A talált dolog értékesítésénél a következők szerint kell eljárni: — Az olyan dolgokat, amelyek vételével, értékesítésével állami vagy szövetkezeti kiskereskedelmi szerv foglalkozik, ezen szerveknek; — azokat a dolgokat, amelyek értékesítése a Bizományi Áruház Vállalat üzletkörébe tartozik, e vállalatnak; — a terményeket, haszonállatokat a felvásárlásával megbízott szerveknek; — az ezüstöt és a nem arany vagy platina felhasználásával készült órákat Budapesten az Óraés Ékszer Nagykereskedelmi Vállalatnak (Budapest, V., Vörösmarty tér 2.), vidéken a legközelebbi Országos Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak; — az olyan dolgot, amelynek vételével vagy értékesítésével állami vagy szövetkezeti kiskereskedelmi szerv nem foglalkozik, vagy amelyet átvenni nem kíván, kisipari szövetkezet, mezőgazdasági termelőszövetkezet, állami intézmény részére kell vételre felajánlani, illetőleg értékesítésre átadni. c) A dolgot értékesítésre vagy megvételre átvevő vállalat, szövetkezet vagy más szerv figyelmét minden esetben hivatalosan fel kell hívni, hogy az értékesítés során befolyt összeget, illetőleg a dolog vételárát — jogcím megjelölésével — a Pénzügyminisztérium 232—90103—6002 számú „Ng. E: Vegyes bevételek bevételi számla, Budapest" elnevezésű számlájárára átutalni és ennek megtörténtéről az igazgatási osztályt értesíteni köteles. A Magyar Nemzeti Bank a 2. e) pontban foglaltak szerint átvett dolog vételárát maga kezeli. d) Ha á jogosult a dolog átadása [2. e)—h) pont], illetőleg értékesítése után, de a találást követő egy éven belül jelentkezik, erről az igazgatási osztályt, a Pénzügyminisztériumot, a 2. e)—h) pontban foglaltak esetében a Magyar Nemzeti Bankot, az Országos Takarékpénztárt, illetőleg a Pénzintézeti Központot — értesíti. Ilyen esetben a jogosult — esetleg a találó — részére a kifizetést az a) pontban megjelölt számláról a Pénzügyminisztérium — a 2. ej pontban foglaltak esetében a Magyar Nemzeti Bank teljesíti. e) A Pénzügyminisztérium fizeti ki a találónak az 1959. évi IV. törvény (Ptk) 130. §-a értelmében járó találódíjat is, feltéve, hogy a dolog vagy ellenértéke az állam tulajdonába került és ezért a találó az említett díjat az államtól igényelheti. f) A tálalástól számított egy év elteltével a jogosult a dolog tulajdonjogára, illetőleg az értékesítés során befolyt összegre vonatkozó igényét elveszti [R. 7. § (1) bekezdés]. g) Az ún. kincsleletet, vagyis az olyan értékes dolgot, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment — ideértve a régészeti, muzeális értékű vagy műemlék jellegű leletet — a találó a Ptk. 132. §-a értelmében közvetlenül köteles az államnak felajánlani. A kincsleletre tehát az utasítás rendelkezéseit csak abban a vonatkozásban kell alkalmazni, hogy az igazgatási osztály a hozzá — esetleg talált dologként — beszolgáltatott kincsleletet a 2. e) pontban körülírt esetben a Magyar Nemzeti Banknak, más esetben a kincslelet átvételére illetékes más állami szervnek (Magyar Nemzeti Múzeum stb.) köteles átadni. Dr. Varga József s. k., a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettese