Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)
1970 / 15. szám
334 TANÁCSOK sát) terhelik. Abban az esetben, ha hagyaték nincs, illetve a költségeket nem fedezi, az aki a temetésről gondoskodott, jogosult áthárítani az illő temetés költségeit a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettre. (4) Az eltemetés módjára (sírba történő vagy hamvasztásos temetés) nézve az elhalt életében tett rendelkezése az irányadó. Ennek hiányában az eltemetés módját az választja meg, aki az (1) bekezdésben meghatározott sorrendben megjelölt személyek közül az eltemettetésről ténylegesen gondoskodik. Több azonos sorrendben levő személy közül a temetés módját az elhalttal együttélő személy határozza meg, ha ténylegesen gondoskodik az eltemettetésről. (5) Ha a temetés módja tekintetében több azonos sorrendben levő személy között vita merül fel, az elhaltat elhamvasztani nem szabad, ha közülük valaki a sírba történő temetésről gondoskodik. (6) Ka valaki az eltemetésről szerződéses kötelezettség alapján gondoskodik, a temetési mód megválasztásához — ha ezt az elhalt életében nem határozta meg — az elhalttal az elhalálozáskor együttélő közeli hozzátartozó [Ptké. 2. § (1) bek.] hozzájárulására is szükség van. (7) A temetkezési vállalat csak akkor köteles az eltemetésre való jogosultság vizsgálatára, ha ezzel kapcsolatban valaki kifogást jelent be. (8) Ha az elhalt temetéséről közületi vagy társadalmi szerv saját halottjaként gondoskodik, a szervet is megilleti — a (6) bekezdésben megjelölt hozzátartozó hozzájárulásával — a temetési mód megválasztásának joga, kivéve, ha az elhalt életében írásban rendelkezett. (9) Ha az elhalt temetése közköltségen történik, a temetés módját — a külön jogszabályok keretei között [4/1968. (VII. 12.) Eü M számú rendelet] — a temetésről gondoskodó állami szerv választhatja meg. (10) Az elhalt földbetemetéséhez megfelelő jól zárható, résmentes koporsóról annak kell gondoskodnia, aki a halottat eltemetteti. (11) A koporsót a temetés előtt véglegesen le kell zárni. 12. §. Ha valamely rendelkezés a sírba történő vagy hamvasztásos temetést hatósági engedélyhez köti [pl. — rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén a 9/1965. (VIII. 23.) I M számú rendelet], illetve annak egyéb feltételeit határozza meg, úgy az elhaltat csak az adott rendelkezésben foglalt előírások figyelembevételével szabad eltemetni (elhamvasztani). KÖZLÖNYE 15. szám 13. §. ! A halottat, vagy a halva született gyermeket csak a halál bekövetkezését megállapító szabályszerű halottkémlelés és anyakönyvezés után szabad eltemetni vagy elhamvasztani. A halottkémlelési eljárás lefolytatására a 112/1956. (Eü K 11.) Eü M számú, valamint a 39/1968. (Eü K 14.) Eü M számú utasításokkal módosított és kiegészített 8200—5/1954. (Eü K 14.) Eü M számú együttes utasítás 18—31. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók. 14. §. (1) Ahol ravatalozó, illetve halottaskamra (továbbiakban: ravatalozó) van, a halottkémi vizsgálat után a halottat, elvetélt vagy halvaszületett magzat holttestet, csonkolt testrészeket azonnal, de legkésőbb az elhalálozástól számított 16 órán belül a temető ravatalozójába kell szállítani. A kórházban elhalt, valamint tudományos intézetben vagy másutt boncolt halottak elszállítása 16 órán túl is történhet. (2) Kivételesen mellőzni lehet a halott ravatalozóba szállítását azokból a kórházakból, amelyekben ravatalozó van és az igazgató a kórház ravatalozójában történő ravatalozáshoz hozzájárult. (3) A temetőben levő ravatalozó használatáért a temető fenntartója (kezelője) használati díjat nem számíthat fel. (4) A halottat a halál beálltától számított 48 órán túl, de 72 órán belül el kell temetni, kivéve, ha a halottkém a halottkémlésre vonatkozó hatályos rendelkezések alapján ettől eltérő engedélyt adott vagy e jogszabály eltérést tesz lehetővé [18. § (1) bekezdés]. 15. §. (1) Más helységből szállított halottat az érkezéskor azonnal a temetőbe kell szállítani és a szállítmány ellenőrzése után a halott a szállításnál használt külső koporsóval együtt azonnal eltemethető. (2) Ahol ravatalozó helyiség van, a halottat lakóházban vagy egyéb helyiségben ravatalozni nem szabad. Temetőn kívüli ravatalozásra és temetésre kivételesen indokolt esetben az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő adhat engedélyt. 16. §. (1) A koporsóba helyezésnél a temetkezési vállalat közreműködő dolgozói mosható köpenyt (védőruhát) kötelesek használni. A közreműködő személyek a munkavégzés után kötelesek kezüket fertőtleníteni. A munkaköpeny (védőruha) juttatásról, valamint a szükség szerinti fertőtlenítésé*