Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 5. szám

5. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 141 talanítás és kártérítés tekintetében a vízügyi hatóság az érdekeltek között egyezség létrehozását kísérli meg. Mindezekből tehát kétségtelen, hogy a szóban levő tevékenységgel okozott kár megtérítése iránti követelés közvetlenül bírósági úton érvényesíthető, illetőleg a pert más hatósági eljárásnak nem kell megelőznie. A törvény 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt, valamint a kormányrendelet 73. §-ában írt rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy a kártérítési követelés érvényesíthetőségének a vízügyi hatóságnak az érdekelt felek közötti egyezség létrehozását célzó eljárása előfeltétele lenne. Egyébként az előbb említett követelést nem a vízimunkát végző szervvel (vállalattal) szemben, hanem az ellen lehet érvényesíteni, akinek érdekeit a vízimunka szolgálja. (Kormányrendelet 60. §-a.) Fenti álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. I. 20. 941/1969/2. számú határozat.) 4. A dolgozó egészsége, vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítésével kapcsolatos jogvitákban a kártérítést csökkentő egyes tényezők figyelembevételénél irányadó szempontok. A 4/1967. (VI. 8.) MüM. számú rendelettel módosított 2/1934. (IV. 3.) MüM. számú rendelet 11. §-ának c) pontja értelmében a kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni azt az összeget, amelyet a dolgozó a sérelmet követően megmaradt munkaereje hasznosításával megkeres, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rendkívüli munkatelje•ítmánnyel elért keresetet. A dolgozó egészsége, vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítése iránt indult jogvitákban tapasztalható volt, hogy az előbb hivatkozott jogszabályi rendelkezést nem mindig alkalmazták a megfelelő körültekintéssel A jogszabály említett rendelkezése szempontjából több tényezőt kell behatóan vizsgálni annak a kérdésnek az eldontécénél, hogy a dolgozó az őt terhelő kárenyhítési kötelezettségnek teljes mértékben — vagy esetleg csak részben — eleget tett-e. Esetenként tehát pontosan tisztázni kell, hogy a dolgozó a felajánlott másik munkakört koránál és egészségi állapotánál fogva képes-e ellátni. Nem lehet megelégedni e kérdés eldöntésénél olyan általánosságban mozgó szakértei megállapítással, hogy „a dolgozó a baleset előtti munkakörnél könnyebb feladatokat jelentő munkát el tud végezni." Az orvosszakártőknek konkrétan és határozottan kell nyilatkozniuk arról, hogy a dolgozó a pontosan megjelölt munkakör, beosztás ellátásához szükséges munka elvégzésére képes-e. Ha a dolgozó előrehaladottabb korú, az orvosszakértőknek orvosi szempontból is nyilatkozniuk kell arról, hogy a dolgozó — korára is tekintettel — elvállalhatja-e a neki felajánlott konkrét munkakört anélkül, hogy az egészsége további romlásának veszélyével járna, illetve a szóban levő munkakör elvállalása nem minősül-e rendkívüli munkateljesítménynek. Ez utóbbi esetben ugyanis nem várható el a dolgozótól, hogy a kárát ilyen módon, illetőleg mértékben enyhítse. Az utóbbiak tisztázásánál a szakértői véleményben — megfelelő esetben — arra is ki kell térni, hogy a dolgozó a beleset óta otthoni, házi munkáit nagyobb nehézségekkel tudja-e ellátni, mint korábban. Igenlő esetben nem kívánható meg tőle, hogy a balesete miatt nagyobb terhet, erőkifejtést jelentő és hosszabb idő alatt elvégezhető háztartási munkái mellett az egészségére károsan ható, nagyobb erőkifejtést igénylő munkateljesítménnyel enyhítse kárát. Fenti álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is eKcgadta. (P. törv. III. 20.909/1969/3. számú határozat.) (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1970. évi 1. száma közli.) Irányelvek a háztáji és kisegítő gazdaságok 1970. évi kisáliatíenyésztési versenyének indításához Az 1969-es kisállattenyésztési verseny eltért az előző évek versenyétől. A kiadott irányelvekben az országos célkitűzések és a népgazdasági érdekek mellett megfelelő hangsúlyt kaptak a helyi érdekek is. A háztáji gazdaságok termelésének jelentősége a következő években sem csökken, a család önellátásán és a község baromfi ellátásán kívül számos mezőgazdasági termékből jelentős mennyiséggel járult a központi árualapok biztosításához. A háztáji termelésen belül igen fontos helyet foglal el a kisállattenyésztés. Országosan pl. az étkezési tojás 48 százalékát, a hízott liba G3 százalékát még a háztáji és kisegítő gazdaságok adják. Az igények növekedése mellett az arányokban lényeges változásra a következő esztendőkben sem számíthatunk, ezért a háztáji kisállattenyésztési versenyre továbbra is szükség van.' Bizonyítja ezt a verseny mozgalom több éves tapasztalata, az ország lakosságának baromfihús és tojás ellátására és az exportra gyakorolt kedvező hatása. Az eddigi eredmények megtartása és továbbfejlesztése érdekében az 1970. évi versenyt a nagyobb hozamok elérése és a termelés gazdaságossága irányába fejlesszük.