Tanácsok közlönye, 1970 (18. évfolyam, 1-57. szám)

1970 / 50. szám

1038 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 50. szám helyét, szesztartalmát, a minőségre utaló meg­jelölést, a palackozás (csomagolás) időpontját, a minőségi és a különleges minőségű bor palackján (csomagolásán) az évjáratot is. A cimkén tilos a fogyasztók megtévesztésére alkalmas bármilyen rajz vagy szöveg alkalmazása.. A borok megnevezése és megjelölése 52. §. (1). Aki bor forgalombahozatalával foglalkozik, köteles a pincéjében, raktárában és kimérő helyi­ségében levő italok tartályán az italok fajtáját, minőségét, Malligand fokát, termőhelyét, évjára­tát, illetőleg e jogszabályban meghatározott el­nevezését feltüntetni. (2) Az ugyanazon borvidéken, községben (vá­rosban), termőhelyen termelt szőlőből előállított mustokból, illetőleg borokból házasított must és bor az illető borvidékre, községre (városra), termőhelyre utaló megnevezéssel hozható forga­lomba. Ugyanabból a szőlőfajtából nyert mustok, illetőleg borok házasítása esetén a must és a bor — a termőhelyre való tekintet nélkül — az illető szőlőfajtára utaló megnevezéssel hozható forga­lomba. Ha a különböző származási helyek egy borvidékhez tartoznak, a házasított must és bor a borvidék nevét is viselheti. (3) Különböző borvidékekről, községekből (váro­sokból), termőhelyekről származó vagy különböző szőlőfajtákból nyert mustok és borok házasítása esetén a házasított mustot és bort borvidékre, köz­ségre (városra), termőhelyre, szőlőfajtára, illetőleg évjáratra utaló megnevezéssel akkor szabad forga­lomba hozni, ha annak legalább 70 százaléka a megnevezésben használt borvidékről, községből (városból), termőhelyről, szőlőfajtából, illetőleg évből származik és a házasított must vagy bor ennek a borvidéknek, községnek (városnak), ter­mőhelynek vagy szőlőfajtának átlagos minőséget és jellegét a házasítás után is megtartotta. (4) Különböző borvidékekről, községekből (vá­rosokból), termőhelyekről vagy különböző szőlő­fajtákból származó mustok, illetőleg borok háza­sítása esetén — amennyiben a (2)—(3) bekez­désben foglalt rendelkezések a must vagy bor származás szerint történő megjelölésére nem nyúj-, tanak lehetőséget — a házasított mustot vagy bort csupán általános vagy fantázia megjelöléssel (must, fehérbor, vörösbor, pecsenyebor, Hableány stb.) szabad forgalomba hozni. (5) A kivitelre kerülő bor elnevezésére, jelleg­zetes nevére, minőségi jelzőire, továbbá szárma­zási helyére (helység, vidék, völgy stb.) a koráb­ban használt idegen, nyelvű (latin, német, lengyel stb.) megjelölést is lehet használni. Állami ellenőrzőjegy 53. §. (1) Az állami ellenőrzőjegy alkalmazásának en­gedélyezése iránti kérelmet a 8. szárflú melléklet­nek megfelelően az Országos Borszakértő Bizott­sághoz (a továbbiakban: Bizottság) kell beadni; a kérelemhez csatolni kell: a) a származási bizonyítványt (54. §), b) egy, a palackozásra felhasználni kívánt pa­lackot címkével és egyéb kellékkel, illetőleg a palack megnevezését, továbbá a címke és egyéb kellék rajzát és leírását, valamint c) a forgalomba hozni kívánt borból fajtánként három félliteres és két egyliteres átlagmintát. (2) Az állami ellenőrzőjegy alakját, rajzát és szövegét a 9. számú melléklet tartalmazza. 54. §. (1) A származási bizonyítványt a megyei szak­igazgatási szervtől kell kérni. A szakigazgatási szerv helyszíni eljárás során állapítja meg, hogy a bor kezeletlen állapotban megfelél-e a meghatá­rozott követelményeknek; ehhez képest a szárma­zási bizonyítványt kiállítja vagy a kérelmet el­utasítja. (2) A megyei szakigazgatási szerv elutasító ha­tározatát a kérelmező 15 napon belül a Bizott­sághoz fellebbezheti meg. Ebben az esetben a szakigazgatási szerv a szabvány szerint mintákat vesz, s egyet a Bizottságnak megküld. A Bizott­ság határozata végérvényes.

Next

/
Thumbnails
Contents