Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 50. szám

900 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 50. szám Vegyes rendelkezések ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jogi felügyelet 59. A gyermektartásdíj iránti igény érvényesítésénél nem tekinthető elállásnak, ehhez képest az ügyész fellebbezési jogát sem érinti, ha a bíróság — a jogosult kérésére — a kötelezettség mértékének megállapításánál egyébként számításba veendő juttatások valamelyikét figyelmen kívül hagyta. A gyermektartásdíj mértékénele megállapításánál — a Legfelsőbb Bíróság 795/35. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően — abból kell kiindulni, hogy ha a szülő gyermekével együtt élne, valamennyi jövedelmét megosztaná családjával. Ezért a gyermek fokozott védelme megkívánja, hogy pénzben való teljesítés esetén Is megközelítően olyan értékű tartást kapjon, mint amilyenben az együttélő szülők közös gondozásában részesülne. A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál tehát a terhes illetmények kivételével — a kötelezett által különböző címen rendszeresen kapott juttatásokat (pl. túlmunka- és készenléti díj, veszélyességi pótlék stb.) az átlagkereset kiszámításánál figyelembe kell venni. Az olyan juttatásokat, amelyekkel teljes bizonyossággal számolni nem lehet, illetve amelyeknek összege előre pontosan nem állapítható meg, akként kell figyelembe venni, hogy a bíróság a tartásra kötelezett személyt a folyó tartásdíjon felül a jövőben e címeken ténylegesen kifizetésre kerülő összegek meghatározott százalékos részének megfizetésére kötelezi. A gyermektartásdíj a gyermeket illeti; arról, mint a gyermeket illető jogról a szülő (eltartó) — a Legíelsőbb Bíróság VI. számú polgári elvi döntésében említett kivételektől eltekintve —, ellenérték nélkül nem mondhat le. Az esetleges joglemondást a bíróság a Pp. 4. §-a értelmében nem veheti figyelembe. Ha a bíróság a tartásdíj mértékének megállapításánál számításba veendő összegek valamelyikét a jogosult kérelmére figyelmen kívül hagyja, ez a „lemondás" a gyermektartásdíj iránti követelés egységét nem érinti. Az ilyen felperesi nyilatkozat ugyanis — éppen az igény egységére tekintettel — nem elállásnak, hanem a kereset leszállításának minősül. Ebből következik, hogy miután a kereset felemelésének a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a másodfokú eljárásban nincs akadátya — az ügyész a Legfelsőbb Bíróság XXVII. számú polgári elvi döntése értelmében a felperes keresetét akkor is felemelheti, ha a perben korábban nem vett részt, illetőleg a bíróság a kereseti kérelemnek teljesen helytadó ítélet ellen benyújtott fellebbezési óvást a Pp. 49. §-ának (4) bekezdése értelmében akkor is érdemben tartozik elbírálni, ha a kereset felemeléséhez a fél nem járult hozzá. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. II. 20.703/19G9/2. számú határozat.) 60. A szívességi lakáshasználatért bérleti vagy albérleti jogviszony létesítése nélkül is követelhető ellenszolgáltatá A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy ha a szívességi használat alapjául szolgáló családi, rokoni, élettársi vagy egyéb kapcsolat megszűnik, de a szívességi lakáshasználat megszüntetésére a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 845. számú állásfoglalása értelmében nincs lehetőség, az addig ingyenes lakáshasználatot nyújtó személy igényt tarthat-e ellenszolgáltatásra anélkül, hogy bérleti vagy albérleti jogviszonyt létesítene. A helyes álláspont a következő: Bár a szívességi lakáshasználatot nem lehet tetszéstől függően, bármikor megszüntetni, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ingyenes szívességi lakáshasználatot ne lehetne bármikor ellenszolgáltatásért nyújtott lakáshasználattá átalakítani. A lakáshasználat bármikor átalakítható bérletté vagy albérletté, illetőleg a szívességi lakáshasználatot biztosító személy — anélkül, hogy a szívességi lakáshasználót bérlői, vagy albérlői jogokkal ruházná fel — a nyújtott szolgáltatásárt ellenszolgátatást követelhet. Ellenszolgáltatásra (lakbérre, albérleti díjra) attól az időponttól kezdődően tarthat igényt, amikor a szívességi lakáshasználóval közölte, hogy a korábbi jogviszonyon változtatni kíván. Fenti álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. II. 20.478/1969. számú határozat.) 61. A társbérlő jogos lakásigényét meghaladó szobát a másik társbérlőnek sem lehet kiutalni, ha előbbi a csereszándékát a lakásügyi hatóságnál már bejelentette. A bérlők lakásaikat kölcsönös megegyezéssel — a lakásügyi hatóság jóváhagyásával — elcserélhetik. Ilyen esetben a lakás a cserére irányuló szándék bejelentésétői számított hat hónapig mentes az igénybevétel alól. A lakásügyi hatóság csak akkor tagadhatja meg a bejelentés tudomásulvételét és a lakás nyilvántartó kartonon való feljegyzését, ha a lakást, illetve a jogos lakásigény mértékét meghaladó szobát a bejelentést megelőzően már kiutalta (R. 10. §, Vhr. 17. §). Ha a lakásban több társbérlet van és valamelyik lakrész megüresedik — a Vhr. 84. §-ának (1) bekezdése értelmében — elsősorban a többi társbérlő jogos lakásigé-