Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 49. szám

874 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. §. Az intézet vezetőjének biztosítania kell, hogy a rövidebb munkaidő bevezetését követően az alábbi fontosabb elvek érvényesüljenek: a) a betegellátás színvonala ne csökkenjék, az fokozatosan javuljon, b) az egészségügyi ellátás folyamatosan és egyenletesen működjék, c) tovább javuljon a munkafegyelem és a munka szervezettsége, d) a belső tartalékok feltárásával a munkateljesítmény fokozódjék. 3. §. (1) Az utasítás mellékletében felsorolt munkahelyeken és munkakörökben a csökkentett munkaidő bevezetésére az irányelvek alapján az intézet vezetőjének a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben felkészülési tervet kell készítenie. (2) A felkészülési tervet a munkaidőcsökkentés bevezetése előtt mind a tanácsok által fenntartott, mind az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alatt álló érintett intézetek kötelesek egyeztetés céljából a területileg illetékes megyei, megyei jogú városi, fővárosi tanács végrehajtó bizottsága elnökének megküldeni. (3) A felkészülési terv egyeztetésének megtörténte után, de a csökkentett munkaidő bevezetésének tervezett időpontja előtt legalább négy héttel azt jóváhagyás végett meg kell küldeni a tanársok által fenntartott egészségügyi intézetek esetében a megyei, megyei jogú városi, fővárosi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztálya vezetőjének, az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alatt álló intézet esetében a minisztérium illetékes főosztálya vezetőjének. 4. §. (1) A jóváhagyó szerv vezetőjének felül kell vizsgálnia, hogy a felkészülési tervben foglaltak a jelen utasítás rendelkezéseinek, valamint az irányelvekben foglaltaknak megfelelnek-e. A vizsgálatnak ki kell terjednie továbbá arra is, hogy — a munkaidőcsökkentés bevezetése az egyes feladatok ellátásában, vagy egyes osztályok, részlegek (munkahelyek) működésének összehangolásában nem okoz-e zavart, — a munkaszervezési és a folyamatosságot biztosító Intézkedések megvalósíthatók-e. — a visszapótlási igényt (létszám, béralap stb.) megfelelően határozták-e meg, — a többlet-létszámigény munkaerő fedezete folyamatosan biztosítható-e, — a felkészülési terv egyeztetése az illetékes végrehajtó bizottsággal megtörtént-e. (2) A jóváhagyó szerv az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei (budapesti) bizottságával egyetértésben a felkészülési terv benyújtását követő legfeljebb négy héten belül közli állásfoglalását. Amennyiben a felügyeleti szerv a felkészülési tervet nem hagyja jóvá. a munkaidőcsökkentés nem vezethető be. 5. §. (1) A munkaidőcsökkentést a) kéthetenkénti többlet szabadnappal. b) a napi munkaidő csökkentésévei vagy c) az a) és b) pontokban foglaltak párhuzamos alkalmazásával kell bevezetni. (2) A többlet szabadnapok a közvetlen betegellátást végző dolgozók esetében összevontan kizárólag abban az esetben adhatók ki, ha a betegosztályon a feladat ellátására egy vagy legfeljebb két dolgozó áll rendelkezésre, a szabadnapok kéthetenkénti kiadása a folyamatos betegellátást akadályozná és a dolgozó külső vagy belső helyettessel átmenetileg nem pótolható. Ilyen esetben azonban a többlet szabadnapokat a dolgozó részére a ki nem vett szabadnapot követő 30 napon belül ki kell adni. (3) Kivételesen indokolt esetben a (2) bekezdés alapján összevont többlet szabadnapokat a 30 napos határidőn túl is ki lehet adni. Ilyen esetben a többlet szabadnapokat minden naptári negyedév végén az intézet vezetője a dolgozó részére köteles biztosítani. (4) A (2) és (3) bekezdés alapján összevont többlet szabadnapok kiadásának időpontjáról a dolgozót a kiadást megelőzően legalább egy héttel előbb írásban értesíteni kell. (5) Az intézet vezetője a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben az igazgatói utasításban köteles meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekben a többlet szabadnap összevontan adható ki. 6. §. (1) A munkaidőcsökkentést úgy kell végrehajtani, hogy emiatt a dolgozók alapbére és pótlékai ne csökkenjenek. (2) A törvényesnél rövidebb munkaidővel foglalkoztatett dolgozók (részfoglalkozásúak) munkaideje változatlan marad, ilyen munkakörökben a munkaidőt csökkenteni nem lehet. A részfoglalkozású dolgozó munkabérét azonban felül kell vizsgálni. Ha a dolgozó jelenlegi időarányos alapbére a munkakörére megállapított bértétel alsó határa szerinti alapbérösszegnek a csökkentett munkaidő figyelembevételével számított időarányos részét (tehát az alsó határ szerinti alapbérösszegnek 7-tel történt osztása és a hányadosnak a munkában töltött napi munkaórák számával történt szorzása útján nyert összeget) nem éri el, a dolgozó alapbérét legalább erre az összegre fel kell emelni.* A dolgozó munkabére az előzőekben említett eseten és mértéken túlmenően is emelhető. (3) A portások, kapusok, házfelügyelők többlet teljesítményéért megállapított átalánydíjat a munkaidőcsökkentés arányában emelni kell. (4) A munkaidőcsökkentés bevezetését követően a tüdőbetegek gyógyításával, gondozásával foglalkozó intézetben vagy ilyen osztályon szolgálatot teljesítő dolgozók részére az egészségi ártalom címén járó pótszabadság [291967. (Eü. K. dec. rk.) Eü. M. számú utasítás 30. §] megszűnik. (5) A kettős ártalom miatt járó pótszabadságra vonatkozó 29/1937. (Eü. K. dec. rk) Eü. M. számú utasítás 31. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezést továbbra is alkalmazni kell. 7. §• (1) A szabadság (rendes, illetve tanulmányi szabadság) kiadása tekintetében a 6/1967. (X. 8.) Mü. M. számú rendelet 14. §-a alapján a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve a hét minden napját (a többlet szabadnapot is) munkanapnak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a dolgozónak az intézet munkaidő beosztása szerint a hét minden napján munkát kell-e végeznie. * A felülvizsgálat során tehát a munkaidőcsökkentéssel érintett részfoglalkozásúak egy órára eső alapbér hányadát az új 7 órás napi munkaidő figyelembevételével újból ki kell számítani. A munka időcsökkentés előtt ugyanis a részfoglalkozású dolgozó 1 órára eső munkabérét a napi 8 órás munkaidő alapulvételével határozták meg. Ezt a számítást 7 órai munkaidővel is el kell végezni. Az új alapbér kiszámításánál is az 5/1966. (Eü K. jan. rk.) Eü. M. számú utasítás 3. § (1) bekezdése szerint kell eljárni. Amennyiben a kiszámított új alapbér egy órára eső összegének 7-tel való szorzata nem érné el a munkaköri bártétel alsó határát, akkor az egy órára jutó alapbért legalább olyan összeggel keU megemelni, hogy az ennek a követelménynek megfeleljen.