Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 46. szám

46. Sfcám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 841 a kisajátítást kérővel szemben. Adott ügyben a bíróság a kisajátítást kérőt az említett költségek megfizetésére kötelezte azzal az indokkal, hogy az ingailan értékét a vételár, valamint a tulajdonjog megszerzésével járó egyéb költségek együttes összege adja. Ez az álláspont téves. A kisajátított ingatlan értékét nem a korábbi vételár és a tulajdonjog megszerzésével felmerült egyéb költségek, hanem a kisajátítási kártalanításra vonatkozó rendelkezések alapján kell megállapítani. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 45. §-a lehetővé teszi ugyan egyes költségek megtérítését, az ingatlan vásárlásával felmerült vagyonátruházási illeték, ingatlanközvetítői díj és ügyvédi költség azonban nem vonható e rendelkezés alá. A 35/1967. (XII. 28.) PM. számú rendelettel módosított 11/1966. (VI. 29.) PM. számú rendelet 30. §-a (7) bekezdésének c) pontja szerint a kártalanított személy ingatlanvásárlása az illetékfizetési kötelezettség alól — a kisajátítási kártalanítási összegből ráeső rész erejéig — mentes, ha másik ingatlant vásárol. A kisajátított ingatlan korábbi vétele során felmerült vagyonátruházási illeték megtérítésére azonban a jogszabály nem ad lehetőséget, ez esetben ugyanis a kisajátított ingatlan "tulajdonosa kétszeres kedvezményben részesülne.. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az újabb ingatlan vásárlásával felmerülő szerződésírási és egyéb költség nem érvényesíthető a kisajátítást kérővel szemben. Hasonló módon ninos lehetőség a kisajátított ingatlan korábbi megvásárlásával felmerült ingatlanközvetítői díj és ügyvédi költség érvényesítésére sem. A fenti állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett (P. törv. I. 20.483/1969. számú határosat). 51. A dolgozó utasításellenes tevékenysége egymagában nem zárja ki, hogy az üzemi balesetnek a vállalat működési körén belüli oka legyen. A gyakorlatban vitássá vált, hogy ha a dolgozó a munkavégzés során a tevékenységére vonatkozó utasításokat figyelmen kívül hagyja, illetve azok ellenére végez valamilyen műveletet, vagy — utasításellenesen — feladatkörébe nem tartozó tevékenységet fejt ki, s emiatt üzemi balesetet szenved, ez a körülmény egymagában alkalmas-e annak megállapítására, hogy a baleset oka a vállalat működési körén kívül esik s ilyen esetben a munkáltatónak csupán azt kell bizonyítania, hogy a kárt részéről elháríthatatlan ok idézte elő. (Pl. a dolgozó munka közben, kifejezett tilalom ellenére belenyúl a munkagépbe stb.) A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma 936. számú állásfoglalásának 5/b. pontja szerint, ha a kárt a vállalat működési körébe eső ok idézte elő, felelőssége akkor is fennáll, ha ez az ok nem volt elhárítható; a vállalat működési körébe eső oknak minősülnek általában a vállalat által feladatai ellátása során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartásokból, használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. A kárt előidéző ok akkor minősül a vállalat működési körén kívül esőnek, ha az az előző bekezdésben foglaltakra figyelemmel független a vállalat tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a vállalat tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a vállalat működési körén kívüli esik-e, a vállalat működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. Ha tehát a dolgozó munkahelyén az általa kezelt munkagépet utasításellenesen működteti, tevékenysége vitathatatlanul a vállalat „működési körén belül" megy végbe, mert eljárása „a vállalat által feladatai ellátása során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartás", az őt ért kár pedig „a használt anyag, leiszerelés, béren-dezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okra" vezethető vissza. Minthogy ilyen esetben a fentiek szerint nem lehet szó arról, hogy az üzemi balesetet a vállalat működési körén kívül eső elháríthatatlan ok eredményezte, a munkáltató az Mt. 62. §-a (2) bekezdésének második mondata szerint csak a kár azon része alól mentesül, amelyet a balesetet szenvedett dolgozó vétkes magatartása idézett elő, tehát csupán megfelelő kármegosztásnak lehet helye. A vállalat — az Mt. 62. § 1. bek. első mondata értele mében — a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő. A fenti álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. III. 20.397'1969. sz. határozat.)