Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 41. szám

768 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 41. szám Vegyes rendelkezések ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jogi felügyelet 44. A kisajátítóit ingatlanon folytatott jövedelemszerző tevékenység megszűnése címén kártalanítás nem jár. _A kisajátított ingatlanok tulajdonosai gyakran érvényesítenek kártalanítási igényt azon a címen, hogy az ingatlanon folytatott kisipari vagy más jövedelemszerző tevékenységet a kisajátítás következtében csak a várcs másik részén tudják gyakorolni, ennek következtében vevőkörüket elvesztik és ebből jövedelemkiesésük származik. A gyakorlat az ilyen jellegű kártalanítási igények elbírálása terén nem egységes. A bíróságok nemegyszer alaposnak találták ezeket a kártalanítási igényeket. Előfordult pl., hogy a hasznothajtó tevékenység (bérfüstölés) lehetőségének megszűnését az épület utáni kártalanítás megállapításánál vették figyelembe értéknövelő tényezőként. Más esetben a kisajátított épületben folytatott kisipari tevékenység megszűnése miatt külön állapítottak meg kártalanítást. Az ilyen gyakorlat nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek. A 13/1935. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 40. §-a részletesen meghatározza a kisajátítási kártalanítás kereteit. E szerint kártalanítás jár a kisajátított ingatlanért (földrészlet, épület, tartozékok), a növényzetért, az értékvesziaégért, az ingatlanra vonatkozó jogok megszűnéséért és egyes költségekért. A hivatkozott rendelkezésből következik, hogy a kisajátított ingatlanon, (illetőleg épületben) folytatott jövedelemszerző tevékenység lehetőségének megszűnése címén kártalanítás nem jár. A kisajátított ingatlan értékelése során csak olyan tényezőket lehet figyelembe venni, amelyek a tulajdonosok személyi körülményeitől függetlenek, tehát az ingatlan értékét objektíve emelik vagy csökkentik. Nem objektív adottsága az ingatlannak — tehát nem is vehető figyelembe — pl. az, hogy a tulajdonos a kisajátított épületben kisipari műhelyt tartott fenn. A fenti állásponttal a'Legfelsőbb Éíróság is egyetértett. (P. törv. I. 20. 230/1969. számú határozat.) 45. Zártkertben lévő és a háztáji föld mértékét meghaladó területű ingatlan használatával kapcsolatban a termelőszövetkezet és volt tagja között felmerült vita elbírálása I. fokon a vezetőség bizottsága hatáskörébe tartozik. Egyes termelőszövetkezeteknél kialakult gyakorlat szerint a zártkertben lévő és a háztáji föld mértékét meghaladó területű ingatlanokat is a termelőszövetkezet tagjai — egyben a zártkerti ingatlanok tulajdonosai — művelték meg saját hasznukra, a termelőszövetkezet részére fizetett térítési díj ellenében. Előfordult, hogy az ilyen zártkerti ingatlanok tulajdonosai a művelésük alatt álló ingatlan használatával tagsági viszonyuk megszűnését követően sem hagytak fel, s a kérdéses ingatlanokat felszólítás ellenére sem voltak hajlandók a termelőszövetkezet használatába visszabocsáíani. A termelőszövetkezetek ilyen esetben a fennálló jogvitát birtokvitának tekintették, s birtokvédelemért az államigazgatási szervekhez fordultak. Az igazgatási szervek a kérelemnek helyt adtak, s a termelőszövetkezet volt tagját az ingatlanok azonnali birtokbaadására kötelezték. A birtokvédelmi határozatot a termelőszövetkezet volt tagjai keresettel támadták meg, s a perben a járásbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott ügyben a termelőszövetkezet és tagja (volt tagja) között a tagsági viszonyból eredő jogokkal és kötelességekkel kapcsoló tos vitáról (tagsági vitáról) van szó, amelyben I. fokon a termelőszövetkezet szervei döntenek. Ezért az iratoknak az államigazgatási szervhez való áttételét rendelte el azzal, hogy az a birtokvédelmi eljárásban hozott határozatát — miután azt nem hatáskörébe tartozó kérdésben hozta meg — helyezze hatályon kívül, és az ügy iratait a kérelem elbírálása céljából a termelőszövetkezet vezetőségének küldje meg. A megyei bíróság a végzést hatályon kívül helyezte, s az I. fokú bíróságot a per érdemi tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint felperesek a termelőszövetkezetnek nem tagjai, ezért a felek közötti jogvitát az 1957. évi III. törvény (Tv.) 95. §-a, valamint a 35/19G7. (X. 11.) Korm. számú rendelet (R.) 142. §-a alapján a birtokvédelemmel kapcsolatos polgári jogi rendelkezések figyelembevételével kell elbírálni. E határozatok ellen emelt törvényességi óvás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az I. fokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ügyben a termelőszövetkezet és tagja (volt tagja) között a tagsági viszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos vitáról (tagsági vitáról) van szó, amelyben elsőíokon a termelőszövetkezet szervei döntenek. Végzése ennek ellenére törvénysértő, mert a bíróság az ügy iratait az államigazgatási szervhez már csak azért sem küldhette vissza, mert utóbbi a birtokvédelmi ügyben hozott határozatához kötve van, azt saját hatáskörében nem helyezheti hatályon kívül. Ehhez képest az I. fokú bíróságnak a birtokvédelmi ügyben — tévesen — hozott államigazgatási határozatot meg kellett volna változtatnia, és az ügy iratait a tagsági vita elbírálása céljából a termelőszövetkezet vezetőségének bizottságához kellett volna áttennie. Ugyancsak téves a megyei bíróság által elfoglalt az az álláspont is, amely szerint a felek között nem tagsági vitáról van szó. Az ismertetett tényállásból helyesen levenható jogkóvetkeztetések szerint a felek között felmerült tagsági vitában — a Tv. 93. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel — a termelőszövetkezet szerveinek, közelebbről az R. 136. §-ának CD bekezdésében foglalt szabályok szerint a vezetőség bizottságának kell döntenie, utóbbi bizottság határozata ellen pedig a Tv. 94. §-ának (2) bekezdése szerint keresettel lehet fordulni a bírósághoz. Ezt a jogvitát — a Tv. 93. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint — abban az esetben is a fenti szabályok alkalmazásával kell elbírálni, ha a vita a tagsági viszony megszűnése után merül fel. Miután a termelőszövetkezet vezetőségének bizottsága az ügyben a R. 133. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályok szerint még nem döntött, a bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a perrel megtámadott államigazgatási határozatot megváltoztatja, a tagsági vita vonatkozásában a pert megszünteti [Pp.* 157. § a) pont, 130. § (1) bek. c) pont] és az ügy iratait — a tagsági vita elbírálása céljából — a Fp. 129. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően a termelőszövetkezetnek küldi meg, az ügynek a vezetőség bizottsága elé terjesztés céljából. (P. törv. I. 20.474/1969. sz. határozat.) 46. Földjáradék iránti igény érvényesítése a termelőszövetkezeibe bevitt, de más termelőszövetkezet használatába adsit föld esetén. Az 1987. évi III. törvény (Tv.), valamint a 35/1957. (X. II. ) Korm. számú rendelet (R.) végrehajtásáról szóló Vhr. 50. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezetbe belépett tag beviteli kötelezettsége kiterjed a más községben (városban) lévő földre is. Az ilyen földet — ha azt a termelőszövetkezet, amelyb" a tag belépett, gazdaságosan nem tudja művelni — a hozzá legközelebb fekvő termelőszövetkezetnek kell használatba átadni. A Vhr. 50. §-ának (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a földet használó termelőszövetkezet a föld után a saját tagjaira megállapított mértékű földjáradékot köteles fizetni. Abból a "további rendelkezésből, hogy a földjáradék fizetéséből eredő esetleges jogvitában elsőfokon a földet használó termelőszövetkezet vezetőség bizottsága [Vhr. 133. § (1) bekezdés] határoz, nyilvánvaló, hogy ez a jogvita tagsági vita. Ebből az következik, hogy