Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 30. szám

5G0 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám 15. A leltározás alkalmával meg kell állapítani az erre .vonatkozó előírások alapján csökkent értékűnek minősülő készleteket, és ezeket a leltárban a teljesértékű készletektől elkülönítve kell kimutatni. , F) Egyéb eszközök és források leltározása 1. A költségvetési szervek szocialista szervezetekkel (költségvetési szervekkel, vállalatokkal, szövetkezetekkel stb.) szemben fennálló tartozásaikat és követeléseiket szeptember 30. napjával egyeztetéssel kötelesek leltározni. 2. A szállító (tartozást előíró, hitelező) költségvetési szervek az egyeztetésre alkalmas egyenleg közlésével kötelesek a fennálló követelésüket a vevő (adós) szervvel közölni. Nem kell értesítést küldeni az adó- és illetéktartozás vagy költségvetési befizetési kötelezettség címén fennáLó követelésekről, az elismert és a magánszemélyekkel szemben fennálló követelésekről, továbbá az úgynevezett nulla egyenlegekről. 3. Az egyeztetés során mutatkozó különbözeteket (vitás tételeket) legkésőbb november 30-ig tisztázni kell. A tisztázás után, az év utolsó napjával olyan kivonatot kell készíteni, amely a tartozásokat és követeléseket név szerint (vállalatonként, költségvetési szervenként, a személyenkénti tartozásokat összevontan egy összegben) tartalmazza. A kimutatásban a vitás tételeket elkülönítve kell szerepeltetni. 4. A költségvetési szervek a pénzintézetekkel (MNB, OTP, MBB stb.) szemben fennálló követeléseiket, továbbá az irányító szervvel vagy az állami költségvetéssel, a társadalombiztosítással (Társadalombiztosítási Igazgatósággal) és az illetékes adóhatósággal kapcsolatos elszámolásokat (fennálló tartozásokat, követeléseket) az év utolsó napjával a kivonatok vagy értesítések alapján egyeztetni kötelesek. 5. A költségvetési szerv házipénztárainak állományát az év utolsó napjával a házipénztári pénzkezelésről kiadott utasításban foglaltak szerint kell számba venni. f 6. A munkavállalóknak a költségvetési szervvel szem. ben fennálló tartozásait (előleg, elszámolási számlák stb.) I a negyedik negyedév folyamán, az analitikus nyilvántartásoknak a könyvviteli számlákkal vagy az állományi •- nyilvántartásokkal való egyeztetése útján kell leltározni és ezt követően, az év utolsó napjával olyan kivonatot :"_• kell készíteni, amely a tartozásokat és követeléseket név § szerint tartalmazza. II. ÉRTÉKELÉS A) Az értékelés fogalma és célja >: Az értékelés az utasítás szempontjából a költségvetési szerv kezelésébe adott (tulajdonát képező) aktív és passzív vagyonrészek, valamint alapok (álló- és forgóeszközök és ezek forrásai) forint-értékének meghatározása a mérlegkészítés alkalmával. B) Állóeszközök értékelése ) 1. Az állóeszközöket a mérlegben a könyvviteli nyilvántartásokkal egyező nettó értékben kell értékelni. Az állóeszközök nettó értékét azok könyv szerinti bruttó értéke és a könyvvitelben kimutatott — tanácsi (egyszeres) számvitel vezetésére kötelezett szerveknél az előírások szerinti számítás útján meghatározott — értékcsökkenés figyelembevételével kell megállapítani. 2. Az állóeszközök (könyv szerinti) bruttó értékének és értékcsökkenésének módosítása (az állóeszközök értékének folyamatos módosítása) tekintetében a költségvetési szervnek az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium együttes szabályozása alapján kell eljárnia. C) Befejezetlen (üzembe nem helyezett) beruházások értékelése A befejezetlen (üzembe nem helyezett) beruházásokat a szállító (kivitelező, ideértve a saját kivitelezést is) által számlázott és a beruházó által elfogadott értékben kell a költségvetési szerv mérlegébe felvenni. D) Vásárolt készletek értékelése í, A vásárolt készleteket (anyagok, fogyóeszközök, eladásra beszerzett készletek, áruk) a mérlegben beszerzési áron kell értékelni. Beszerzési ár alatt a Költségvetési szervek kötelező számlakeretében meghatározott árat kell érteni. 2. Az 1. pontban fo laltak végrehajtásaképpen, attól függően, hogy a költségvetési szerv a számlakeretben meghatározott elszámolási módot választotta, a mérlegben a vásárolt készletek értékét — a szabályszerűen vezetett anyag- (áru-) könyvelés alapján — az alábbi módszerek szerint kell felvennie: a) Elszámolóár alkalmazása eseten: elszámolóáron számított értékkel, a készletekre jutó árkülönbözet összegének külön tételben való kimutatásával. Nem kell a mérlegben a készletre jutó árkülönbözetet kimutatni akkor, ha annak mértéke a számlakeretben előírt mértéket nem haladja meg és a költségvetési szerv az elszámolási módot úgy alakította ki, hogy készletre jutó árkülönbözetet nem mutat ki. Annak érdekében, hogy az elszámolóárak az utolsó beszerzések árainak megfelelő árszínvonalat tükrözzék, az elszámolóárakat minden évben — évzárlat előtt — össze kell hasonlítani az utolsó beszerzés árával és jelentős eltérés esetén az utolsó beszerzésnek megfelelően módosítani kell. Az elszámolóárak módosítása következtében jelentkező különbözetet a számlakeretben meghatározott módon kell elszámolni. b) Tényleges beszerzési ár alkalmazása esetén: a legutoljára beszerzett készlet mennyiségéből és annak beszerzési árából kiindulva visszaszámítás útján a készletszámlákon, illetve az állomány-nyilvántartásokban levő könyv szerinti értékben. 3. A raktáron levő új (használatba még nem vett) fogyóeszközöket az 1—2. pontokban foglalt előírások szerint kell értékelni. 4. A rendeltetésszerű használatra alkalmas, munkahelyen levő, továbbá a használt állapotban a raktárnak visszaszolgáltatott szerszámokat, munka-, egyen- és védőruhákat, védőfelszereléseket, tartalékalkatrészeket, valamint egyéb fogyóeszközöket a használhatósági fokra tekintet nélkül az egyedi érték 50%-ában kell értékelni. Egyedi érték alatt a 2. pontban meghatározott értéket kell érteni. 5. A munkahelyen vagy raktáron levő új és használt, tárolás céljára szolgáló göngyölegeket — függetlenül elhasználódásuk mértékétől — elszámolóáron, a raktáron (munkahelyen) levő, áruszállításra szolgáló új és használt göngyölegeket kibocsátási (betétdíjas) áron kell értékelni. 6. A költségvetési szerv elkülönítetten tárolt és a polgári védelem célját szolgáló fogyóeszközeit, valamint anyagait az egyedi érték 100%-ával kell értékelni. E) Saját termelésű készletek értékelése 1. A saját termelésű készleteket (befejezetlen termelés,' saját vállalkozásban végzett befejezetlen — nem számlázott — beruházások, félkész- és késztermékek) az évzáró mérlegben utókalkuláció szerinti tényleges önköltségen kell értékelni. 2. A tárgyév első napján már meglevő teljes értékű saját termelésű készleteket, ha azokból az év folyamán termelés nem volt, az évzáró mérlegben az évnyitó mérleg szerinti értékben kell szerepeltetni. 3. A bérmunkában végzett befejezetlen teljesítmények értékelésénél csak a bérmunkát végeztetővel még el nem