Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 29. szám

532 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 29. szám Vegyes és záró rendelkezések 22. §. (1) A Mérnöki Továbbképző Intézet megszűnik. (2) A műszaki egyetemeken oklevelet szerzett mérnökök egyetemi továbbképzésének biztosításáról és a Mérnöki Továbbképző Intézet megszűnésével kapcsolatos átmeneti intézkedések megtételéről — a pénzügyminiszterrel, továbbá más érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben — a művelődésügyi miniszter gondoskodik. 23. §. (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, végrehajtásáról — az egyetemek felett felügyeletet gyakorló miniszterekkel egyetértésben — a művelődésügyi miniszter gondoskodik. (2) A felsőoktatási intézmények egyes kérdéseiről szóló 35/1962. (IX. 16.) Korm. számú rendelet, az egyetemekre vonatkozóan, a tudományos fokozatok és az egyetemi doktori cím viszonyáról szóló 1031/1959. (X. 3.) Korm. számú határozat pedig teljes egészében hatályát veszti. Fock Jenő s. k., a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke Miniszteri rendeletek A kohó- és gépipari miniszter és a nehézipari miniszter 2/1969. (VI. 20.) K G M—N I M számú együttes rendelete egyes viílamoskészülékek és szerelési anyagok ellenőrzéséről A könnyűipari miniszterrel, a belkereskedelmi miniszterrel, a külkereskedelmi miniszterrel, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökével és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökével egyetértésben a Gazdasági Bizottság 43/1967. (XI. 14.) GB számú határozata értelmében a következőket rendeljük. 1. §• (1) A rendelet mellékletében felsorolt villamossági termékeket (a továbbiakban: villamossági termékek) belföldön gyártani, illetve külföldről behozni csak az élet- és vagyonbiztonsági szempontból történő ellenőrzés után szabad. (2) Nem terjed ki a rendelet hatálya a kivitelre szánt villamossági termékekre; ha azonban az ilyen termékeket belföldön értékesítik, a vizsgálatot el kell végezni. 2. §• (1) A villamossági termékek ellenőrzése a rendelet szerint a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (a továbbiakban röviden: MEEI) feladata; a kohó- és gépipari miniszter és a nehézipari miniszter a rendelet bevezetőjében feltüntetett szervekkel egyetértésben a vizsgálatok elvégzésére más szakmailag alkalmas szervet is kijelölhet. (2) Ha valamely rész-vizsgálat elvégzésére a MEEI nincs felkészülve, ezt megbízása alapján más szerv is elvégezheti, de a vizsgálatról készült minősítő iratot ez esetben is a MEEI adja ki és ezért felelősséggel tartozik. (3) A MEEI a villamossági termékeket kötelező hatályú állami szabvány vagy egyéb kötelező hatósági előírás alapján vizsgálja, minősítése azonban csak arra terjed ki, hogy az megfelel-e azok élet- és vagyonbiztonsági előírásainak. Kötelező szabvány vagy előírás hiányában a vizsgálatokat az általános élet- és vagyonbiztonság szempontjából kell elvégezni. 3. §. (1) A villamossági termékeket előállító vállalatok, szövetkezetek és kisiparosok (a továbbiakban: gyártó vállalatok) kötelesek forgalombahozatal céljára történő gyártás előtt a termékből megfelelő számú mintát a MEEI-nek vizsgálatra megküldeni. A MEEI a gyártási rajzokat is bekérheti: (2) Külföldről származó villamossági termék esetén saját számlás forgalomban a külkereskedelmi vállalat, egyéb típusú szerződéses kapcsolat esetén a vele szerződéses kapcsolatban álló megrendelő (a továbbiakban: importáló vállalat) a külkereskedelmi szerződés megkötése előtt köteles a MEEI-nek írásban bejelenteni, hogy milyen villamossági terméket, milyen szabvány (hazai, külföldi vagy nemzetközi) előírásai alapján, illetve műszaki jellemzőkkel kíván behozni. A MEEI indokolt esetben mintát kérhet be. (3) Hőfejlesztő készülékek (berendezések) vonatkozásában az (1) és (2) bekezdésekben foglaltak teljesítése nem mentesíti a gyártó, illetve a belföldi értékesítő vállalatokat a 9/1987. (XII. 3.) N I M számú rendelet 4. §-ában foglaltak végrehajtása alól. 4. §• A MEEI a vizsgálat eredményéről minősítő iratot készít. A minősítő iratnak a következőket kell tartalmaznia: a) a vizsgált termék megnevezését, b) a vizsgálat alapjául szolgáló szabványt, illetve előírást, továbbá az alkalmazott mérési módszereket, c) annak megállapítását, hogy a termék megfelel-e az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek.