Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 54. szám

970 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 54. szám. 71. A jogosított újabb perben kérheti a lakás kiürítésére kötelezett, jogcím nélkül visszamaradt személynek a bér­leményhez tartozó kert átadására való kötelezését. A gyakorlatban vitássá vált, hogy ha a lakás és a hozzá tartozó kert átadására jogerős kötelező ítéletet azért nem lehet végrehajtani, mert a bérlőt — erre alkalmas he­lyiség hiányában — nem tudják kiköltöztetni, úgy a jogosított újabb perben kérheti-e a volt bérlőnek a kert átadására való kötelezését, illetve a végrehajtásnak a kertre vonatkozó részleges foganatosítását, vagyis hogy ilyen esetben is alkalmazni kell-e a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 926. számú állásfoglalását. A helyes álláspont szerint nincs akadálya annak, hogy a jogosított újabb keresettel (viszontkeresettél) lépjen fel a bérleményben jogcím nélkül visszamaradt kötelezett használati jogának akként való korlátozása iránt, hogy a bérleményhez tartozó és egyébként annak jogi sorsát osztó kertet — még az egész bérlemény ki­ürítése előtt — adja át. Ilyenkor ugyanis nem ugyan­azon jog érvényesítéséről van szó [Pp. 229. § (1) be­kezdés], ezért a korábbi ítélet jogereje az újabb kere­set indítását nem zárja ki. Az is lehetséges, hogy a jogosított a végrehajtásnak olyan részleges foganatosítását kérje, amelynek ered­ményeképpen a végrehajtásra kötelezett egyelőre csak a kertet adja át. Arra azonban nincs lehetőség, hogy a végrehajtásra kötelezett indítson újabb pert az iránt, hogy a bíróság a .kert részbeni használatára — a korábbi jogerős ítélet ellenére — jogosítsa fel őt. Erre ugyanis már nincs jog­címe, hanem megfelelő feltételek magléte esetén csu­pán birtokvédelmet igényelhet (Ptké. 64. §). Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyet­értett. (P. törv. II. 20.798/1969/2. számú határozat.) (Az állásfoglalásokat az Ügyészségi Közlöny 1969. évi 11. száma közli.) A Könnyűipari Minisztérium Kisipari Főosztályának állásfoglalásai a kisipar gyakorlásával kapcsolatos kérdésekről 1. Felsőfokú technikumi végzettség minősítése ipar­kiadáshoz A kisiparosok ipargyakorlására vonatkozó módosított tvr. 3. §-ának (4) bekezdése szerint iparkérelméhez nem kell mesterlevelet bemutatni — képesítése körében — annak, akinek mérnöki, építőmesteri oklevele, illetve felsőipariskolai végbizonyítványa van. Az 1958. évi 9. sz. tvr. és a vhr. kiadásakor a felsőfokú Ipari technikumi végzettséget az iparigazolvány váltása szempontjából minősíteni nem lehetett, mert abban az időben ilyen felsőfokú műszaki oktatási intézmények még nem voltak. Az érdekelt minisztériumokkal és országos főhatósá­gokkal, továbbá a Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított álláspont szerint a módosított vhr. idevonat­kozó 6. §-ának (2) bekezdésében megállapított és felso­rolt műszaki előképzettségek közé a felsőfokú technikum­ban szerzett felsőfokú szaktechnikusi oklevél: a felső ipariskolai végbizonyítvány és a műszaki egyetemi mér­nöki oklevél közé sorolható, tehát az ipar tárgyát magá­ban foglaló felsőfokú szaktechnikust oklevél bemutatása esetén a megfelelő iparigazolványt mesterlevél nélkül ki lehet adni. 2. Iparfelszámolási és kiárusítást határidő A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló — és az 1964. évi 22. számú tvr-rel módosított — 1958. évi 9. számú tvr. 10. §. (1) bekezdése értelmében az ipar gyakorlására vo­natkozó jog megszűnik többek között akkor is, ha az iparjogosítványt az első fokú iparhatóság visszavonta, E rendelkezésből és a Vhr. 22. §. (3) bekezdéséből követ­kezően a kisiparos az iparjogosítvány visszavonását el­rendelő jogerős határozat kézhezvételét követően iparát nem gyakorolhatja. Számos esetben előfordul azonban, hogy a kisiparos jogosultsága megszűnésekor a korábbi megrendeléseket még nem teljesítette, jelentős anyag­készlettel rendelkezik és ezért az iparhatóságtól enge­délyt kér a meglevő anyagkészlete feldolgozására, kész­terméke kiárusítására. A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állás­pont szerint nincs törvényi akadálya annak, hogy az ipar­hatóságok indokolt esetben engedélyt adjanak a meglevő készletek feldolgozására, kiárusítására, stb.-re. Ennek ha­tárideje esetenként változó lehet. Az engedély jogszabályi alapja az iparhatóság azon diszkrecionális jogköréből ered, hogy ipar jogosítványt adhat ki. 3. Erkölcsi bizonyítványhoz szükséges igazolás illetéke A Pénzügyminisztérium újabb, 35.593/1989. IX. ü. o. számú állásfoglalása szerint az ipar gyakorlásához szük­séges erkölcsi bizonyítvány kiváltásához megkívánt iga­zolást 12,— Ft illeték lerovása ellenében kell kiadni. Az igazolás ugyanis illetékköteles [11/1966. (VI. 29.) P. M. számú rendelet 73. §. (2) bekezdése]. Fentiekre tekintettel a Pénzügyminisztérium előző, az erkölcsi bizonyítványhoz szükséges igazolás illetékmentes­ségéről szóló állásfoglalása hatálytalan. 4. Szikvízkészítő kisiparosok szénsavas üdítőital készí­tése Az élelmiszerek és italok előállításáról és forgalmáról szóló 1958. évi 27. számú törvényerejű rendelet, ennek végrehajtása tárgyában kiadott — a 35/1968. (IX. 21.) számú kormányrendelettel módosított — 50/1958. (IX. 6.) számú kormányrendelet, továbbá a szörpök, gyümölcs­levek és üdítőitalok gyártásáról és forgalomba hozataláról szóló 31/1953. (IV. 15.) számú kormányrendelet az élel­miszerek és italok — ideértve az üdítőitalokat is — elő­állításának feltételeit állapítja meg. E feltételek között megállapítják az említett rendelkezések azt is, hogy élel­miszereket és italokat — többek között — kisiparosok is előállíthatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents