Tanácsok közlönye, 1968 (16. évfolyam, 1-63. szám)

1968 / 25. szám

25. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 659 valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 45. számában) és a mezőgazdasági nagyüzem építőipari részlegének állami építtetők részére végezhető építőipari munkáiról szóló 22/1968. számú tájékoztatója (megjelent az Építésügyi Értesítő 8. számában) érvényét veszti. ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog 42. Tulajdonostárs elővásárlási jogának érvényesítése. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársnak elővásárlási jogot biztosít, ha tehát a tulajdoni hányadát el kívánja adni, a kapott ajánlatot — a Ptk. 376. §-ának (1) bekezdése szerint — a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosult tulajdonostársakkal közölni. A gyakorlatban előfordult, hogy e közlést a vevő intézte a többi tulajdonostárshoz s ennek igazolása mellett tulajdonjogát az eladó tulajdonostárs tulajdoni hányadára a teleitkönyvbe bejegyezték. Az említett törvényi rendelkezés azonban nem csupán formai okból kötelezi éppen az eladó tulajdonostársat az ajánlat közlésére. A Ptk. 376. §-ának (2) bekezdése alapján ugyanis, ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejön. E jogkövetkezményről nyilvánvalóan csak akkor lehet szó, ha az ajánlatot a tulajdonostárs közölte. A vevő ilyen közlésének nincs jogi hatálya. A jogszabály e rendelkezéseinek megkerülésével kötött adásvételi szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, s a szerződés érvénytelensége folytán — a Ptk. 237. §-ának megfelelően — a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Az elővásárlási jogát érvényesítő tulajdonostárs tehát nem a semmis szerződés alapján telekkönyvbe került vevő jogutóda, hanem vétel jogcímén az eladó tulajdonostárstól szerez közvetlenül tulajdonjogot. Ennek az ítélet rendelkező részéből ki kell tűnnie, mert ehhez nemcsak polgári jogi, telekkönyvi, hanem illeték-következmények is fűződnek. Az ítélet rendelkező része tehát akkor helyes, ha az eladó tulajdonostárs és a vevő között létrejött adásvételi szerződést érvénytelennek mondja ki, továbbá megállapítja, hogy érvényes adásvételi szerződés az eladó tulajdonostárs és az elővásárlási jogát gyakorló tulajdonostárs között jött létre. Ennek megfelelően az eredeti, szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása címén el kell rendelni a vevő tulajdonjogának telekkönyvi törlését, a vételár kifizetésének igazolása mellett fel kell jogosítani a vevő tulajdonostársat arra, hogy tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését a jogerős ítélet alapján kérhesse, az eladó tulajdonostársat és a volt vevőt pedig kötelezni kell arra, hogy e telekkönyvi bejegyzéseket tűrjék. Ezzel az állásponttal a Legfelsőbb Bíróság Is egyetértett (P. törv. I. 20 088/1968/3. számú törvényességi határozat). 43. A bíróság és a gazdasági döntőbizottság hatáskörének elbatárolása épület hiányosságaiból keletkezett kár megtérítése iránti ügyekben. A gyakorlatban kérdésessé vált, hogy a döntőbizottságokról és a döntőbizottsági eljárásról szóló 15/1962. (V. 6.) Korm. számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről szóló 45/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet életbelépése után is helytálló-e a Legfelsőbb Bíróságnak az a korábbi gyakorlata (PJD. L kötet 160. és 161. szám alatt felvett eseti döntések), amely szerint az épület hiányosságaiból keletkezett kár megtérítésére — a felek között fennálló bérleti jogviszonyra tekintet nélkül — a házkezelő szervek a Ptk. 354. §-a alapján kötelezhetők-e, ennélfogva az ilyen jogviták elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik-e. Adott ügyben egy könyvtár bérletében levő és könyvek raktározására használt raktárhelyiség csőrepedés miatt beázott és ebből különféle károk keletkeztek. Az ennek következtében indult perben kérdésessé vált az is; hogy miután a károsult szerződésszegésre alapította a kárigényét, ezért — a Ptk. 424. §-ára tekintettel — alkalmazni kell-e a Ptk. 306. §-át. A helyes álláspont szerint az a tény, hogy az épületben a falon belül levő vízvezetékcsövek elöregedtek, minek folytán csőrepedés következett be, olyan körülmény, amely nem tartozik szorosan a bérleti szerződésből folyó szavatossági felelősség körébe. A bérlő kártérítési igényét ugyanis nem helyes a bérleti jogviszony keretébe szorítani akkor, amikor nem szerződéses jogviszonyból eredő állapot, helyzet, illetőleg körülmény folytán, hanem ezen kívül eső, de a bérleményt is magában foglaló ház (épület) hiányosságaival okozati összefüggésben keletkezett kár. Ha tehát a bérlő kárát az építkezésre vagy az épület karbantartására vonatkozó szabályok olyan megszegése okozta, amely a lakás (helyiség) bérlettel szorosan összefüggő szerződésszegésnek nem minősül és a bérleti szerződés teljesítéséhez fűződő érdeket nem közvetlenül sérti, a kárért a tulajdonos a Ptk. 354. §-ának (1) bekezdése alapján felel. Ezért nem helytálló az az álláspont, amely szerint — a Ptk. 424. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel — ilyen esetben a hibás teljesítés miatti szavatossági felelősség szabályait kellene alkalmazni és azt is vizsgálni kellene, hogy a felperes betartotta-e a Ptk. 308. §-ában foglalt jogvesztő határidőket. A fentiekből következik, hogy az ilyen jogvitát szerződésen kívül okozott kártérítési pernek kell tekinteni, ezért annak eldöntése a 45/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelettel módosított és kiegészített 15/1962. (V. 6.) Korm. számú rendelet 5. §-a (4) bekezdésének d) pontjára tekintettel nem tartozik döntőbizottsági útra. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. (P. törv. L 20. 193/1967/3. számú határozat.) 44. A munkáltató a felülvizsgálati eljárásban igényét módosítottan, más jogalapon is érvényesítheti. A gyakorlat nem értelmezte egységesen a 4/1967. (XIL 27.) IM. számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. Vitás volt többek között, hogy a 4/1967. (XII. 27.) IM. számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából „igényérvényesítésinek tekinthető-e a kártérítésre, vagy leltár-* hiány megtérítésre kötelező igazgatói határozat, tehát ilyen esetben a felülvizsgálati eljárásban az említett rendelkezés alkalmazható-e. Kérdés volt az is, hogy ha a munkáltató a munkaügyi döntőbizottság (szolgálati felettes) által az Mt. V. 106. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett munkaügyi vitát elbíráló határozatával kapcsolatos felülvizsgálati eljárásban az igényét módosítottan kívánja érvényesíteni, ezt az alperes perjogi helyzetében miként teheti meg? Ezzel összefüggésben megoldásra váró probléma volt az is, vajon a 4/1967. (XII. 27.) IM. számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés lehetővé teszi-e, hogy az igény anyagi jogosultja nemcsak az azonos sérelemből származó további igényeket érvényesíthesse, hanem igényének elbírálását más jogalapon is kérje? A fenti kérdésekre vonatkozó helyes álláspont az aláb-^ biakban foglalható össze: < A bíróság elé tartozó munkaügyi viták eljárási szabályairól szóló 4/1987. (XII. 27.) IM. számú rendelet 1. §-a szerint a munkáltató és a dolgozó között a munkajogvi-; szonnyal összefüggésben felmerült olyan jogvitákban} amelyek felülvizsgálati kérelem folytán bíróság elé vi-. hetők, a Polgári Perrendtartásnak az elsőfokú eljárásra; vonatkozó szabályait a rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A 6. § (1) bekezdése pedig kimondja; hogy a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a szolgálati felettes előtti eljárás tárgyául szolgáló sérelemből származó igény érvényesítésének vagy felemelésének, illetőleg — á munkaügyi vita keretei között — a felülvizsgálati kérelem változtatásának a tárgyalás berekesztéséig helye van; A jogszabályalkotó kétségtelen szándéka tehát az volt, hogy lehetővé tegye a felek jogviszonyának az eljárás