Tanácsok közlönye, 1968 (16. évfolyam, 1-63. szám)
1968 / 23. szám
23. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 617 ségeket biztosít, s e mellett több és jobb minőségű faállományt eredményez. 3. A termelőszövetkezetek — erdőgazdálkodásuk és fafeldolgozó tevékenységük színvonalának javítása érdekében — alkalmazzanak vagy vegyenek fel tagjaik sorába erdészeti képzettségű szakembereket. Ahol ez a megoldás nem gazdaságos, több termelőszövetkezet hozzon létre erdőgazdálkodása és fafeldolgozó tevékenysége vitelére termelőszövetkezeti közös vállalkozást, és ez foglalkoztasson erdészeti képzettségű szakembereket. 4. A termelőszövetkezetek erdőgazdálkodásukban is fokozzák a közös tulajdon védelmét, biztosítsák a belső ellenőrzés hatékonyságát és a bizonylati fegyelem érvényesítését. Ezek útján teremtsék meg az erdők védelmének, a kitermelt faanyag megóvásának feltételeit. 5. Mód van arra, hogy a termelőszövetkezetek ősszel, télen és koratavasszal az állami erdőgazdaságok fakitermelési és erdősítési munkáiban, az erdőgazdaságok nyáron és ősszel a termelőszövetkezetek betakarítási munkáiban adjanak nagyobb arányú segítséget .Az e jellegű együttműködés erősítése előnyös mind az erdőgazdaságok, mind a termelőszövetkezetek számára, mert módot ad az időleges munkaerőhiány, illetve munkaerőfelesleg gondjainak enyhítésére. A kölcsönös előnyök alapulvételével állapodjanak meg, miként tudják egymást kézimunkaerő, fogaterő és gépi energia rendelkezésre bocsátásával támogatni. Kössenek megállapodást az elszámolás módjára, s ügyeljenek arra, hogy az állami erdőgazdaságnál munkát végzett termelőszövetkezeti tagok az e munkáért esedékes járandóságukat a vállalt munka befejezése után a legrövidebb időn belül megkapják. A megállapodásban kiköthető, hogy a díjazás ellenértékéül az állami erdőgazdaság faanyagot ad át a termelőszövetkezetnek. 6. Az állami erdőgazdaságok növekvő fakitermelése felveti a fagyártmányfeldolgozó üzemek kapacitásnövelésének gondját. Ezért az állami erdőgazdaságok vizsgálják meg, nem célravezetőbb-e saját üzemeik bővítése vagy számának növelése helyett a termelőszövetkezetek fafeldolgozó kapacitásának ki nem használt mértékéig alapanyagot átadni a termelőszövetkezeteknek feldolgozás céljából. Az átadás történhet úgyj hogy — a termelőszövetkezet megvásárolja az alapanyagot; — a termelőszövetkezetek bérmunkában történő feldolgozás céljából veszik át a faanyagot,' vagy — az erdőgazdaság részéről a termelőszövetkezetnek átadott és általa feldolgozott faanyag értékesítéséből származó bevételből részesülnek a megállapodásban megszabott arányban. 7. A termelőszövetkezetek a saját és a más felhasználók igényei szerint fafeldolgozó tevékenységükben — saját elhatározásuk alapján — különféle, de célszerű, ha elsősorban a következő választékok termelésével foglalkoznak: — göngyölegek (szedőládák, továbbá a felhasználás helyén összeállításra kerülő szállítóládák); — parkettaelemek; — szőlőkaró és szerszámnyél; — aprófagyártmányok. E termékeik forgalmazásában a termelőszövetkezetek szabadon járnak el. Helyes azonban, ha az igényeket és az értékesítési lehetőségeket illetően együttműködnek az ÉRDÉRT Vállalattal, s az értékesítésre — a kölcsönös előnyök alapján —-j megállapodást kötnek. 8. Célszerű, hogy ott, ahol a termelőszövetke-j zetnek külön-külön erdészeti szakember alkalmazására nincs módja és e célra közös vállalkozást nem tud, vagy nem kíván létrehozni, kétoldalú megállapodás alapján az állami erdőgazdaság közreműködését veszi igénybe. 9. Az állami erdőgazdaságok támogassák a termelőszövetkezeteket a mészégető és faszénégető tevékenységük növelésében úgy, hogy az alárendelt minőségű és célszerűen csak ily módon hasznosítható faanyagukat — kölcsönösen az e célra kötött szerződésben megállapított áron és feltételek között — a termelőszövetkezeteknek átadják: 10. Az állami erdőgazdaságok adjanak hathatós segítséget a termelőszövetkezeteknek a mezőgazdasági üzemi útépítések előkészítésében és lebo-*
